Ulánbátor

Ulánbátor (mongolul Улаанбаатар, klasszikus mongol jelekkel: , Ulaɣan Baɣatur, ejtés ulaan baatur, jelentése ’vörös hős’) Mongólia fővárosa.

Ulánbátor (Улаанбаатар)
Ulánbátor címere Ulánbátor zászlaja
Közigazgatás
Ország	Mongólia
Alapítás éve	1639 Urga néven 1924-től Ulánbátor
Irányítószám	210
Körzethívószám	11
Testvérvárosok	Lista Tajpej (1997–) Adana City of Leeds Oakland Újdelhi Delhi Irkutszk Szöul Denver Colombo Tiencsin Krasznojarszk (2003–) Ulan-Ude (2000–) Peking Szentpétervár (2014–) Maardu
Népesség
Teljes népesség	1 396 288 fő (2015)
Népsűrűség	259 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	1350 m
Terület	4704,4 km²
Időzóna	UTC+8
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 55′ 17″, k. h. 106° 54′ 20″47.921357, 106.905515
Ulánbátor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ulánbátor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Földrajz

A város a Tola folyó (a Szelenga mellékfolyója) partján fekszik, mintegy 1300 m tengerszint feletti magasságban. A város mellett emelkedik a mongolok egykori szent hegye, a Bogd-úl, amely ma természetvédelmi terület.

Lakóinak száma 1968-ban 260 ezer, 1977-ben 345 ezer, 2005-ben – a vonzáskörzetekkel, Nalajh várossal együtt – 764 ezer fő volt. 2007-ben elérte az 1 milliót, a 2010-es évek végére pedig az 1,4 milliót is meghaladta.

Éghajlat

A település a leghidegebb telű főváros a bolygón, éghajlata szélsőségesen kontinentális: a rövid nyár meleg, a tél hosszú és extrém fagyos tartósan mínusz harminc fok alatti hőmérséklettel, de nem ritka a mínusz negyven fok sem. Kevés az évi csapadék, zöme nyáron hull le, a levegő páratartalma rendkívül alacsony. A napsütéses órák száma viszont egész éven át magas a Budapesttel nagyjából egy szélességi fokon levő városban.

Ulánbátor éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	−1,9	7,7	18,7	25,5	33,8	34,7	35,1	36,9	30,8	24,1	12,9	−1,5	36,9
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	−15,6	−11,4	−2,0	8,3	16,8	21,6	22,7	21,5	15,6	6,8	−4,4	−13,7	5,6
Átlaghőmérséklet (°C)	−24,6	−20,6	−9,8	0,3	8,9	14,6	16,6	14,7	7,3	−1,1	−13,2	−21,9	−2,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	−26,5	−24,1	−15,4	−5,8	2,7	8,3	11,2	9,3	2,2	−6,0	−16,2	−23,8	−6,9
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−44,2	−40,6	−35,1	−26,1	−14,6	−6,4	−3,0	−5,6	−18,0	−25,3	−36,0	−41,6	−44,2
Átl. csapadékmennyiség (mm)	1	2	2	8	13	41	57	51	26	6	3	2	212
Havi napsütéses órák száma	176	204	265	262	299	269	249	258	245	227	177	156	2787
Forrás: Hong Kong Onservatory

Története

Ulánbátori utca

Vízszállító kocsi a Gandan-dombon, a kolostorba igyekvő lámával (1972)

Régi neve Da Hüré (Даа Хурээ) vagy Ih Hüré (Их Хурээ) („nagy kolostor”); 1911-től, az önálló Mongólia megalakulásától 1924-ig Nijszlel Hüré (Нийслэл Хурээ) („főváros-kolostor”). Külföldön az orosz Urga elnevezést vették át, ami a mongol örgö („jurtapalota”) szóból ered. Később kapta az Ulánbátor nevet, ami ’vörös hős’-t jelent.

