Nagyszombat (település)
Nagyszombat (szlovákul: Trnava ⓘ, németül: Tyrnau, latinul: Tyrnavia) város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület székhelye, Szlovákia hetedik legnagyobb városa. Vágmagyarád tartozik hozzá.
| Nagyszombat (Trnava) | |||
 | |||
| Belvárosa madártávlatból | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nagyszombati | ||
| Járás | Nagyszombati | ||
| Rang | város | ||
| Első írásos említés | 1211 | ||
| Polgármester | Peter Bročka | ||
| Irányítószám | 917 71 | ||
| Körzethívószám | 033 | ||
| Forgalmi rendszám | TT | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 63 803 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 891,85 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 144 m | ||
| Terület | 71,54 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 22′ 40″, k. h. 17° 35′ 10″48.377750°N 17.586211°EKoordináták: é. sz. 48° 22′ 40″, k. h. 17° 35′ 10″48.377750°N 17.586211°E | |||
| Nagyszombat weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszombat témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Fekvése
szerkesztésPozsonytól 45 km-re északkeletre fekszik, a Kis-Kárpátok és a Vág völgye közötti Nagyszombati-medencében.
Élővilága
szerkesztés-
-
-
-
2023 -
Nagyszombatban 2023-ban csak az egykori Richter major (szk. Oravné) külterületen volt gólyafészek, melyben ebben az évben 2 fiókát számoltak össze.[2]
Története
szerkesztésMár a kelták és a rómaiak előtt is lakott hely volt, majd Trnava néven szláv település, melyet III. Béla lánya, Konstancia – aki I. Ottokár cseh király felesége volt – megerősített. 1238-ban IV. Béla emelte szabad királyi várossá. Erre az évre datálható első említése, Zumbotel néven. Nevét szombati napokon tartott hetivásárairól kapta. A szlovák Trnava a szláv trn = tüske főnévből származik, és a városon átfolyó azonos nevű patakra utal. Nagy Lajos király kedvelt tartózkodási helye volt, itt is halt meg 1382. szeptember 10-én. 1432-ben a husziták foglalták el, de kiűzték őket.
1543-ban ideköltözött az esztergomi érsek és káptalan, és 1822-ig itt is maradt. Itt kötött békét 1615. május 6-án Bethlen Gábor fejedelem II. Rudolf császárral, melyben Erdély függetlenségét biztosította. 1621. július 25-én itt verte meg Bornemissza János erdélyi serege Pálffy István császári ezredes seregét, július 30-án a várost is elfoglalta. 1635. május 6-án Pázmány Péter egyetemet alapított itt, ekkor a magyar kultúra központja volt. Az egyetem mellett nyomda és könyvtár is működött, valamint itt alapította meg a Füvészkert elődjét Winterl Jakab, a vegytan és a botanika professzora. Az orvosképzés 1769-ben kezdődött, amikor Mária Terézia orvosi karral egészítette ki az Intézményt. Az egyetemet 1777-ben költöztették Budára, majd Pestre (ennek utódja a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem és az Orvostudományi Egyetem, mely 1969-től Semmelweis Ignác nevét viseli).[3]
Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc hadai többször is elfoglalták, de katonai jelentősége nem volt. 1704. december 26-án határában szenvedett vereséget Rákóczi Heister tábornok császári seregétől. 1793-ban itt alakult meg a szlovák tudóstársaság.
Városfalait 1820–1840 között bontották le. 1846-ban Pozsony és Nagyszombat között készült el az első magyar közüzemű vaspálya. 1848. december 14-én itt ütközött meg Guyon Richárd az osztrákokkal.[4] A honvéd emlékművet 1871-ben emelték, melyet 1922-ben a temetőbe helyeztek át. 2023-ban megtalálták alapjait az eredeti helyszínen.
A trianoni diktátumig Pozsony vármegye Nagyszombati járásának székhelye. A város az 1920-as trianoni békeszerződést követően jogilag is Csehszlovákiához került.
1978-tól érsekségi székhelyként a szlovák katolikus egyház székhelye. 1996-tól kerületi székhely. 1997-ben alapították a Szent Cirill és Metód Egyetemet.
