A USS Arizona az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének Pennsylvania osztályú szuper-dreadnought csatahajója volt. Elnevezését Arizona államról kapta, amely 1912. február 14-én csatlakozott az Amerikai Egyesült Államokhoz 48. tagállamként, és ennek tiszteletére nevezték el az 1913-ban megrendelt csatahajót.

USS Arizona
HajótípusCsatahajó
NévadóArizona
ÜzemeltetőAz Egyesült Államok haditengerészetének zászlaja Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete
HajóosztályPennsylvania osztály
Pályafutása
ÉpítőBrooklyn Navy Yard
Építés kezdete1914. március 16.
Vízre bocsátás1915. június 19.
Szolgálatba állítás1916. október 17.
Szolgálat vége1942. december 1.
SorsaElsüllyesztették 1941. december 7-én, a Pearl Harbor-i csatában
Általános jellemzők
Vízkiszorítás31 400 t
Hossz185,36 m (vízvonalban)
Szélesség29,6 m
Merülés8,81 m
Hajtómű4 hajócsavar, 4 Westinghouse redukciós turbina (25725 KW)
Sebesség21 csomó
Hatótávolság14 360 km
Fegyverzet
  • 12 db 360 mm-es ágyú
  • 22 db 130 mm-es ágyú
  • 4 db 76 mm-es ágyú
  • 2 db 530 mm-es torpedóvetőcső
Páncélzat
  • Övpáncél: 344 mm-től 203 mm-ig
  • Ágyútornyok: 450 mm-től 229 mm-ig

  • Legénység1385 fő
    Férőhelyek száma1087 (személyzet)
    A Wikimédia Commons tartalmaz USS Arizona témájú médiaállományokat.
    SablonWikidataSegítség

    Az Arizona megépítésére a kongresszus adott engedélyt 1913. március 4-én. A hajó gerincét 1914. március 16-án fektették le a brooklyni hajógyárban.

    Az Arizona 1941. december 7-én a csendes-óceáni amerikai flotta bázisán, Pearl Harborban süllyedt el, amikor a japánok váratlanul megtámadták a kikötőt. A roncs fölé később emlékművet építettek.

    Az első világháború alatt

    szerkesztés

    A USS Arizona megépítésére a Kongresszus adott engedélyt 1913. március 4-én. A hajó gerincét 1914. március 16-án fektették le a brooklyni hajógyárban. 1915. június 19-én bocsátották vízre, és további egy év kellett, hogy felszereljék, majd 1916. október 17-én, John D. McDonald kapitány parancsnoksága alatt szolgálatba helyezték.

    A USS Arizona a felszerelése után egy hónappal, 1916. november 16-án elhagyta New Yorkot; próbaútra ment a Virginia Capes, Newport (Rhode Island) és a Guantánamói-öböl felé. December 16-án északra, Norfolkba hajózott, hogy ott teszteljék a hajó tüzérségét és torpedók elleni védelmét. 1916 karácsonya előtt a hajó hibajavításra és átvizsgálásra visszatért a dokkba. A javításokkal 1917. április 3-án készültek el.

    A USS Arizona csatahajót 1929 és 1931 között teljeskörűen modernizálták és átépítették. Új, nagyobb méretű felépítményeket, addigi könnyű, rácsszerkezetes árbocai helyett nehéz, háromlábú árbócokat kapott, hajtóművét korszerűbbre cserélték, páncélzatát megerősítették. A vízvonalon torpedóvédő oldalkamrákkal látták el. 356 mm-es lövegtornyai csőemelkedését 30°-re növelték, fokozva az ágyúk lőtávolságát, másodlagos fegyverzetét egy szinttel feljebbre helyezték, légvédelmi tüzérségét megerősítették.

    A második világháború alatt

    szerkesztés
     
    Isaac C. Kidd ellentengernagy, a Pearl Harbort ért támadás során, mint az Első Csatahajóraj parancsnoka zászlóshajója, a USS Arizona fedélzetén lelt hősi halált.
     
    Franklin Van Valkenburgh sorhajókapitány, az USS Arizona utolsó kapitánya.