1639-ben jött létre az első buddhista főpapi székhely egy lámakolostorban, amely – a nomád viszonyoknak megfelelően – egyik helyről a másikra vándorolt, és végül 1778–79-ben telepítették le a mai város helyén. A templomok és szerzeteslakások mellé előbb kínai kereskedők, kézművesek, majd orosz kereskedők települtek, és a 19. század közepére a kolostorváros nemcsak a lámaista egyház, hanem a Kína és Oroszország közötti teakereskedelem központja lett. A régi fővárosnak két központja volt: a nagyobbik a mai Szühebátor tér helyén állott kolostor körül, a kisebbik az ún. Gandan-dombra épült kolostor körül alakult ki; ezeket vették körbe a városi lakosság jurtái. Különálló negyedet alkottak a kínai kereskedők vályogházai. A 20. század elején a városban száznál több kisebb-nagyobb szentély, kolostor működött, közel 15 ezer szerzetessel. Amikor 1911-ben megdöntötték a mandzsu császárság hatalmát, az önállóvá lett ország uralkodója az addigi főpap (a Dzsepcundamba Kutuktu, azaz a Bogdo gegen) lett. Az ő idejében létesült Urgában többek között az első jelentősebb villamos erőmű, valamint az orosz-mongol nyomda, ahol az első mongóliai és mongol nyelvű újságokat nyomtatták. A város 1919-ben a kínaiak, majd a fehérgárdista Ungern báró hatalma alá került, végül 1921-ben a Vörös Hadsereg által támogatott mongol csapatok vették birtokukba. 1924-ben a Nagy Népi Hurál (parlament) első ülésén kikiáltották a népköztársaságot: a főváros ekkor kapta a mai Ulánbátor (’Vörös Hős’) nevet. A forradalom után itt kezdődött el az ország újkori élete. A város szovjet segítséggel épült, és az 1930-as években ugyancsak szovjet „segítséggel” szüntették meg buddhista jellegét, rombolták le szinte összes templomát, lámakolostorait.

A mai város

A jelentősebb építkezések az 1940-es évek második felében kezdődtek, a fontosabb középületek ma is a sztálini korszak neobarokkos, neoklasszicista jellegzetességeit hordozzák. A régi városszerkezet gyökeresen megváltozott, korszerű út- és közműhálózat létesült, és szovjet mintára lakótelepeket (ún. mikrorajonokat) alakítottak ki. A belső kerületekből az 1970-es évekre eltűntek a jurták és vályogházak, de a kiépített körzeteket ma is jurtatelepek sokasága övezi.

A város központja a mongol forradalom vezéréről elnevezett Szühebátor tér, itt rendezték a kommunista állam központi ünnepségeit, és 1989-ben itt kezdődtek a kommunista rendszer elleni első megmozdulások is. A téren áll a Nagy Népi Hurál (parlament) palotája, melynek építését 1945-ben fejezték be (1961-ben átépítették), és az Állami Opera és Balettszínház épülete (1945–1949). Szühebátor és Csojbalszan szovjet mintára épített mauzóleumát 2005-ben eltávolították a térről, hogy helyet adjanak Dzsingisz kán készülő új emlékművének. A város sokáig legmagasabb épülete volt a Béke sugárúton épült, nyolcemeletes, 1969-ben megnyitott nagyáruház (Их дэлгүүр).

Az üzleti negyed

Gazdaság

A főváros első nagyipari létesítménye az 1934-ben alapított Iparművek volt, körülötte alakult ki a gyárnegyed. Kiemelkedő iparágak többek között a fémfeldolgozó ipar, az élelmiszeripar, az építőanyag-gyártás; a legfontosabb létesítmények az NDK–magyar együttműködéssel épített húsipari kombinát, a bőr- és ruhagyár, a központi malom. A főváros vonzáskörzetéhez tartozó Nalajh ipari városban szénbánya, üveggyár működik, Szonginóban 1973 óta üzemel a jelentős magyar segítséggel létesített, korszerű oltóanyag- és takarmánygyár.

Közlekedés

A városi tömegközlekedés autóbuszokon bonyolódik le; 1987 óta több új trolibuszvonal létesült.

A külföldi kapcsolatot az Oroszország és Kína között közlekedő, Ulánbátort is érintő vasútvonal, illetve az ország egyelőre egyetlen nemzetközi repülőtere, a Dzsingisz Kán nemzetközi repülőtér biztosítja. A megyeszékhelyekre rendszeres légi járatok közlekednek.

A várostól 30 km-re délre épülőben van egy új nemzetközi repülőtér, melynek alapkövét 2012 áprilisában tették le, de a munkálatok többszöri halasztást szenvedtek, így 2020-ban is függőben volt még.