Népessége
szerkesztés| Lakosok száma | 68 828 | 68 466 | 65 596 | 65 382 | 65 207 | 64 735 | 63 803 |
| 2005 | 2006 | 2015 | 2017 | 2018 | 2020 | 2021 |
- Részletesen
1880-ban 10 824 lakosából 6060 szlovák, 2758 német, 1538 magyar, 1 szerbhorvát, 45 egyéb anyanyelvű, 31 idegen és 391 csecsemő. Ebből 8714 római katolikus, 1345 zsidó, 745 evangélikus, 35 református, 2 pravoszláv és 2 görögkatolikus vallású volt.
1890-ben 11 500 lakosából 6564 szlovák, 3154 német, 1625 magyar, 2-2 román, horvát és szerb, valamint 151 egyéb nemzetiségű volt. Ebből 9324 római katolikus, 1558 zsidó, 593 evangélikus, 20 református, 2-2 görögkatolikus és pravoszláv, továbbá 1 unitárius vallású.
1900-ban 13 181 lakosából 7246 szlovák, 3124 magyar, 2564 német, 27 horvát, 15 román, 5 szerb, 4 ruszin és 196 egyéb nemzetiségű. Ebből 10672 római katolikus, 1715 zsidó, 664 evangélikus, 81 református, 29 görögkatolikus, 18 pravoszláv, 1 unitárius és 1 egyéb vallású volt.
1910-ben 15 163 lakosából 8032 szlovák, 4593 magyar és 2280 német. Vágmagyarád 1662 lakosából 1563 szlovák és 90 magyar anyanyelvű volt. Ebből 12254 római katolikus, 2126 izraelita, 616 evangélikus és 93 református vallású volt.
1919-ben 15 599 lakosából 12 507 csehszlovák, 1566 német, 1284 magyar, 235 egyéb és 7 ruszin nemzetiségű. Ebből 12 750 római katolikus, 2259 zsidó, 485 evangélikus, 39 református, 27 görögkatolikus és 30 egyéb vallású volt.[5]
1921-ben 17745 lakosából 1386 magyar és 13 406 csehszlovák volt.
1930-ban 23948 lakosából 864 magyar, 1044 német, 1279 zsidó, 12 ruszin, 20 225 csehszlovák, 19 egyéb nemzetiségű és 505 állampolgárság nélküli volt. Ebből 19270 római katolikus, 2728 izraelita, 1045 evangélikus, 84 református, 19 görög katolikus és 802 egyéb vallású volt.
1970-ben 38840 lakosából 69 magyar és 38 122 szlovák volt. Vágmagyarádon 2831 szlovák élt.
1980-ban 64062 lakosából 130 magyar és 62 949 szlovák volt.
1991-ben 71783 lakosából 203 magyar és 70 287 szlovák volt.
2001-ben 70 286 lakosából 68 099 (97%) szlovák, 148 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.
2011-ben 66 358 lakosából 56 291 szlovák, 334 cseh és 141 magyar. Ebből 40012 római katolikus, 1534 evangélikus, 345 egyéb vallású, 127 metodista, 102 pravoszláv, 11841 nem vallásos és 11731 ismeretlen vallású volt.
2021-ben 63803 lakosából 57763 (+219) szlovák, 189 (+56) magyar, 143 (+109) cigány, 22 (+71) ruszin, 895 (+174) egyéb és 4791 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]
Nevezetességei
szerkesztés- A Szent Miklós plébániatemplom a 14. században épült. Építését Nagy Lajos király kezdte meg egy korábbi román templom helyén. 1543 és 1822 között ez volt az esztergomi érsekek székesegyháza. A templom északi oldalkápolnájában található Könnyező Szűz Mária kegyképet 1546 óta a város oltalmazójaként tisztelik. Először 1663-ban a párkányi csata előtt könnyezett vérrel, majd 1708-ban háromszor megismétlődött ez a kuruc harcok alatt. A kegykép a római Szent Elek és Bonifác templomban található kegykép másolata, amelyet a 16. században Forgách Ferenc adományozott a templomnak.
- Az érseki palotát 1562-ben Oláh Miklós prímás építtette, később bővítették.
- A gimnáziumot 1648-ban szemináriumnak építették. Itt érettségizett Kodály Zoltán, aki a városban komponálta a Stabat Matert.
- Egyetemi temploma 1637 és 1640 között épült, barokk stílusban.
