Tbiliszi
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Tbiliszi (grúzul: თბილისი) Grúzia fővárosa és egyben legnagyobb városa, az ország kulturális, gazdasági és közlekedési központja. 1936-ig hivatalos orosz neve a görög nyelvből közvetített Tiflisz (Tyiflisz) volt,[1] amely korábban egész Európában használatos volt.
| Tbiliszi (თბილისი) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Grúzia | ||
| Tartomány | Tbiliszi | ||
| Alapítás éve | 455 | ||
| Polgármester | Kaha Kaladze | ||
| Irányítószám | 0100–0199 | ||
| Körzethívószám | 32 | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1 118 035 fő (2014) | ||
| Népsűrűség | 2938 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 380-600 m | ||
| Terület | 372 km² | ||
| Időzóna | MSK (UTC+3) MSD (UTC+4) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 41° 43′ 21″, k. h. 44° 47′ 33″41.722500°N 44.792500°EKoordináták: é. sz. 41° 43′ 21″, k. h. 44° 47′ 33″41.722500°N 44.792500°E | |||
 | |||
| Tbiliszi weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tbiliszi témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Földrajz
szerkesztés
Tbiliszi Kelet-Grúziában, a Tbiliszi-medencében, a Kura (Mtkvari) folyó két partján fekszik. A terület magassága 380 és 600 méter között váltakozik. Északról a Szaguramo-hegylánc, keletről és délkeletről az Iori-síkság, délről és nyugatról pedig a Trialeti-hegység nyúlványai határolják.
A bal parti városrész 30 km hosszan nyúlik el a folyó mellett. A jobb parton a sziklás és dombos vidék akadályozta a letelepülést, ezért ezek a területek fejletlenebbek. A folyó mentén lévő nagyobb kiemelkedéseken találhatjuk a főváros legszebb műemlékeit.
Éghajlat
szerkesztésAz éghajlat átmenetet képez a szubtrópusi és a kontinentális között. Közép-Ázsia felől száraz, keleti szelek fújnak, míg a Fekete-tenger felől érkező nyugati szelek csapadékdúsabb levegőt szállítanak. A Kaukázus nem engedi a város fölé az Oroszország felől érkező hideg légtömegeket.A telek hidegek, a nyarak pedig melegek. A várost körülvevő hegységeknek és a nagy vízfelületektől való kis távolságnak köszönhetően a főváros időjárása sokkal kellemesebb, mint más, hasonló szélességen fekvő városoknak.
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rekord max. hőmérséklet (°C) | 19,5 | 22,4 | 28,7 | 31,6 | 34,9 | 38,7 | 40,0 | 40,3 | 37,9 | 33,3 | 27,2 | 22,8 | 40,3 |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 5,9 | 7,1 | 12,2 | 19,3 | 23,1 | 27,5 | 31,0 | 30,2 | 26,1 | 19,4 | 12,7 | 7,8 | 18,6 |
| Átlaghőmérséklet (°C) | 1,5 | 2,4 | 6,8 | 13,0 | 17,0 | 21,1 | 24,5 | 23,7 | 19,8 | 13,6 | 7,8 | 3,4 | 12,9 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −1,5 | −0,8 | 3,0 | 8,1 | 12,1 | 16,0 | 19,4 | 18,6 | 15,0 | 9,4 | 4,5 | 0,5 | 8,7 |
| Rekord min. hőmérséklet (°C) | −24,4 | −14,8 | −12,8 | −3,8 | 1,0 | 6,3 | 9,3 | 8,9 | 0,8 | −6,4 | −7,1 | −20,5 | −24,4 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 20 | 29 | 31 | 51 | 84 | 84 | 41 | 43 | 35 | 41 | 35 | 23 | 517 |
| Havi napsütéses órák száma | 99 | 140 | 142 | 171 | 213 | 249 | 257 | 248 | 207 | 164 | 102 | 93 | 2085 |
| Forrás: Hong Kong Observatory, Weatherbase | |||||||||||||
Az átlaghőmérséklet 12,7 °C. A leghidegebb hónap a január, 0,9 Celsius-fokos átlaghőmérséklettel, a legmelegebb pedig a június 24,4 fokkal. Az eddig mért legalacsonyabb hőmérséklet −23 °C volt, a legmagasabb pedig 40 °C.
