T–33 Shooting Star

A Lockheed T–33 Shooting Star az Egyesült Államokban a Lockheed repülőgépgyár által kifejlesztett és gyártott sugárhajtású gyakorló és kiképző repülőgép.

T–33 Shooting Star
Funkció	kiképző és gyakorló repülőgép
Gyártó	Lockheed
Tervező	Kelly Johnson
Sorozatgyártás	1948–1959
Gyártási darabszám	6557
Személyzet	2 fő
Első felszállás	1948. március 22.
A Wikimédia Commons tartalmaz T–33 Shooting Star témájú médiaállományokat.

Története

A kétüléses kiképző és gyakorló gép kifejlesztését a P–80 (későbbi neve F–80) vadászrepülőgép rossz biztonsági statisztikája kényszerítette a Lockheed cégre (a P–80 alapul szolgált a T–33-hoz). Az első TP–80C egy P–80C átalakításával készült, és 1948. március 22-én repült először. Végül 6750 példányt gyártottak, közülük csaknem kilencszázat Kanadában és Japánban, licenc alapján. Néhány T–33A még napjainkban is szolgálatban áll.

A P–80 program kezdetén a Lockheed figyelembe sem vette az új, sugárhajtóműves vadászgép oktatóváltozatának elkészítésére érkezett számos javaslatot. 1947-ben viszont már bizonyossá vált, hogy a dugattyús-motoros repülőgépekről a sugárhajtóműves vadászgépekre történő átállás nagyon nehéz és a P–80-assal számos baleset történt.

Szükség volt az átmenethez egy sugárhajtóműves gyakorló repülőgéptípusra és a Lockheed a USAF-tól lehetőséget kapott arra, hogy egy P–80C-ből elkészítse a TP–80C prototípusát. A szárnyak előtt és mögött a törzset kiszélesítették, hogy kialakíthassák a hátsó kabinrészt az oktatónak. Mivel ez a belső üzemanyagtartály elhagyását jelentette, a szárnyvégek alatt egy-egy ledobható póttartályt rendszeresítettek, amelyeket végül a szárnyvégekre szerelt póttankok váltottak fel.

A kisebb légierővel bíró országok számára fegyveres exportváltozat készült, amelynél a T-33A szokásos, két darab 12,7 mm-es géppuskából álló fegyverzete a szárnya alatti megerősített pontokra függeszthető 907 kg-nyi fegyverzettel egészült ki. A NATO-erők az ötvenes években Kanadában pilóta-kiképzőközpontot hoztak létre. Az első 20 amerikai gyártású T–33A Silver Star Mk 1-est 656 db Kanadában licenc alapján készülő T–33AN Silver Star Mk 3 követte. Japán is gyártotta. Három dél-amerikai államon és Kanadán kívül a típus repül Dél-Koreában és Iránban.

Műszaki adatok (T–33A)

Geometriai méretek és tömegadatok

• Fesztáv: 11,85 m
• Hossz: 11,51 m
• Magasság: 3,55 m
• Szárnyfelület: 21,81 m²
• Üres tömeg: 3794 kg
• Maximális felszálló tömeg: 6832 kg

Hajtómű

• Hajtóművek száma: 1 db
• Típusa: Allison J–33A–35 gázturbinás sugárhajtómű
• Maximális tolóerő: 24,02 kN

Repülési jellemzők

• Legnagyobb sebesség: 966 km/h
• Utazósebesség: 732 km/h
• Emelkedőképesség: 24,73 m/s
• Hatótávolság: 1650 km (2050 km szárnyvég-tartályokkal)
• Szolgálati csúcsmagasság: 14 630 m

Fegyverzet

• 2 darab 12,7 mm-es géppuska