- Az egyetem épülete 1678 és 1773 között több részletben épült fel.
- A copf stílusú városházát 1793-ban emelték a középkori tanácsháza alapjain.
- Várostornya 1574-ben épült, 1674-ben átépítették, 1683-ban leégett, de újjáépítették. A 70 m magas torony később tűztoronyként működött.
- Ferences templomát és kolostorát Nagy Lajos király építtette, 1363-ban, gótikus stílusban.
- A klarisszák temploma is gótikus eredetű, a 17. század közepén reneszánsz stílusban alakították át. 1683-ban a tűzvészben ez is megrongálódott, de kijavították.
- Az irgalmasok Szent Ilona-temploma szintén középkori, gótikus eredetű építmény, melyet reneszánsz és barokk stílusban építették át.
- Az Orsolya-nővérek barokk temploma és zárdája 1724-ben épült.
- A trinitáriusok temploma és kolostora 1710 és 1719 között épült, barokk stílusban.
- A pálosok Szent József temploma eredetileg evangélikus templom volt, 1671 óta a pálosoké.
- Püspöki székesegyháza, klarissza, dominikánus és ferences kolostora van.
- Színháza 1831-ben épült, az egyik legrégibb szlovák színházépület.
- A jelenlegi postaépület helyén állt gótikus lakóházat 1947-ben bontották le. A hagyomány szerint itt halt meg I. Lajos.[7]
Közlekedés
szerkesztésVasúti
szerkesztésNeves személyek
szerkesztés- Itt tanult Kodály Zoltán, a nagyszombati érseki főgimnáziumban 1892–1900 között. 1900. június 13-án jeles eredménnyel érettségizett.
Képtár
szerkesztés-
A városháza copf stílusban -
A városfal bástyája -
A Szent Miklós-templom -
Nagyszombat 17. századi metszeten
,_Trnava.jpg)
Kultúra
szerkesztés- Népzenei Fesztivál
- Nemzetközi orgonazenei fesztivál
Irodalom
szerkesztés- Rucska István 1868: Trnava čili historicko miestopisný nástin krutých osudov a pamätností tohoto sl. kr. mesta slowenského a stručný opis zámku a pánstwa Frasstackého. Szakolcza
- H. Mihalik Sándor 1917: Nagyszombati ötvösmesterek a XVI—XVIII. századból. In: Muzeumi és Könyvtári Értesítő 11.
- Hudyma Emil 1918: A nagyszombati érseki főgimnázium és a vele kapcsolatos kir. érseki konviktus értesítője az 1917-18. iskolai évről. Nagyszombat
- Pőstényi, J.: Z minulosti Trnavy do prevratu (1918). In: Kolektív: Trnava 1238–1938. Trnava
- Pöstényi, J. 1943: Slovenský národný život v Trnave v rokoch 1488-1820. Trnava
- Tuča, V. 1962: Význam rybnikárstva pre Trnavu a okolie. Sborník prác z ochrany prírody v Západoslovenskom kraji. Bratislava, 51-56.
- Varsik, B. 1975: Vznik Trnavy a rozvoj mesta v stredoveku. In: Trnavskí zborník I. Bratislava, 9 nn.
- Kazimír, Š. 1975: Hospodársky a sociálny vývoj Trnavy v období neskorého feudalizmu vo svete daňových registrov. In: Trnavský zborník I.
- Šimončič, J. 1975: Slovenské listy obcí dnešného Trnavského okresu mestu Trnava z rokov 1550-1750. Trnavský zborník I, 58-82.
- Špiesz, A. 1975: Národnostný konflikt v Trnave v 1709. In: Šimončič, J.: Trnavský zborník I. Bratislava
- Lašán, Ľ. 1975: Trnava v rokoch 1918-1938. In: Šimončič, J.: Trnavský zborník I. Bratislava
- Čajovský, L. 1975: 140 rokov mestského divadla v Trnave. In: Šimončič, J.: Trnavský zborník I. Bratislava
- Šimončič (zost.) 1980: Trnava – okres a mesto. Bratislava
- Kazimír, Š. 1980: Obchod Trnavy v 16. storočí. In: Trnava okres a mesto
- Šimončič, J. – Watzka, J. 1988: Dejiny Trnavy. Bratislava
- Muszka, E. 1992: A nagyszombati jezsuita kollégium leltára a rend felosztásakor (1773), Levéltári Szemle 42/2, 53-69.