Az átlagos csapadékmennyiség 568 mm. A legcsapadékosabb hónap a május (90 mm), a legszárazabb a január (20 mm). A város körüli hegyek miatt többször felgyülemlenek a felhők a város fölött, és ez csapadékos, felhős időjárást hoz. A városban az északnyugati és a délkeleti légáramlatok dominálnak.
Történelem
szerkesztésA város nevének eredete
szerkesztésA főváros nevének eredete alapításának legendájához kapcsolódik. A Tbiliszi név a grúz Tpili-ből ered, ami meleget, meleg helyet jelent. A történet szerint a város mostani területét 458-ig erdő borította. Az akkori király, Vahtang Gorgasali a sólymával (más vélemények szerint héjával) elment vadászni ebbe az erdőségbe. A sólyom elkapott egy fácánt, de utána mindkét madár beleesett egy hőforrásba, és elpusztult. Az esemény emlékére a király kiirtatta az erdőt és helyére várost épített.
A valóságban a név onnan ered, hogy a környéken számos hőforrás található.
Korai történelem
szerkesztésA régészeti kutatások szerint a város és környéke már az i. e. 4. évezredtől lakott. A legkorábbi írásos említés a i. sz. 4. századból származik, amikor I. Varaz-Bakur uralkodása alatt egy erőd épült. A 4. század végén ezt a perzsák elfoglalták, de az 5. század közepére visszakerült Kartli (Grúzia) uralkodóinak kezébe. A 452 és 502 között uralkodó nevéhez a néphiedelemmel szemben nem a város alapítása, hanem annak újraépítése fűződik. Utóda, Dachi apja akarata szerint áthelyezte a fővárost Mckhetából Tbiliszibe. Dachi uralkodása alatt befejeződött az erőd építése és a város fontos központjává vált az Ázsia és Európa közötti kereskedelmi utaknak.
Idegen uralom alatt
szerkesztésA főváros stratégiai elhelyezkedése a környező nagyhatalmak célpontjává tette a várost. 570 és 580 között a perzsák foglalták el és több évtizedig uralmuk alatt tartották. 621-ben bizánci és kazár hadak törtek a városra. 736 és 738 között az arabok foglalták el a későbbi II. Marván kalifa vezetésével. Az arabok emirátust alapítottak és fejlett jogi rendszert vezettek be Grúzia-szerte. 764-ben ismét kazár uralom alá került a város. 853-ban Buga at-Turki, a kalifátus hadvezére foglalta el. Az arab uralom még az 1050-es évekig tartott. A grúzok közben többször próbálták elűzni az idegeneket, de sikertelenül. 1068-ban a Szeldzsuk Török Szultánság foglalta el. A török uralom alól IV. (Alkotó) Dávid király szabadította fel 1122-ben.
Grúz Reneszánsz
szerkesztés1122 után Dávid király áthelyezte a székhelyét Kutaisziből Tbiliszibe, ami az egyesült Grúz Királyság fővárosa, illetve a kaukázusi régió gazdasági, politikai és kulturális központjává vált. A város lakossága a 12. század végére már elérte a 80 000-et. Tamar királynő uralkodása alatt írta Sota Rusztaveli híres művét, A párducbőrös lovag (más fordításban: A tigrisbőrös lovag) című epikus költeményt.
Ezt a időszakot „Grúzia arany korszakának”, vagy „Grúz Reneszánsznak” szokták hívni.
1236–1801
szerkesztésGrúzia arany korszaka nem tartott tovább egy bő évszázadnál. 1236-ban sorozatos vereségek után Grúziát elfoglalták a mongolok. Bár függetlenségét korlátozott mértékig megtarthatta, az ország mégis erős mongol befolyás alá került politikailag és kulturálisan egyaránt. Az 1320-as években sikerült csak őket kiűzni, és ezután Tbiliszi ismét az egységes Grúz Királyság fővárosává vált.
1366-ban pestisjárvány sújtotta a várost. A 14. század végétől a 18. század végéig a környező nagyhatalmak uralma alatt állt rövid függetlenségi periódusokkal. 1386-ban Timur Lenk foglalta el. 1444-ben Jahan sah csapatai megszállták, és lerombolták a fővárost. 1477 és 1478 Akkojunlu irányítása alá került. 1522-ben a perzsák szállták meg, de 1524-ben X. Dávid király fölszabadította.
A 17-18. századig Tbiliszi a környék két rivális nagyhatalma, Perzsia és a Török Birodalom kereszttüzébe került. II. Erekle többször próbálta fölmenteni a várost a perzsa uralom alól, de ezért 1795-ben földig rombolták a várost.
