Takácsok bástyája
A Takácsok bástyája[1] vagy Lenszövők bástyája[2] (románul: Bastionul Țesătorilor, németül: Weberbastei) Brassó városerődítményének déli sarokbástyája. A 15. század elején építették, mai formáját a 16. században nyerte el; máig épen és viszonylag eredeti formájában maradt fenn. A délnyugati várfal részeként a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11294.01 sorszámon szerepel.[3] A bástya belső udvarán rendezvényeket szerveznek, az udvaron álló épület a Brassó Megyei Történeti Múzeum állandó kiállításának ad otthont.
| Takácsok bástyája | |
 | |
| Ország | Románia |
| Település | Brassó  |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1421–1436 |
| Típus | bástya |
| Elhelyezkedése | |
 Takácsok bástyája
Pozíció Brassó belváros térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 13″, k. h. 25° 35′ 20″45.637000°N 25.589000°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 13″, k. h. 25° 35′ 20″45.637000°N 25.589000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Takácsok bástyája témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története
szerkesztésAz eredetileg kétszintes bástyát 1421–1436 között emelte a takácsok céhe Brassó legelső várfalaival együtt, és úgy volt megépítve, hogy szükség esetén önálló várként is működhetett.[4] Dokumentumokban legelőször 1522-ben említik. 1554-ben megerősítették a délnyugati védműveket, egy második fal emelésével. 1570–1573 között a bástyára további két szintet és két tornyot emeltek; az évszámokat az északkeleti torony felirata tanúsítja.[5] Az udvaron fa állványzat és további galériák illeszkednek a falhoz; veszély esetén innen védték a várat, békeidőben pedig a szövőmesterek találkozóhelye volt, és itt rendezték Meistermontag nevezetű ünnepségeiket is.[6]
A bástyától délre, a későbbi Lövölde helyén a 16–17. században egy lőtér volt (Czylstatt), ahol a brassói céhek és testvériségek tagjai és a szász gimnázium diákjai gyakoroltak. Ez elpusztult az 1689-es tűzvészben.[7] A bástyát megkímélte a tűzvész, azonban 1710 júniusában egy földrengés alatt részben összedőlt és csak 1750-ben állították helyre. A 18. század végén a haditechnika fejlődésének következtében a bástya elvesztette védelmi szerepét. 1800–1807 között belsejében több épületet emeltek: a céh székházát, őrszobát, és egy báltermet (Hochzeitsaal), amiben a század első felében lakodalmakat rendeztek. 1857-ben a bástya mellett faiskolát létesítettek; jelenleg itt park és játszótér van.[5]
A céhek megszüntetése után, 1877-ben a takácscéh javait – így a bástyát is – átvette a város, kártérítést fizetve. 1884-ben a város bérbe adta az evangélikus egyházközségnek, ami műhelyiskolát nyitott benne, ahol a gipszformázás rejtelmeibe vezették be az érdeklődő ifjakat. 1899-ben az egyházközség megvásárolta.[8] 1910-ben felújításokat végeztek, melyek során újraépítették a folyosók ácsolatát, majd 1913-tól a Barcasági Szász Múzeum kiállításokat rendezett az épületekben. 1948-ban a hatalomra kerülő kommunisták államosították, az épületben pedig 1950-ben átvette a megalakuló megyei múzeum.[5]
Leírása
szerkesztésSzabálytalan, 36–40 méter oldalhosszúságú hatszög alakja egy 1616 m²-es alapterületű udvart fog közre. Magassága 12–17 méter, kőből és téglából épült fala alul 4,3, a legfelső szinten 1,5 méter vastag. Belül háromemeletes fa állványzat illeszkedik a falhoz, amelyen minden szinten nyílások vannak: az alsó két szinten ágyúk lőrései és szuroköntő nyílások, a felső, később épített szinteken puskáknak szánt, kisméretű lőrések. Két figyelőtorony tartozik hozzá, egy északkeleti és egy délkeleti; innen szemmel tudták tartani a délnyugati és a délkeleti várfal nagy részét. Eredetileg egy alacsony falszakasz kötötte össze a Cenk oldalában épült Késesek tornyával.[5][8]
Ez a városerőd egyik legjobb állapotban megmaradt bástyája, ma is sértetlenül őrzi 16. századi formáját. Belsejében a megyei múzeum „Brassó vára és a Barcaság erődítményei” állandó kiállítása tekinthető meg, ahol régi fényképeket, török fegyvereket és a takácscéh egykori tárgyait állítják ki. A legérdekesebb látnivaló a 17. századi brassói városerődöt ábrázoló, 1:200-as méretarányú makett, melyet Friedrich Hermann szobrász és rajztanár készített az 1896-os millenniumi ünnepségekre.[2] A román kommunista vezetés kifogásolta, hogy a makett csak a szászok által lakott városerődöt mutatja be, így 1968-ban elkészítették a románok lakta, 19. századi Bolgárszeg városrész makettjét is.[9]
Kiváló akusztikája miatt a bástya udvarán koncerteket is tartanak. 2012-től minden év novemberében itt szervezik az Etnovember fesztivál egyes rendezvényeit.[5]
Képek
szerkesztés-
A bástya északkeletről; itt volt a faiskola -
A bástya délnyugatról -
Télen -
Rendezvény a belső udvaron (Etnovember) -
Múzeumi kiállítás
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Ziegler Bálint Ágnes: Erődítményrendszer, Brassó. Romániai Magyar Lexikon, 2010. március 31. (Hozzáférés: 2018. szeptember 29.)
- ↑ a b Brassó, Lenszövők bástyája. Welcome to Romania. (Hozzáférés: 2018. szeptember 29.)
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ Kovács Lehel István. Térben és időben – Barangolás a Barcaságon (magyar nyelven). Négyfalu: Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság, 244. o. (2017). ISBN 9789730258783
- ↑ a b c d e Aldea 54–59. o.
- ↑ Jekelius 69. o.
- ↑ Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 146. o. (2015). ISBN 9789737706355
- ↑ a b Jekelius 97–98. o.
- ↑ Weavers' Bastion. In Your Pocket. (Hozzáférés: 2018. szeptember 29.)
Források
szerkesztés- ↑ Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ Jekelius: Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928)
.svg){kind=small}