Wikipédia

Taposott gyomnövényzet

A lapnak nincs ellenőrzött változata, lehet, hogy még egyáltalán nem ellenőrizte senki a minőségét.

Túlnyomórészt egyéves növényekből álló társulás a mérsékelt és mediterrán övezet taposott termőhelyein. Ilyen helyek az ösvények és utak széle, földutak középső pásztái, füves sportpályák és játszóterek. Az élőhelyet meghatározó taposás miatt a talaj tömörödött, levegőtlen, vízkapacitása csökkent. A növények rendszeres mechanikai hatásoknak vannak kitéve.[1]

Jellemzői

szerkesztés

Monodomináns, fajszegény növényegyüttesek, ruderális stratégiájú[2] (széles ökológiai toleranciájú, gyorsan szaporodó, a tápanyagkínálatot jól felhasználni képes, stressztűrő) fajokkal, főként lecsepült, földre terülő füvekkel és dudvás szárú növényekkel.

Besorolása

szerkesztés

Borhidi szerint[1] a besorolása az alábbiak szerint történik:


Osztály: Taposott gyomnövényzet (Polygono arenastri-Poëtea annuae Rivas-Martinez 1975. corr. Rivas-Martinez & al. 1991.)

szerkesztés

Egy rend és két csoport tartozik alá.

Rend: Mezofil gyomos rétek (Polygono arenastri-Poëtalia annuae R.Tx. in Géhu & al. 1972 corr. Rivas-Martinez & al. 1991.)

szerkesztés

Taposás, bolygatás miatt fajszegény társulás.

Csoport: Madárkeserűfüves gyomtársulások (Matricario matricarioidis-Polygonion arenastri Rivas-Martinez 1975. corr. Rivas-Martinez & al. 1991.)
szerkesztés

Száraz, napos fekvésű, extrém tömörödött talajon alakul ki, ahol a tápanyagok mobilizálása nehézkes.

Jellemző fajai:

  • varjúláb (Coronopus squamatus)
  • csillagpázsit (Cynodon dactylon)
  • kis tőtippan (Eragrostis minor)
  • kopasz porcika (Herniaria glabra)
  • borzas porcika (Herniaria hirsuta)
  • vékony szittyó (Juncus tenius)
  • büdös zsázsa (Lepidium ruderale)
  • angolperje (Lolium perenne)
  • sugártalan székfű (Matricaria discoidea)
  • lándzsás útifű (Plantago lanceolata)
  • nagy útifű (Plantago major)
  • egyéves perje (Poa annua)
  • madárkeserűfű (Polygonum arenastrum)
Csoport: Zöldhúros gyomtársulások (Saginion procumbentis R.Tx. & Ohba in Géhu & al. 1972)
szerkesztés

Nyirkos és savanyú kémhatású taposott talajok apró termetű, párnaszerű növényekből álló társulásai, Magyarországon a Nyugat-Dunántúlon fordul elő. A kísérő fajok közt iszaptársulások és sovány legelők növényfajai előfordulhatnak.

Jellemző fajai:

  • cérnatippan (Agrostis capillaris)
  • heverő zöldhúr (Sagina procumbens)
  • sziromtalan zöldhúr (Sagina apetala)
  • piros budavirág (Spergularia rubra)
  • varangyszittyó (Juncus bufonius)
  • henye perje (Poa supina)
  • juhsóska (Rumex acetosella)
  • ezüstmoha (Bryum argenteum)
  • kakukkfűlevelű veronika (Veronica serpyllifolia)

Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer besorolás

szerkesztés

Taposott gyomnövényzet és ruderális iszapnövényzet néven szerepel [3] az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (ÁNÉR) átdolgozott és javított változatában[4]. Erősen taposott, csupasz földfelszínek gyomvegetációja, valamint ruderális iszapnövényzete. Beletartozik az egyévesek uralta, ruderális pionír növényzet.

Az előzőeken túl további élőhelyeket sorol fel, például állattartó telepek udvara, itatóhelyek környéke, tartósan vízzel borított vagy degradált, bolygatott felszínek (belvizes szántók, libalegelők, vaditatók, dagonyázó helyek, földutak, gátkoronák).

Jellemző fajai:

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b szerk.: Borhidi Attila, Sánta Antal: Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól 2. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, 93-95. o. (1999). ISBN 963-85249-6-0-Ö 
  2. ↑ Ruderális stratégia meghatározása Borhidi Attila Magyarország növénytársulásai - Gyomvegetáció. (Hozzáférés: 2025. február 5.)
  3. ↑ Taposott gyomnövényzet és ruderális iszapnövényzet. (Hozzáférés: 2025. február 5.)
  4. ↑ szerk.: Bölöni János, Molnár Zsolt és Kun András: Magyarország élőhelyei; Vegetációtípusok leírása és határozója - ÁNÉR 2011. MTA ÖBKI (2011) 

További kapcsolódó irodalom

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/wiki/Taposott_gyomnövényzet”