Naushkin keresztül vasúti összeköttetés van a Transzszibériai vasútvonalhoz, valamint a kínai vasúthálózathoz Csiningen keresztül. Ulánbátor közúti összeköttetésben áll Mongólia legtöbb nagyobb városával. Mongóliában a legtöbb út burkolatlan és jelöletlen, a közúti közlekedés nehézkes és lassú a sok kátyú miatt. Még a városon belül sem minden út aszfaltozott, és sok aszfaltozott út rossz, elhanyagolt állapotban van.

Ulánbátorban sok a használtan importált személygépkocsi Japánból és Koreából. Ezek egy része jobbkormányos és illegálisan került be az országba. A gyalogosok fegyelmezetlenek, sok a gyalogos baleset. Az ittas vezetés gyakori.

Kultúra

Évente kétszer, májusban és szeptemberben tartják meg az ulánbátori könyvvásárt a Szühebátor téren. Az esemény évente több mint 300 írót, több mint 120 könyvkiadót és szervezetet, valamint a város és más régiók olvasóit vonzza. Lehetőség van a szerzőkkel való eszmecserére és a könyvek dedikálására. A könyvfesztivált a városi kulturális osztály és az Oktatási Minisztérium szervezi.

Oktatás

A fővárosban találhatók az ország legjelentősebb felsőoktatási és kulturális intézményei, köztük a Mongol Állami Egyetem és további négy főiskola, valamint a legnagyobb nyilvános könyvtár. Az Állami Opera és Balettszínház mellett a városnak több prózai színháza is van.

Művészet

A Természetrajzi Múzeum állandó kiállításának nevezetessége a Góbi-sivatagban kiásott két hatalmas dinoszaurusz-csontváz. A hagyományos és az újkori mongol művészet alkotásai láthatók a 17. századi buddhista főpapról és szobrászról, Dzanabadzarról elnevezett Szépművészeti Múzeumban.

Fesztivál

Kiemelkedő látványosság a nemzeti ünnep, a Nadam évente megrendezett rendezvénysorozata, a hagyományos birkózó-, íjász- és lovasversenyekkel.

Az állami operaszínház	A drámai színház	A Nemzeti Galéria

Környezetszennyezés

A városközponthoz közeli, széntüzelést használó gyárak miatt a légszennyezés jelentős. A rengeteg, engedély nélkül létesített jurta és bódé szintén széntüzelést alkalmaz.

Látnivalók

• A főváros nevezetessége az egyetlen lámakolostor, mely a szocializmus évei alatt is működhetett, a Gandan (Örömteli) kolostor. Legrégibb szentélye a 19. század közepén épült.
• A Palotamúzeum az utolsó Bogdo gegen (főpap és egyben világi uralkodó) téli palotájának fennmaradt épületeiből: hat kínai stílusú templomból és az orosz stílusú, emeletes lakóházból áll. Az épületegyüttest a díszkapukkal és a palotakerttel együtt 1893–1903 között alakították ki, eredetileg jóval nagyobb területen.
• Az egykori Csojdzsin láma kolostorát 1904–1905-ben építették a kínai pagodák stílusában, 1941-ben Vallástörténeti Múzeummá alakították át. Egyedülálló az itt őrzött ún. cam-maszk-ok gyűjteménye: az istenségeket ábrázoló különféle álarcokat rituális táncok alkalmával viselték a szerzetesek.

A Gandan kolostor bejárata (1972)

Csojdzsin láma kolostora (múzeum, 1972)

A Palotamúzeum díszkapuja (1972)

A Téli Palota Béke Kapuja

Testvérvárosok

A város hivatalos honlapja alapján:

• Denver, Amerikai Egyesült Államok
• Gold Coast, Ausztrália
• Irkutszk, Oroszország
• Mijakonojo, Japán
• Moszkva, Oroszország
• Szöul, Dél-Korea
• Tajpej, Tajvan
• Hohhot, Kína

Városkép

Nagyítás

Panorámakép a városról

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Улан-Батор című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Kara György: Mongólia (1979) ISBN 963-243-062-X

További információk

• Ulánbátor hivatalos honlapja Archiválva 2012. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben (mongolul)
• Az Ulánbátori Városi Tanács honlapja Archiválva 2021. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (mongolul)
• Ulánbátor polgármesterének honlapja (mongolul)