Thuróczy János

XV. századi magyar történetíró
(Thuróczi János szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. október 8.

Thuróczy János, egyes forrásokban Thuróczi János (1435? – 1489?) 15. századi magyar történetíró. Szentmihályi Turóczi Péter fia, a Magyar Királyság protonotariusa, azaz ítélőmestere. Részt vett 1470-ben a turóczi konventen, ahol a világi jegyző posztját töltötte be. Korának kiváló jogtudósa, szónoka és történetírója.

Thuróczy János
I. Mátyás magyar király a Thuróczi-krónika 1490-es német nyelvű kiadásának egy lapján[1]
I. Mátyás magyar király a Thuróczi-krónika 1490-es német nyelvű kiadásának egy lapján[1]
Életrajzi adatok
Született1435
Sipék
Elhunyt1489 (53-54 évesen)
Ismeretes minttörténetíró
Nemzetiségmagyar
GyermekekThúróczy Miklós
Pályafutása
Szakterülettörténettudomány
Jelentős munkáiThuróczi-krónika
A Wikimédia Commons tartalmaz Thuróczy János témájú médiaállományokat.
A krónika első két lapja
 
László király a krónika lapján

Felvidéki birtokos köznemesi családban született, a 13. században élt őse, András comes királyi adományként kapta meg a Turóc vármegyei Nádasér falut. Nagybátyja, Nádaséri András Zsigmond uralma alatt a királyi udvarban szolgált, ott kapta a Thuróczi András nevet. Őt magát 1459-ben említik először a források. Tanulmányairól semmit sem tudunk, jogi és latin nyelvi ismereteit valamelyik hazai egyházi iskolában szerezhette, nincs nyoma annak, hogy valaha külföldi egyetemen tanult volna. Világi emberként jogi pályát futott be: 1465-ben procuratorként, ügyvédként működött a sági premontrei monostornak az országbíró előtti perében. 1467-től országbírói jegyző volt, majd 1470-től a sági hiteleshelyen, 1475-től újra az országbírói hivatalban működött, 1486-ban Drági Tamásnak, a személynöki bíróság vezetőjének ítélőmestere lett. Utoljára könyve megjelenési évében, 1488-ban találkozhatunk nevével a forrásokban, ezért valószínű, hogy 1489 nyara előtt meghalt. Híres műve a Chronica Hungarorum címet viselő ún. Thuróczi-krónika.

Hivatali főnökei (Hásságyi László és Drági Tamás) biztatására fogott neki 1480 körül a magyarok régi történetének megírásához. Legelőbb Lorenzo de Monaci 1415. századi velencei követ verses műve alapján írta meg II. (Kis) Károly történetét. Ezt követően átdolgozta a 14. században keletkezett Képes Krónika és a Budai krónika szöveghagyományát, főként a szkíták és a hunok történetéről szóló fejezeteket bővítette ki Aeneas Sylvius Piccolomininek és Antoninus firenzei püspöknek a művei alapján, miközben átvizsgálta a korai középkorban keletkezett történeti munkákat is. Ehhez csatolta hozzá a II. Károly-történetet, valamint Küküllei János, küküllői főesperes és királyi alkancellár munkáját I. Lajos királyról. Az 13861470 közötti esztendők történéseit ezután önállóan dolgozta fel, így történeti szempontból ez a legjelentősebb rész, s az így létrejött szöveghez végül függelékként hozzácsatolta Rogerius mester Siralmas énekét.

Művét, amely a Chronica Hungarorum címet viselte, 1488. március 20-án Brünnben és Augsburgban fametszetekkel illusztrálva kinyomatta (a Budai krónika után ez a második nyomtatásban is megjelent történeti mű, mely a magyarok történetét taglalja). Az első kiadást Drági Tamásnak, a másodikat Mátyás királynak ajánlotta. A kiadást két budai könyvkereskedő, Feger Tibold (Theobald Feger) és Ruem György támogatta, valamint Erhard Ratdolt.

Művének kiadásai

szerkesztés
  • Kaszák József: Thuróczy János élete és krónikája, Stephaneum Nyomda, Budapest, 1906.
  • Mályusz Elemér: Thuróczy János krónikája és a Corvina, Akadémia Kiadó, Budapest, 1966.
  • Mályusz Elemér: A Thuróczy-krónika és forrásai, Akadémia Kiadó, Budapest, 1967.
  • Tolnai világlexikona
  • A Pallas nagy lexikona

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés