Trifluor-jódmetán
Trifluor-jódmetán | |||
Más nevek | trifluor-jódmetán jód-trifluormetán monojód-trifluormetán trifluorometil-jodid perfluormetil-jodid Freon 13T1 | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 2314-97-8 | ||
PubChem | 16843 | ||
ChemSpider | 15962 | ||
EINECS-szám | 219-014-5 | ||
RTECS szám | PB6975000 | ||
| |||
| |||
InChIKey | VPAYJEUHKVESSD-UHFFFAOYSA-N | ||
UNII | 42A379KB0U | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | CF3I | ||
Moláris tömeg | 195,91 g/mol | ||
Megjelenés | színtelen, szagtalan gáz | ||
Sűrűség | 2,5485 g/cm³ −78,5 °C-on 2,3608 g/cm³ −32,5 °C-on | ||
Olvadáspont | −110 °C | ||
Forráspont | −22,5 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | kevéssé | ||
Gőznyomás | 541 kPa | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | 3. kategóriájú mutagén | ||
R mondatok | R68 | ||
S mondatok | (S2), S36/37 | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A trifluor-jódmetán, más néven trifluormetil-jodid a metán halogénezett származéka, képlete CF3I. A Halon 1301 (CBrF3) kísérleti alternatívája az emberi jelenlét nélküli területeken.[1] Gáz halmazállapotú tűzoltóanyagként használnák elektromos készülékek tüzének, illetve légi járműveken repülés közbeni tűzesetek oltásához.
Kémiája
szerkesztésα,β-telítetlen ketonok ródiummal katalizált α-trifluormetilezésénél használják.[2]
Napfény hatására vagy 100 °C hőmérséklet felett a vízzel reakcióba lép, melynek során veszélyes melléktermékek – például hidrogén-fluorid (HF), hidrogén-jodid (HI) és karbonil-fluorid (COF2) – keletkeznek.
Környezeti hatásai
szerkesztésMolekuláját szén-, fluor- és jódatomok alkotják. Bár a jód a klórnál több százszor hatékonyabban pusztítja a sztratoszférában található ózont, kísérletekkel kimutatták, hogy gyengesége miatt a C−I kötés víz hatására könnyen felhasad (az elektronvonzó fluoratomok hatására), ezért a trifluor-jódmetán ózonlebontó potenciálja a Halon 1301-ének kevesebb, mint századrésze (0,008–0,01). Élettartama az atmoszférában nem éri el az 1 hónapot, ez a Halon 1301-ének kevesebb, mint 1%-a, és még a vulkánokból származó hidrogén-kloridénál is rövidebb.
Ugyanakkor még mindig problémát okoz az, hogy a C−F kötés a légköri ablakban abszorbeál.[3] Az IPCC számításai szerint azonban a trifluor-jódmetán 100 éves globális felmelegedési potenciálja 0,4 (azaz a CO2-ének 40%-a).[4]
Hivatkozások
szerkesztés- Duan Y. Y. (2000. március 1.). „Thermodynamic Properties of Trifluoroiodomethane (CF3I)”. International Journal of Thermophysics 21 (2), 393–404(12). o. DOI:10.1023/A:1006683529436. (Hozzáférés: 2007. június 2.)
- Duan Y. Y. (1999. január 1.). „Surface tension of trifluoroiodomethane (CF3I)”. Fluid Phase Equilibria 154 (1), 71–77(7). o. [2007. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/S0378-3812(98)00439-7. (Hozzáférés: 2007. június 2.)
- Duan Y. Y. (1997). „Thermal Conductivity of Gaseous Trifluoroiodomethane (CF3I)”. J. Chem. Eng. Data 42 (5), 890–893 (4). o. DOI:10.1021/je9700378. (Hozzáférés: 2007. június 2.)
- Duan Y. Y. (1999). „Critical Parameters and Saturated Density of Trifluoroiodomethane (CF3I)”. J. Chem. Eng. Data 44 (3), 501–504. o. DOI:10.1021/je980251b. (Hozzáférés: 2007. június 2.)
- Chamber Studies of Photolysis and Hydroxyl Radical Reactions of Trifluoroiodomethane
- ↑ Vitali, Juan: Halon Substitute Protects Aircrews and the Ozone Layer (amerikai angol nyelven). www.afrlhorizons.com. [2007. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 6.)
- ↑ Trifluoroiodomethane 171441. Sigma-Aldrich. (Hozzáférés: 2017. szeptember 6.)
- ↑ Methane, trifluoroiodo- (angol nyelven). webbook.nist.gov. (Hozzáférés: 2017. szeptember 6.)
- ↑ Ramfjord, Birgit: Listing of GWP Values as per Report IPCC WG1 AR4 (PDF). Swedish Defence Materiel Administration, 2012. március 5. [2016. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 7.)
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Trifluoroiodomethane című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.