Tieschen

Tieschen osztrák mezőváros Stájerország Délkelet-stájerországi járásában. 2017 januárjában 1266 lakosa volt.

Tieschen
A Szentháromság-plébániatemplom
Tieschen címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Stájerország
Járás	Südoststeiermark járás
Polgármester	Martin Weber
Irányítószám	8355
Körzethívószám	03475
Forgalmi rendszám	SO
Népesség
Teljes népesség	1260 fő (2018. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	260 m
Terület	18,17 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 47′ 11″, k. h. 15° 56′ 41″46.786388888889, 15.944722222222
Tieschen weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tieschen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Elhelyezkedése

Tieschen a Délkelet-stájerországi járásban

A tiescheni bazalthasadék

A műemléki védettségű "Hafnerkeusche"

Tieschen a Kelet-Stájerország régióban, a Kelet-stájer dombságon fekszik. Legmagasabb pontja a 462 méteres Königsberg. Az önkormányzat 6 települést egyesít (valamennyit a saját katasztrális községében): Größing (149 lakos), Jörgen (167), Laasen (196), Patzen (187), Pichla bei Radkersburg (261), Tieschen (327).

A környező önkormányzatok: északra Sankt Anna am Aigen, keletre Klöch, délre Halbenrain, nyugatra Straden.

Története

A Tieschen melletti Königsbergen az i.e 4. évezredi újkőkori Lasinja-kultúra települését, azon belül cserépedényeket és csiszolt kőszerszámokat ástak ki a régészek. Szintén a Königsbergen a bronzkori urnamezős kultúra legnagyobb stájerországi falvát találták meg, amelyet fallal volt megerődítve. A település legutolsó korszaka már a vaskori Hallstatt-kultúrához (i.e. 750-450) köthető; ezután elhagyták, csak szórványos kelta eredetű tárgyak (pénzérmék, cserépedények) találhatók a hegyen.

A Königsberghez több legenda is kapcsolódik; ez egyik szerint az ördög várost akart építeni a hegyen, ezért egy hatalmas szekérnyi követ húzott fel a csúcsra. Épp mielőtt felért volna, a szekér felborult, a kövek legurultak a lejtőn, ahol a kőomlást ma is az ördög köveinek nevezik. Egy másik monda szerint valahol a Königsbergen egy szűk hasadékban található egy aranybot, amit ha kihúznak, az egész völgy víz alá kerül.

A romanizált lakosság a népvándorlás során elmenekült, helyüket 600 körül szlávok vették át. Sok helynév, köztük maga Tieschen is ("nyugodt, csendes hely") szláv eredetű. Größinget 1265-ben, Tieschent 1406-ban említik először az oklevelek; utóbbit a seckaui apátság tizedkönyve. Ekkor 17 telekből állt, de a házak száma 1445-ben 10-re esett vissza. A falu egészen 1848-ig a fehringi uradalomhoz tartozott, csak néhány szőlő esett Halbenrain felügyelete alá.

A középkorban és a kora újkorban többször esett vonuló hadseregek útjába. 1254-59-ben és 1418-ban magyarok, 1441-ben a rablólovag Wolfsauk fosztották ki a falut. 1479/90 között Mátyás magyar király, 1515-ben és 1573-ban lázadó parasztok, 1529-ben és 1584-ben törökök dúlták fel a települést. 1605-ben a Bocskai-felkelés hajdúi, 1655-ben ismét a törökök, 1704-11-ben a Rákóczi-felkelés kurucai támadtak a határmenti Tieschent. Utolsó alkalommal egyetlen ház maradt épen.

1951-ben a szomszédos Größing, Jörgen, Laasen, Patzen és Pichla bei Radkersburg községeket egyesítették Tieschen önkormányzatával. 1962-ben a település címert kapott a stájerországi kormányzattól.

Lakosság

A tiescheni önkormányzat területén 2017 januárjában 1266 fő élt. A lakosságszám 1923 óta (akkor 1656 fő) többé-kevésbé folyamatosan csökken. 2015-ben a helybeliek 96,6%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,9% a régi (2004 előtti), 1,1% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 98%-a római katolikusnak, 0,7% evangélikusnak, 0,9% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát.

Látnivalók

• a Szentháromság-plébániatemplom
• a königsbergi erődített ókori település maradványai
• a tiescheni bazalthasadék

Források

• Christa Schillinger-Prassl (Hg.): Ortsgeschichte Tieschen. Von der Höhensiedlung zum Marktplatz. Tieschen 1998
• A település honlapja
• 62368 – Tieschen. Statistik Austria

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Tieschen című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.