| Tetrafluor-1,2-diklóretán
|
 |
|
| IUPAC-név |
tetrafluor-1,2-diklóretán
|
| Más nevek |
R-114, CFC-114, halon 242, kriofluorán
|
| Kémiai azonosítók
|
| CAS-szám |
76-14-2
|
| PubChem |
6429
|
| ChemSpider |
13853215
|
| EINECS-szám |
200-937-7
|
|
|
| InChI |
|---|
| 1S/C2Cl2F4/c3-1(5,6)2(4,7)8 |
|
| InChIKey |
DDMOUSALMHHKOS-UHFFFAOYSA-N
|
| Kémiai és fizikai tulajdonságok
|
| Kémiai képlet |
C2Cl2F4
|
| Moláris tömeg |
170,92 g/mol
|
| Sűrűség |
1,455 g/cm³
|
| Olvadáspont |
−94 °C
|
| Forráspont |
3,5 °C
|
| Gőznyomás |
1,824 bar (20 °C)
4,5 bar (50 °C)[1]
|
| Veszélyek
|
| EU osztályozás |
Veszélyes a környezetre (N)[1]
|
| R mondatok |
R59[1]
|
| S mondatok |
S9, S23, S59[1]
|
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.
|
A tetrafluor-1,2-diklóretán vagy R-114 teljesen klórozott-fluorozott szénhidrogén (CFC), képlete ClF2CCF2Cl. Elsősorban hűtőközegként használták. Nem gyúlékony, édeskés, kloroformra emlékeztető szagú gáz, kritikus pontja 145,6 °C és 3,26 MPa. Nyomás alatt vagy lehűtés hatására cseppfolyósodva színtelen folyadék. Szerepel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület ózonlebontó anyagokat tartalmazó listáján.
Ez a szócikk részben vagy egészben a 1,2-Dichlorotetrafluoroethane című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
