Tina May
Tina May (Gloucester, 1961. március 30. – London, 2022. március 26.), angol énekesnő. Az Egyesült Királyság valaha volt egyik legkiválóbb dzsesszénekesekének tartják.
| Tina May | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1961. március 30.[1][2] Gloucester[2] |
| Elhunyt | 2022. március 26. (60 évesen)[3] London[3] |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | dzsessz |
| Híres dal | J'attendrai, Au revoir |
| Hangszer | énekhang |
| Hang | szoprán |
| Tevékenység |
|
| Kiadók | 33 Jazz |
| Tina May weboldala | |
 | |
|---|---|
 Nem található szabad kép.(?) | |
  | Tina May |
Pályafutása
szerkesztésDuke Ellington és Fats Waller lemezgyűjteménye már fiatalon ismert énekesnővé tette mind a hagyományos pop, mind a Great American Songbook dalai előadásaival. Az 1980-as évek elején saját Back Door Theatre Company-ját vezette és olyan műsorokat készített, mint például a Lady Chatterley szeretője regény színpadi adaptációja. Az 1980-as évek végén Párizsban telepedett le és lépett fel a város különböző klubjaiban. 1989-ben megalakította első kvartettjét.
May igen gazdag lemezkarriert futott be, hét albumot adott ki az Egyesült Királyság 33 Jazz Records kiadónál. Jelentős dzsesszeseményeken és helyszíneken szerepelt szólistaként, köztük a Duke Ellington Mass-on, a Ronnie Scott's-ban és a párizsi Lionel Hampton Jazz Clubban. Olyan ismert művészekkel között szerepelt, illetve készített felvételeket mint Nikki Iles, David Newton, Stan Tracey, Marian McPartland, Cleo Laine, John Dankworth, Clarke Tracey. Utóbbival 1989-ben összeházasodott.
Klasszikus képzettségű zongoraművészként számos kisegyüttest alapított és vezetett az évek során, köztük egy triót és saját párizsi kvintettjét.
Tina May, a legendás és tehetséges angol jazzénekesnő ... szomorúan és békésen elhunyt otthonában 2022. március 26-án, szombaton este ... a rákkal vívott bátor küzdelemben.
Albumok
szerkesztés- Never Let Me Go (1992)
- Fun (1993)
- It Ain't Necessarily So (1994)
- Time Will Tell (1995)
- Jazz Piquant with Tony Coe (1998)
- Change of Sky with Nikki Iles (1998)
- One Fine Day (1999)
- Live in Paris (2000)
- The Ella Fitzgerald Songbook Revisted with Lee Gibson, Barbara Jay (2000)
- I'll Take Romance (2003)
- Early May (2004)
- More Than You Know with Tony Coe, Nikki Iles (2004)
- A Wing and a Prayer (2006)
- Sings the Ray Bryant Songbook (2006)
- Out of the Blue with Ray Guntrip (2008)
- I Never Told You (2009)
- Tina May Sings Piaf (2011)
- Where You Belong with Ray Guntrip (2011)
- No More Hanky Panky (2011)
- Troubadours with Dylan Fowler (2013)
- My Kinda Love (2014)
- Home Is Where the Heart Is with Enrico Pieranunzi (2015)
- Telling Jokes with Steve Plews (2016)
- Cafe Paranoia: Tina May Sings Mark Murphy with Andy Lutter (2017)
- 52nd Street: Tina May Sings the Songs of Duncan Lamont (2021)
Díjak
szerkesztés- 1993: Kiváló fiatal zenész
- 1998: BT British Jazz Awards, a legjobb énekes díja és a kritikusok díja
- 1995: British Jazz Vocalist Award díja és a Kritikusok díja
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Grove Music Online (angol nyelven). Oxford University Press. (Hozzáférés: 2022. április 17.)
- ↑ a b https://londonjazznews.com/2022/03/27/rip-tina-may-1961-2022/
Források
szerkesztés- https://www.linnrecords.com/artist-tina-may
- http://www.tinamay.f9.co.uk/biog.htm Archiválva 2022. március 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
- https://www.allmusic.com/artist/tina-may-mn0000501861/biography
- https://www.jazzviews.net/tina-may---a-case-of-paranoia.html Archiválva 2022. március 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
- https://deathobits.com/2022/03/28/tina-may-death-obituary-english-jazz-vocalist-tina-may-has-sadly-passed-away/[halott link]
További információk
szerkesztés- Hivatalos oldal
- Tina May az Internet Movie Database-ben (angolul)