II. Erekle ezután belátta, hogy egyedül nem képes a perzsák ellen harcolni, ezért az oroszok segítségét kérte. 1801-ben a még független Kartli-Kaheti királyság csatlakozott az Orosz Birodalomhoz. Ezzel a Grúz Királyság megszűnt, Tbiliszi pedig később, 1846-ban a Tifliszi kormányzóság (gubernyija) központja lett.
1801-1917
szerkesztés
A 19. századtól gazdaságilag és politikailag egyaránt gyorsan fejlődött. Új, európai stílusú épületeket emeltek városszerte. Vasútvonalakat és utakat építettek Oroszország és a környékbeli városok, Batumi, Poti, Baku és Jereván felé. 1850-re ismét a Kaukázusontúl legfontosabb városai közé emelkedett. Több híres államférfi, költő és művész lelt otthonra a városban, például Ilia Chavchavadze, Ataki Tsereteli, Iakob Gogebashvili, Alekszandr Gribojedov. Olyan híres emberek jártak itt, mint Alekszandr Puskin, Lev Tolsztoj és Mihail Lermontov. A Romanov-dinasztia itt rendezte be a kaukázusontúli palotáját a Golovin utcában (ma Rustaveli sugárút).
A századfordulóra Tbiliszi már egy igazi nemzetközi nagyváros benyomását keltette épületeivel és kultúrájával, de közben megőrizte sajátos hagyományait és nyelvét, illetve kultúráját a Tbilisurit.
Az orosz forradalom után 1917-ben a Kaukázusontúl egy időre felszabadult.
A független grúz állam fővárosa
szerkesztés
1918 tavaszán megalakult a rövid életű Kaukázusontúli Föderáció, Tbiliszi fővárossal. Ez 1918. május 26. és 28. között 3 országra (Örményország, Grúzia, Azerbajdzsán) esett szét, és Tbiliszi Grúzia fővárosává vált.
1918 és 1919 között német, majd brit csapatok főhadiszállása is volt a város. 1918-ban megalakult a Tbiliszi Állami Egyetem, a grúzok régi álma, melynek létrehozását az orosz hatóságok nem engedélyezték.
1920-ban Szovjet-Oroszország elismerte az ország függetlenségét, de 1921-ben az abháziai és adzsáriai felkelések leverésére hivatkozva megszállták az országot, bevonultak Tbiliszibe, és 1921. február 25-én deklarálták szovjet uralmat.
A szovjet időszak
szerkesztésA város először a Kaukázusontúli Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosává vált, majd 1936-tól a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság központjává.
A szovjet időszak alatt az ipar fejlődött, a lakosok száma egyenletesen növekedett, és a grúz főváros Moszkva, Leningrád és Kijev mellett a Szovjetunió egyik legfontosabb városává vált.
A városban 3-szor, 1956-ban, 1978-ban és 1989-ben voltak szovjetellenes tüntetések. Az 1989-es tüntetést megpróbálták leverni, de a felébredő nacionalista törekvések hatására 1991. április 9-én Tbiliszi ismét a független Grúzia fővárosává vált.
A rendszerváltás után
szerkesztésA Szovjetunió széthullása után 1991. december és 1992. január között rövid polgárháború tört ki a Zviad Gamszahurdia elnököt támogatók és ellenzők között, és ezalatt a városban gyakran voltak összetűzések a maffia klánjai között.
A Sevardnadze-időszak (1993–2003) alatt a bűnözés és a korrupció hatalmas méreteket öltött a társadalom minden szintjén és a munkanélküliségi ráta is nagyon magas volt. A 2003-as elnökválasztáson elkövetett csalások miatt 100 000 ember vonult utcára a fővárosban. A rózsás forradalom után a bűnözés mértéke és a munkanélküliség csökkent, a gazdaság felélénkült, és a főváros egyre inkább a turisták célpontjává is válik.
Közigazgatás
szerkesztésTbiliszi két irányító szervezete a Közgyűlés (Szakrebulo) és az Önkormányzat (Meria). A Közgyűlés tagjait négy évre választják, polgármestert pedig a Közgyűlés választja. A jelenlegi polgármester Giorgi Ugulava, a Közgyűlés elnöke pedig Zaal Begasvili.
