Thrasamund vandál király
Thrasamund (450 körül[1] – 523. május 6.[1][2]) a vandálok királya 496-tól haláláig, Gunthamund király öccse.
| Thrasamund | |
 | |
| Vandál király | |
| Uralkodási ideje | |
| 496 – 523 | |
| Elődje | Gunthamund |
| Utódja | Hilderich |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 450 körül |
| Elhunyt | 523. május 6. (73 évesen) |
| Édesapja | Gento |
| Édesanyja | nem ismert |
| Házastársa | Amalafrida |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vallás
szerkesztésThrasamund felhagyott a katolikusok üldözésével.[3] Visszahívta száműzetéséből Fulgentiust, Ruspe püspökét, de csak azért, hogy vitafele legyen, és levélben kért tőle felvilágosítás teológiai kérdésekben.[3][4] A katolicizmushoz való közeledése miatt sokan reménykedni kezdtek hogy ariánus hitéről megtér katolikus hitre.[3] Thrasamund azért volt olyan engedékeny a katolikusokkal szemben, mert az arianizmus akkoriban elég szilárdan tartotta magát Nyugaton.[3]
Házassága
szerkesztésFelesége Amalafrida hercegnő lett, aki Theoderich keleti gót király nővére volt. A király ezer gót harcos kíséretében küldte Amalafridát Karthágóba, hozománya pedig Szicília egy része, Marsala körzete volt, amivel nem csak gyarapodott Thrasamund birodalma, de fontos stratégiai támaszponthoz is hozzájutott.[3] Marsalából a vandálok még jobban tudták ellenőrizni a Földközi-tenger forgalmát, és így a vandálok tengeri uralma stabilizálódott.[3]
Mór veszély
szerkesztésA belső területeken eközben egyre súlyosbodott a mór veszély, és ez állandó védekezésre késztette a vandálokat[5][6] Amikor Thrasamund ellenük vonult, a mórok a tábor körüli meghatározott pontokon foglaltak állást, hogy kivédjék a támadásokat.[5] A vandálok nem szívesen támadtak, mert nehezen tudtak alkalmazkodni a mórok harcmodorához.[5] Nem voltak nyilazóik, nem voltak dárdavetőik és nem volt gyakorlatuk gyalogos harcban sem.[5] A lovaik megijedtek a tevéktől, így menekülésre kényszerültek, és sokakat megöltek közülük.[5]
Római kultúra
szerkesztésThrasamund az egyetlen szimpatikusnak beállított vandál uralkodó.[5] A kortárs görög és római szerzők egyaránt dicsérik.[5] Hangsúlyozzák, hogy mértékletes volt a beszédben, cselekedeteiben pedig megfontolt volt.[5] Thrasamund közeledett a római kultúrához és annak képviselőihez.[5] Fulgentiussal való kapcsolatán kívül valószínűleg nagy hatással volt rá felesége, Amalafrida is, aki Bizáncban Ariane császárnő mellett nevelkedett.[5] Neki tulajdonítják, hogy a karthágói udvar megnyílt a művelt rómaiak előtt.[5]
Thrasamund utánozta sógora, Theoderich király mecénási tevékenységét is.[5] Karthágó mellett thermát, azaz fürdőt építtetett, és szerepe volt abban is, hogy a karthágói iskolák újjáéledtek.[5] Ismert néhány karthágói magiszter neve: Felicianus Grammaticus, aki "visszahozta Afrikába az elmenekült irodalmat", Faustus mester a fórumon tartott iskolát, és tanítványa vaolt Luxorius, a költő.[5] Florentinus dicsőítő verset írt Karthágóról.[5] Művelt versíró volt a király referendáriusa, Petrus is.[5]
A költők a vandál arisztokrácia körében is népszerűek voltak. Fennmaradt néhány, vandál előkelőkhöz írt vers.[5] Prokopiosz szerint a vandálok rajongtak a színházért, a lóversenyért és szerették a táncot, a színészeket és a mímeseket.[5] Dracontius, akit még Gunthamund azért záratott börtönbe, mert idegen fejedelmet dicsőített, azt írta, hogy Felicianus Grammaticus tanítványai között nem vandálok is voltak.[5] Azonban Karthagón és az arisztokrácián kívül a vandálok többsége nem fogadta el a Rómát dicsőítő kultúrát.[7] Erejét és hatalmát úgy kívánta megőrizni, hogy megtartja eredetét és szokásait.[8] Thrasamundot halála után unokatestvére, Hilderich követte a trónon.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Thrasamund König der Wandalen (496-523) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
- ↑ Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 50. oldal
- ↑ a b c d e f Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, Kossuth Könyvkiadó, 1994, ISBN 963-09-3695-X, 42. oldal
- ↑ "Fulgentius szívét ez megörvendeztette – olvassuk a szent püspök életrajzában – mert a királyban a tanulmányok előmozdítóját látta a barbárok között." (Barbár királyok, 42. o.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Barbár királyok, 43. oldal
- ↑ A mórok különleges, védekező harcmódja megnehezítette a vandálok dolgát. A mór tábornak körkörös rendje volt, amiben a nőket és a gyerekeket a tábor közepén helyzeték el, és őket vették körül a harcosok. A tábort utak szelték át, amik a teveháton harcolók gyors mozgását tették lehetővé. A mór vezetők megfigyelőket küldtek minden irányba, hogy kikémleljék a vandálok szándékait. (Barbár királyok, 43. o.)
- ↑ Barbár királyok, 43–44. oldal
- ↑ Barbár királyok, 44. oldal
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés
| Előző uralkodó: Gunthamund |
Következő uralkodó: Hilderich |