- Šimončič, J. 1998: Mojej Trnave – K dejinám Trnavy a okolia. Trnava. ISBN 80-967935-1-9
- Trnava 1238 – 1998. Trnava
- Detrich, J.: Trnava, jej minulosť a prítomnosť. Trnava – stručný nástin minulosti a dnešku. Trnava
- 1988 Trnava 750 rokov mestom. Štátny okresný archív, Trnava. In: Vlastivedný časopis, ročník 37/1.
- Németh Gábor 1995: Nagyszombati testamentumok a XVI-XVII. századból. Budapest
- Ludiková, Zuzana 2002: A nagyszombati székesegyház késő reneszánsz és barokk síremlékei. Művészettörténeti Értesítő 51/3–4, 85-106.
- Ivana Tomová 2005: Duchovný život trnavského mešťana na základe analýzy testamentov z 1. polovice 18. storočia. Historické rozhľady II, 79–93.
- Alena Ochránková 2005: Mravnostná kriminalita v Trnave v 18. storočí. Historické rozhľady II, 95–110.
- 2010 Dejiny Trnavy – Vývoj mesta od prvých poznatkov o jeho osídlení až do polovice minulého storočia
- Jozef Kordoš: Štefan Čiba – Zrod Trnavy – Stephanus Csiba – Tyrnavia nascens
- Vladimír Rábik a kol. 2011: Trnava 1211-2011
- Soós Sándor 2012: A nagyszombati Szent Anna kongregáció 1746-os felvételi lapja. Magyar Sion, 2012/1.
- Weisz Boglárka 2012: Egy hamis oklevél nyomában. A nagyszombatiak 1267. évi kiváltságlevele. In: Tiszteletkör
- Štefan Oriško 2013: Najnovšie nálezy stredovekej stavebnej plastiky z farského kostola sv. Mikuláša v Trnave. In: Archaeologia historica 38/2.
- Tüskés Anna 2016: A nagyszombati Szent Miklós székesegyház kegyképének tisztelete. In: Egyház és reprezentáció a régi Magyarországon. Budapest
- Adriana Švecová 2016: Najstaršia úprava dedičného práva na príklade slobodného kráľovského mesta Trnavy do konca 16. storočia. Historický časopis 2016/1, 27-44.
- Tomáš Tandlich 2016: Obchodný cech v Šamoríne a kramársky cech v Trnave v 16. až 18. storočí. Historia Nova 11.
- Viskolcz Noémi 2017: A nagyszombati református gyülekezet temploma és javai a 17. században. In: „...nem egyetlen történelem létezik.” – Ünnepi tanulmányok Péter Katalin 80. születésnapja alkalmából. Miskolc
- Darina Fridrichová 2017: Finančné riadenie Trnavy v prvej polovici 16. storočia. Studia Historica Tyrnaviensia XIX, 165-174.
- Kvasnicová, M. – Šeregi, M. 2018 (zost.): Architektúra kláštorov a rehoľných domov na Slovensku
- Poláková, Z. – Rábiková, Z. 2018: Evanjelici v Trnave vo svetle najnovšieho archeologického výskumu. Monumentorum tutela – ochrana pamiatok 28, 47-60.
- Zuzana Dzurňáková 2019: Úvod do novodobej emblematiky a príklady aplikovaných emblémov v Trnave
- 2019 Pamiatky Trnavy a Trnavského kraja 22. Trnava.
- Fülöp László 2020: A nagyszombati kalmárcéh szabályzata 1547/1604-ben. Fórum Társadalomtudományi Szemle XXI/2.
- Eva Benková 2021: Slobodné kráľovské mesto verzus feudálne panstvo. Historika 1/2021
- Erika Juríková: Trnava v čase Rákociho povstania
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ bociany.sk
- ↑ A Botanikus Kert története. fuveszkert.org. (Hozzáférés: 2011. február 18.)
- ↑ Más források szerint december 16-án. trnava.sk Archiválva 2023. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 17.
- ↑ ma7.sk
- ↑ Igor Thurzo írása a Technické noviny 1985/43. lapszámában
