Tentacularia coryphaenae
A Tentacularia coryphaenae a galandférgek (Cestoda) osztályának a Trypanorhyncha rendjébe, ezen belül a Tentaculariidae családjába tartozó faj.
Tentacularia coryphaenae | ||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
Tentacularia coryphaenae Bosc, 1802 | ||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
a nem szinonimái:
a faj szinonimái:
| ||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Tentacularia coryphaenae témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Tentacularia coryphaenae témájú kategóriát. |
Manapság nemének az egyetlen faja, bár korábban egyéb galandférgeket is idesoroltak. Az újabb kutatások során egyes taxon neveket a szóban forgó féreg szinonimájává tették, míg másokat egyéb nemekbe soroltak át.
Tudnivalók
szerkesztésA Tentacularia coryphaenae tengeri galandféregfaj, amely az Atlanti-óceán északi felén élő csontos és porcos halakban élősködik. A sötétcápa (Carcharhinus obscurus) egyik fő belső élősködője.[1] A cápába akkor kerül be, amikor a ragadozóhal megeszi a lazacot (Salmo salar).
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Knoff, M.; De Sao Clemente, S.C.; Pinto, R.M.; Lanfredi, R.M. and Gomes, D.C. (2004. április-június). „New records and expanded descriptions of Tentacularia coryphaenae and Hepatoxylon trichiuri homeacanth trypanorhynchs (Eucestoda) from carcharhinid sharks from the State of Santa Catarina off-shore, Brazil”. Revista Brasileira de Parasitologia Veterinaria 13 (2), 73–80. o.
Források
szerkesztés- Tentacularia coryphaenae Bosc, 1802 WoRMS
- Tentacularia Bosc, 1797 WoRMS
- Bray, R.A. (2001). Cestoda, in: Costello, M.J. et al. (Ed.) (2001). European register of marine species: a check-list of the marine species in Europe and a bibliography of guides to their identification. Collection Patrimoines Naturels, 50: pp. 146–149