A várost közigazgatásilag körzetekre (raion) osztották fel. Ezek a régi történelmi városrészek összevonásából keletkeztek, és a helyi lakosok egy része még ma is a történelmi városrészek neveit használja. Az 1930-as években kialakított körzeteket 1991 után némileg átszervezték.
Körzetek:
- Vake-Saburtalo (ვაკე-საბურთალო)
- Mtatsminda-Krtsanisi (მთაწმინდა-კრწანისი)
- Didube-Chugureti (დიდუბე-ჩუღურეთი)
- Gldani-Nadzaladevi (გლდანი-ნაძალალევი)
- Isani-Samgori (ისანი-სამგორი)
- Dzveli Tbilisi (ძველი თბილისი)
Tbiliszi polgármesterei:
- Otar Litanisili 1992-1993
- Konsztantine Gabasvili 1993
- Nikoloz Lekisvili 1993-1995
- Badri Sositaisvili 1995-1998
- Ivane (Vano) Zodelava 1998-2004
- Zurab Csiaberasvili 2004-2005
- Giorgi (Gigi) Ugulava 2005-2013
- Szevdia Ugrehelidze 2013-2014
- Davit Narmania 2014-2017
- Kahaber (Kaha) Kaladze 2017-
Népesség
szerkesztésNépességének változása
szerkesztés| Lakosok száma | 78 445 | 194 000 | 294 000 | 889 020 | 1 194 000 | 1 205 305 | 1 400 000 | 1 118 300 | 1 202 731 | 1 258 526 |
| 1886 | 1913 | 1926 | 1970 | 1987 | 1995 | 1998 | 2015 | 2021 | 2024 |
Etnikumok
szerkesztésA lakosság 80%-át a grúzok teszik ki. Rajtuk kívül a városban élnek még, oroszok, örmények, azeriek, oszétek, abházok, ukránok, görögök, zsidók, észtek, németek, kurdok és asszírok. Az utóbbi években jelentősen nőtt a török és kínai lakosok száma.
Vallások
szerkesztésA lakosok 85%-a keresztény. A legjelentősebb keresztény felekezet a grúz ortodox egyház, utána az orosz ortodox egyház és Örmény Ortodox Egyház. A nyugati kereszténységet képviselik a katolikus, evangélikus és a baptista hívők. A nem keresztény vallások közül a szunnita muszlim (8%) és a zsidó (2%) a legfőbb. Tbiliszi mindig is híres volt a vallások közötti toleranciájáról. Ezért lehetséges az, hogy az óvárosban 500 méteres körön belül egyaránt találhatunk ortodox és katolikus templomot, zsinagógát és mecsetet.
Oktatás
szerkesztés
Tbilisziben jelenleg hét állami egyetem található:
- Tbiliszi Állami Egyetem
- Tbiliszi Zeneakadémia
- Tbiliszi Orvosi Egyetem
- Grúz Agrártudományi Egyetem
- Georgian Műszaki Egyetem
- Tbiliszi Állami Pedagógiai Egyetem
- Tbiliszi Ilia Chavchavadze Nyelvészeti és Kulturális Egyetem
Közlekedés
szerkesztésA legnépszerűbb közlekedési eszközök az új, sárga buszok, amiket az új kormány rendelt Hollandiából. 1966-ban nyílt meg az első metróvonal, a másodikat 1979-ben adták át. 2007-ben fejeződött be a hálózat rekonstrukciója, melynek folyamán megújították az állomásokat és a járműparkot is korszerűsítették. A szovjet időkben épült villamosvonalak közül jelenleg[pontosabban?] csak Sanzona-ban, a Gldani-Nadzaladevi egyik városrészében lévő járatok üzemelnek.
Az 1905-ben épült sikló a Mtatsminda vidámparkba szállítja az utasokat. 2012-ben a teljes vonalat felújították.
Az Európa tér és Narikala-erőd közt közlekedő libegőt 2012-ben építették.
A város repülőtere a Tbiliszi nemzetközi repülőtér.
Híres emberek
szerkesztés- Itt született Artyom Iszaakovics Alihanyjan örmény származású szovjet fizikus, a Jereváni Fizikai Intézet alapítója és első igazgatója (1908–1978)
Látnivalók
szerkesztés
A látnivalók többsége a város központjában, a Kura folyó partján, illetve annak környékén található. A leghíresebb látványosságok közé tartozik:
- Metekhi-templom Vakhtang Gorgasali szobrával a Metekhi sziklán,
- a Tbiliszi Történelmi Múzeum,
- a Narikala erőd,
- az 'Anchiskhati-templom,
- a Sioni-székesegyház,
- a Sameba-székesegyház,
- a Szabadság-tér a Városházával és Szent György-szobrával.
