Wikipédia

Tandori Károly

(1925–2005) matematikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. január 5.

Tandori Károly (Újvidék, 1925. augusztus 23. – Szeged, 2005. január 24.) Kossuth- és Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Tandori Károly
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Született1925. augusztus 23.
Újvidék
Elhunyt2005. január 24. (79 évesen)
Szeged
Állampolgársága
  • Szerb–Horvát–Szlovén Királyság
  • magyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásamatematikus, egyetemi tanár, MTA tag
Iskolái
KitüntetéseiKossuth-díj, Széchenyi-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Tandori Károly témájú médiaállományokat.

Kutatási területe: Sorozatok, sorok, szummációk elmélete. Approximációelmélet. Fourier-analízis. Valószínűségelmélet határelosztás-tételei.

Életpályája

szerkesztés

Édesapja tetőfedő mester volt; 1930-ban feleségével és ötéves gyermekével a Jugoszláv Királyságból kiutasították,[1] Szegedre menekültek. Édesapja Szegeden, sőt a Dél-Alföldön is jó hírnévnek örvendő tetőfedőmester lett. 1932-től Tandori Károly az Újszegedi Állami Népiskolába járt, jó tanuló volt, így 1936-ban beíratták a Ferenc József Tudományegyetem gyakorló gimnáziumába, a Baross Gimnáziumba, ahol a 8. gimnáziumi osztály végén, 1944-ben kitűnő eredménnyel érettségizett.

Felvételt nyert a budapesti Műegyetemre, de tanulmányait a háborús körülmények miatt mégis inkább a szegedi egyetemen kezdte meg, matematika–fizika szakon. Kiváló tanárai voltak matematikából, Kalmár László, Riesz Frigyes és Szőkefalvi-Nagy Béla. Nagyon hamar eldőlt, hogy őt legjobban a matematika érdekli, s azon belül is a matematikai analízis. Már egyetemi évei alatt díjtalan gyakornok volt a Bolyai Intézetben. 1948-ban kapta meg matematika–fizika szakos középiskolai tanári oklevelét, s mindjárt felvették tanársegédnek az Intézetbe.

Az 1950-es évek elején három évet a Műegyetemen töltött Alexits György mellett, mint aspiráns. Az ortogonális polinomok szerinti sorfejtések elméletében jeles eredményeket ért el, ebből a témából írta meg kandidátusi disszertációját, amelyet 1954-ben védett meg. A továbbiakban hazajött Szegedre, s a Bolyai Intézet adjunktusaként dolgozott tovább. Kutatott és oktatott fáradhatatlanul. 1957-ben lett a matematika tudományok doktora. Disszertációjának címe: Ortogonális Sorokról. Témavezetői Alexits György, Szőkefalvi-Nagy Béla és Császár Ákos voltak. 1958-ban docenssé, 1962-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.

Jelentős eredményeket ért el a matematikai analízis klasszikus kérdésköreiben, tudományos eredményeit rendszeresen közreadta az Acta Scientiarum Mathematicarum-ban német nyelven. Egyik csúcsteljesítménye az 1957–1962 között publikált Über die orthogonalen Funktionen című, 188 oldalt kitevő, 10 részből álló cikksorozata, melyért 1961-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1965-ben választották be az MTA levelező, 1975-ben rendes tagjai sorába.

Jó előadó és jó tanár volt az egyetemen, számos tanítványt és matematikai kutatót nevelt. A Bolyai Intézet matematikus tanárjelöltjei évtizedeken át az ő híres analízis és valószínűségszámítás előadásain nevelkedtek. Az 1972-ben alapított Analízis Alkalmazásai tanszéket vezette 1972-től 1995-ig, 1975 és 1981 között a Természettudományi Kar dékáni feladatait is ő látta el, 1987-től 1990-ig vezette a tanszékcsoportot. Számos tudományos tisztséget töltött be hatékonyan és nagy odaadással szakfolyóiratok szerkesztőségeiben, tudományos társaságokban. 1995-ben emeritálták. 2005-ben érte a halál; az Újszegedi temetőben[2] nyugszik.

Művei

szerkesztés

Matematikai folyóiratok szerkesztése

szerkesztés
  • Acta Mathematica Hungarica, szerk. biz. tag (1965–1979), főszerk. (1976–1996)
  • Studia Mathematica Hungarica, szerk. biz. tag (1966–1973)
  • Periodica Mathematica Hungarica, szerk. biz. tag. (1971–1996)
  • Analysis Mathematica, főszerk. h. (1975–1996)
  • Alkalmazott Matematikai Lapok, főszerk. (1977–1978), szerk. biz. tag (1979–1996)
  • Matematikai Lapok, szerk. (1981–1987)
  • Analysis, szerk. biz. tag (1987–)

Tudományos tisztség

szerkesztés
  • MTA Matematikai Bizottság, tag (1965–)
  • MTA TMB[3] Matematikai és Számítástudományi Szakbizottság, tag (1970–1976), elnök (1976–1995)
  • SZAB,[4] alelnök (1987–1996)

Társasági tagság

szerkesztés
  • Bolyai János Matematikai Társulat, tag (1946–), alelnök (1985–1993), tiszteletbeli elnök (1993–)
 
Horst Frenz (balra) amerikai irodalmár díszdoktorrá avatása az aulában: a képen éppen a TTK dékánja, Tandori Károly (jobbra) fog kezet az ünnepelttel (1977)

Díjak, elismerések

szerkesztés

Irodalom

szerkesztés
  • Csörgő Sándor: Tandori Károly 70 éves. Polygon, 5. évf. 1995/1. sz., 1–18. pp.
  • Csörgő Sándor: Tandori Károly (1925–2005). Magyar Tudomány, 166. évfolyam 2005/7. sz., pp. 907–909.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ El kellett hagyniuk záros határidőn belül a Jugoszláv Királyságot, de eladhatták házukat és elhozhatták ingóságaikat, lásd Tandori-interjú, i.m.
  2. ↑ Újszegedi temető. Református jobb-6-32 In Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008. 27. p.
  3. ↑ Tudományos Minősítő Bizottság
  4. ↑ Szegedi Akadémiai Bizottság

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Tandori_Károly&oldid=27748727”