Trikál József

(1873–1950) magyar teológus, filozófus, egyházi író, egyetemi tanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 26.

Trikál József (Balassagyarmat, 1873. december 15.Budapest, 1950. február 11.) római katolikus pap, teológiai és filozófiai író, egyetemi tanár.

Trikál József
Magyarország
20. század
Élete
Született1873. december 15.
Balassagyarmat
Elhunyt1950. február 11. (76 évesen)
Budapest
IskoláiPázmáneum (1892–1896)
Pályafutása
Iskola/Irányzatkatolikus teológia
Fontosabb műveiTermészetbölcselet
A Wikimédia Commons tartalmaz Trikál József témájú médiaállományokat.

A középiskolát Esztergomban végezte. 1892-ben a Pázmáneum növendéke lett. 1896. október 15-én szentelték pappá Udvardon, 1898-ban Esztergom-Vizivárosban káplán, 1900-től az esztergomi tanítónőképzőben, 1904-től Budapesten hittanár, és a Szent Imre-kollégium, 1909-től a Központi Papnevelő Intézet prefektusa. Budapesten, Lővenben, Párizsban és 1906–1907-ben Lipcsében filozófiát tanult, teológiából és filozófiából doktorált. 1914. január 21-én a budapesti hittudományi kar filozófiai nyilvános rendes tanára. 1921–1922-ben, 1925–1926-ban, és 1930–1931-ben a hittudományi kar dékánja, 1932–1933-ban az egyetem rektora, 1933–1934-ben prorektora. Vagyonából 10.000 pengőt adott a szegény és menekült egy. hallgatók segélyezésére. Szülővárosában templomot, szaléziánus rendházat és konviktust építtetett, játszótérnek telket vásárolt, 1939-ig 90.000 pengőt adott jótékony célokra. 1939–1945: a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem képviseletében tagja a felsőháznak. 1944. szeptember 1-jén nyugalomba vonult.

Egyéb tisztségei: 1910: püspöki kamarás, 1915: a Szent István Akadémia I. o-a alapító tagja, az ASzTT tagja, 1925: pápai prelátus, 1944: protonot.

Trikál jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki. Munkáiban több gondolat Henri Bergsonra emlékeztet.

Folyóiratcikkei

szerkesztés

Tardos dr. álnéven cikkeket írt 1899–1917-ben az Alkotmányba; 1902-ben az Egyházi Közlönybe. Szerkesztette 1904-től az Új Magyar Siont.

Önállóan megjelent művei

szerkesztés
  • Isten a történelemben. Esztergom, 1900.
  • Az Esztergomi Érseki Tanítóképző Mária-Társulatának év- és vezérkönyv. Kiad. Uo., 1901.
  • Szentbeszéd Szent Adalbert ünnepére. Uo., 1903.
  • Duns Scot voluntarizmusa, tekintettel a modern voluntarizmusra. Budapest, 1907.
  • A keresztény bölcselet akaratelméletének kifejlődése a 15. századig. Esztergom, 1910.
  • Bölcseleti impresszionizmus. Budapest, 1911. (Különnyomat a Hittudományi Folyóiratból)
  • A lélek, [1]. Uo., 1911.
  • William James bölcselete. Uo., 1912. (Különnyomat a Hittudományi Folyóiratból)
  • Bevezetés a középkori keresztény bölcselet történetébe. Uo., 1913.
  • Egység felé. Uo., 1914. (új kiad. 1932)
  • A lélek teremtő tevékenysége. Uo., 1919.
  • Természetbölcselet. Uo., 1924. (Szent István könyvek 13.)
  • A gondolkodás művészete. Uo., 1926. (uaz 40.)
  • A jelenségekből a valóságba. Uo., 1929. (uaz 66–67.)
  • A lélek rejtett élete. Uo., 1931. (uaz 89.)
  • Az okkultizmus bölcselet szempontból. Uo., 1931.
  • Korunk lelkének válsága. Székfoglaló beszéd. Uo., 1932.
  • Az új ember. Nova creatura, [2]. Budapest, 1932.
  • A felsőbbrendű ember. Uo., 1933.
  • Kiss János emlékezete. Uo., 1933. (A SZIA emlékbeszédei II. 3.)
  • Érdemes-e élni? Madách tanulm. Balassagyarmat, 1934. (Különnyomat a Nógrádi Hírlapból)
  • Új élet a régi romjain. Budapest, 1934.
  • Új szellemiség. Uo., 1936.
  • Az új nemzedék lelkisége, [3]. Uo., 1936.
  • Krisztus közöttünk él! Rákospalota, 1938. (Lelki kultúra könyvei 7.)
  • Az élet újjáteremtése. Uo., 1940. (uaz 14.)
  • Az isteni lét dicsősége. Uo., 1942. (uaz 17.)
  • Az isteni szellemiség útjai. Változatok egy téma körül. Budapest, 1942.
  • Semmiből a végtelenbe. Uo., 1943.