- A városközponttól távolabb található a Vake park, ahová siklóval lehet eljutni.
- A Narikala erőd délkeleti szomszédságában terül el az Abanotubani negyed, melyben ma is működő iszlám emlékek találhatók, mint a Tbiliszi mecset, a Jumah mecset illetve a török fürdő. Innen pár perc séta a Legvtakhevi vízesés.[2]
- Nemzeti Botanikus Kert
- Szépművészeti Múzeum
- Városnézés a drótkötélpályás felvonóról
- Mtatsminda Pantheon (egy nekropolisz, ahol a legjelentősebb írókat, művészeket és nemzeti hősöket temették el)
-
Tbiliszi éjszaka -
A város a Narikala erődből nézve -
A Kura, háttérben a Sameba-székesegyház -
A Metekhi-templom és Vakhtang Gorgasali szobra -
A Narikala-erőd -
A városháza
.jpg)
Média
szerkesztésA fővárosban találhatók a nagy tévé- és rádiótársaságok központjai. A legjelentősebb tévécsatorna a magánkézben lévő Rusztavi 2. Szintén privát üzemeltetésű a Mze Tv, az Imedi TV és a Public Broadcasting Channel. 2005-ben a Rustavi 2 felvásárolta a Mze TV-t és Rupert Murdoch média vállalkozó tulajdonába került az Imedi TV.
A rádiók közül a legnagyobb hallgatósággal rendelkezőek az Imedi Radio, a Fortuna és a Radio 105.
Tbilisziben sok napi- és hetilap van forgalomban. A legkeresettebb lapok a 24 Saati (24 Óra), a Rezonansi (Rezonancia), az Alia, illetve az angol nyelvű hetilap, a The Georgian Times.
Szórakozás
szerkesztésA városban sok múzeum, színház, mozi, kocsma, diszkó található. A legjelentősebb színházak a Shota Rustaveli Akadémiai Színház és a Marjanishvili Akadémiai Színház, a legjelentősebb operaház pedig a Tbiliszi Állami Operaház.
A város legjelentősebb fesztiválja a Tbilisoba (Tbiliszi napja), amikor a város alapítását ünneplik. 1979 óta létezik a fesztivál. 1988-tól 1994-ig a politikai feszültségek miatt nem rendezték meg, de azóta ismét sok helyi lakost és turistát vonz a rendezvény.
Sport
szerkesztés
A sportélet ázsiai hatásra már korán kibontakozott. A 19. századig a lovaspóló, az ökölvívás és a birkózás volt a legnépszerűbb. A nyugati kultúra elterjedésével, majd a szovjet időszak alatt a nyugati sportok kerültek előtérbe. Közben az 1980-as évekre kiépültek a különböző sportok kisebb és nagyobb sportcsarnokai.
Jelenleg a város legnagyobb stadionja az 58 000 férőhelyes Borisz Paicsadze Stadion. Szintén jelentős még a Miheil Meski Stadion 24000 férőhellyel és a Sportpalota, melyben kosárlabda és teniszmérkőzéseket rendeznek.
A legkedveltebb sportok a labdarúgás, a kosárlabda, a rögbi és a birkózás. A két legismertebb focicsapat az SZK Dinamo Tbiliszi (mely 1981-ben megnyerte a Kupagyőztesek Kupáját) és az SZK Lokomotivi Tbiliszi. A BC Dinamo Tbiliszi a legjelentősebb kosárlabda-csapat, mely 1962-ben megnyerte az Euroligát.
Testvérvárosok
szerkesztés
.svg){kind=small}
Városképek
szerkesztés
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Поспелов Е. М. Географические названия мира: Топонимический словарь, М., «Русские словари», 1998, 412. o. — ISBN 5-89216-029-7
- ↑ Tbiliszi, metropolisz a Kaukázusban
Források
szerkesztés- Grúz Állami Enciklopédia; 1983; 4. kötet; p. 596-604
- Valdimir Minorsky: Az iszlám enciklopédiája Tiflis
- Tbiliszi történelme, földrajza, demográfiája Archiválva 2011. május 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (angol)
- Az alapítás legendája