    A USS Arizona csatahajó a második világháború alatt 1940. áprilisától Pearl Harborban állomásozott, mint a rajta kívül az USS Nevada (BB-36) és a USS Oklahoma (BB-37) csatahajókból álló Első Csatahajóraj (Battleship Division One) zászlóshajója. 1941. december 7-én Japán hadüzenet nélkül megtámadta a kikötőt, melyben nyolc csatahajó, valamint számos cirkáló, romboló és tengeralattjáró tartózkodott. A USS Arizonát a támadás első hullámában több bombatalálat érte. 10 db Nakadzsima B5N2 repülőgép három telitalálatot és négy közeli becsapódást ért el 797 kg tömegű páncéltörő bombákkal. Ezek azonban nem okoztak igazán komoly sérüléseket.

    8:06-kor egy másik B5N2 típusú repülőgép bombája csapódott be a 2-es lövegtorony közelében. A feltételezések szerint a 3000 méter magasból kioldott 797 kg tömegű páncéltörő bomba átütötte a páncélfedélzetet, majd késleltetett detonációja felrobbantotta az elülső fekete lőpor raktárát. A fekete lőport díszlövésekhez és a csatahajó repülőgépei katapultberendezése indítótölteteként használták. A lángoló fekete lőpor 7 másodperces késéssel felrobbantotta az elülső füstmentes lőporraktárt, melyben a csatahajó 356 mm-es fő lövegei 680 kg tömegű páncéltörő és 510 kg tömegű repeszromboló lövedékeinek selyemzsákokba varrt lőportölteteit tárolták. Feltételezhető, hogy a fekete lőpor páncélozott raktárának tűzbiztos ajtaja a szigorú előírások ellenére nyitva lehetett a támadás során, sőt talán a szabályzatot súlyosan megszegve fekete lőport tárolhattak a raktáron kívül is. A robbanás katasztrofális következményekkel járt, a hajótest első része megsemmisült, megpecsételve több mint 1000 tengerész sorsát. Cassin Young parancsnokot, a USS Arizona mellett horgonyzó USS Vestal (AR-4) műhelyhajó kapitányát a robbanás ereje leröpítette a fedélzetről, és csak nagy nehezen tudott visszaúszni hajójához. Isaac C. Kidd ellentengernagy, az Első Csatahajóraj parancsnoka és Franklin Van Valkenburg sorhajókapitány, a USS Arizona kapitánya az 1177 áldozattal együtt lelte halálát. A támadást követő 9. percben a USS Arizona elsüllyedt. Lövegtornyait később leszerelték és partvédő tüzérségként használták a II. világháború során.

    Az Arizona Emlékmű

    szerkesztés
     
    Az emlékmű

    A hadihajó roncsai felett Alfred Preis tervei alapján emlékművet emeltek. Az 1950-ben kezdődött és évekig tartó gyűjtést követően, az építményt 1962-ben szentelték fel. Az emlékmű az elmúlt években a Pearl Harborban meggyilkolt áldozatok jelképévé vált.

    A lépcsőn felérve a látogató a zászlós szobába jut. A terem egyik oldalán az Egyesült Államok, Hawaii, a Belügyminisztérium, a hadsereg, a haditengerészet, a tengerészgyalogság, a parti őrség és a légierő zászlói láthatók. A másik oldalon azoknak a csatahajóknak a lobogói sorakoznak, amelyek az 1941. december 7-ei támadásban pusztultak el. Az Arizona zászlója a jobb szélen látható. Az emlékmű közepénél, a nagyteremben az Arizonát mutatják be.

    Az elsüllyedt hajótestből még mindig szivárog az olaj, amelyet a 3-as számú ágyútorony rozsdásodó maradványai közül rendszeres időközönként felszínre emelkedő buborékok jeleznek. Ezeket nevezik az Arizona fekete könnyeinek. A legenda szerint az olaj szivárgása csak akkor szűnik meg, amikor az Arizona utolsó túlélője is meghal. Az emlékműnek ezen a szakaszán a látogatók gyakran virágfüzéreket dobnak a vízbe.

    A létesítmény harmadik traktusán található az emlékszoba, amelynek márványfalába vésve olvashatók azoknak a neve, akik az Arizona fedélzetén lelték halálukat. A falon, a zászló mögött látható szabálytalan bemetszések az Életfát ábrázolják, a zászló alatt az Arizona túlélőinek neve olvasható, akik így fejezik ki összetartozásukat elveszett társaikkal. Haláluk után, földi maradványaikat, az amerikai haditengerészet engedélyével, búvárok helyezik el a hajón, a 2-es ágyútorony belsejében.

     
    USS Arizona emlékmű 2002-ben. A képen jól látható, hogy a csatahajó roncsából még mindig szivárog az olaj.