Urs Widmer

svájci író
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 19.

Urs Widmer (Bázel, 1938. május 21.Zürich, 2014. április 2.) svájci regényíró, drámaíró, esszéista és novellaíró volt.[4][5]

Urs Widmer
2012-ben
2012-ben
Született1938. május 21.
Bázel, Basel-Stadt kanton, Svájc
Elhunyt2014. április 2. (75 évesen)
Zürich, Svájc
Állampolgárságasvájci
Nemzetiségesvájci, Svájc
SzüleiWalter Widmer
Foglalkozásaíró
Iskolái
Kitüntetései
  • manuskripte award (1983)
  • Preis der SWR-Bestenliste (1992)
  • Mülheimer Dramatikerpreis (1997)
  • Heimito von Doderer irodalmi díj (1998)
  • Franz Nabl-díj (2001)
  • Bertolt Brecht irodalmi díj (2001)
  • Bajorország Szépművészeti Akadémiájának irodalmi nagydíja (2002)
  • Mainzer Stadtschreiber (2003)[1]
  • Friedrich Hölderlin-díj (2007)[2]
  • Swiss Book Prize (2014)
  • Jakob Wassermann irodalmi díj (2014)
Halál okabetegség
SírhelyeEnzenbühl cemetery (83038)[3]

A Wikimédia Commons tartalmaz Urs Widmer témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életrajza

szerkesztés

1938-ban született Bázelben, és hosszú évekig Zürichben élt[4] Widmer németet, franciát és történelmet tanult a bázeli és a montpellier-i egyetemen. Doktori tanulmányai befejezése után rövid ideig szerkesztőként dolgozott a Suhrkamp Verlagnál(wd), de az 1968-as Lektoren-Aufstand („szerkesztői lázadás”) idején elhagyta a kiadóvállalatot.[4]

Roman Bucheli(wd), a Neue Zürcher Zeitung irodalmi szerkesztője 2014-ben azt mondta, hogy:

„Widmer kétségkívül az egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb tehetség, aki jelenleg a kortárs német nyelvű irodalomban tevékenykedik, és egyben az egyik legsikeresebb is. Eladásai mindig magas öt számjegyűek”.[4]

  • Alois, elbeszélés, Diogenes, Zürich 1968.
  • Die Amsel im Regen im Garten, elbeszélés, Diogenes, Zürich 1971.
  • Die Forschungsreise, Kalandregény, Diogenes, Zürich 1974.
  • Schweizer Geschichten, Hallwag, Bern 1975.
  • Die gelben Männer, regény, Diogenes, Zürich 1976.
  • Vom Fenster meines Hauses aus Diogenes, Zürich 1977.
  • Hand und Fuss Moon Press, Den Haag 1978 (Miniaturbuch).
  • Shakespeares Geschichten. Band 2. Stücke von Shakespeare nacherzählt, Diogenes, Zürich 1978.
  • Fotos (= Pa-ra-bü. Band 25), Patio Frankfurt am Main 1980.
  • Das Urs-Widmer-Lesebuch, Diogenes, Zürich 1980.
  • Das enge Land, regény, Diogenes, Zürich 1981.
  • Liebesnacht, elbeszélés, Diogenes, Zürich 1982.
  • Die gestohlene Schöpfung. Ein Märchen, Diogenes, Zürich 1984.
  • Indianersommer, elbeszélés, Diogenes, Zürich 1985.
  • Das Verschwinden der Chinesen im neuen Jahr, Diogenes, Zürich 1987.
  • Auf, auf, ihr Hirten! Die Kuh haut ab! Kolumnen. Diogenes, Zürich 1988.
  • Der Kongreß der Paläolepidopterologen, regény, Diogenes, Zürich 1989.
  • Das Paradies des Vergessens, elbeszélés, Diogenes, Zürich 1990.
  • Der blaue Siphon, elbeszélés, Diogenes, Zürich 1992.
  • Liebesbrief für Mary, elbeszélés, Diogenes, Zürich 1993.
  • Im Kongo, regény, Diogenes, Zürich 1996.
  • Vor uns die Sintflut, történetek, Diogenes, Zürich 1998.
  • Das Buch der Albträume, Hannes Binder(wd) rajzaival, Sanssouci bei Nagel & Kimche, Zürich 2000.
  • Der Geliebte der Mutter, regény, Diogenes, Zürich 2000.
  • Das Buch des Vaters, regény, Diogenes, Zürich 2004.
  • Ein Leben als Zwerg, Diogenes, Zürich 2006.
  • Valentin Lustigs Pilgerreise. Bericht eines Spaziergangs durch 33 seiner Gemälde, Diogenes, Zürich 2008.
  • Herr Adamson, regény, Diogenes, Zürich 2009.
  • Stille Post. Kleine Prosa, Diogenes, Zürich 2011.
  • Reise an den Rand des Universums. Autobiografie. Diogenes, Zürich 2013, ISBN 978-3-257-06868-9
  • Die lange Nacht der Detektive, Krimijáték három felvonásban, a szerző előszavával, Diogenes, Zürich 1973, ISBN 3-257-20117-6. Előadási jogok: Verlag der Autoren, Frankfurt am Main 1973. UA: Dezember 1973 Basel.
  • Nepal. Stück in der Basler Umgangssprache Frankfurt am Main 1976.
  • Stan und Ollie in Deutschland. Frankfurt am Main 1979.
  • Züst oder Die Aufschneider. Frankfurt am Main 1979.
  • Dr neu Noah. Frankfurt am Main 1984.
  • Alles klar. Stan und Ollie in Deutschland. Frankfurt am Main 1988.
  • Jeanmaire(wd). Ein Stück Schweiz. Frankfurt am Main 1992.
  • Der Sprung in der Schüssel. Frölicher – ein Fest. Frankfurt am Main 1992.
  • Sommernachtswut, Frankfurt am Main 1993.
  • Top Dogs, Frankfurt am Main 1996.
  • Die schwarze Spinne, nach der Novelle von Jeremias Gotthelf(wd) und Sommernachtswut, eine Paraphrase auf Shakespeares Sommernachtstraum. Beide erschienen in dem Textbuch: Die schwarze Spinne – Sommernachtswut: Zwei Stücke. Verlag der Autoren, Frankfurt am Main 1998, ISBN 978-3-88661-202-4.
  • Münchhausens Enkel. Uraufführung, 2012, Zürich.[6]
  • Das Ende vom Geld. Uraufführung, 24. März 2012, Staatstheater Darmstadt
  • König der Bücher. Komödie. Verlag der Autoren, Frankfurt am Main 2014. Uraufführung Theater Rigiblick, Zürich 2014

Magyarul megjelent

szerkesztés
  • Egy asztal az egy asztal – (Kindergeschichten) · Holnap, Budapest, 2012 · ISBN 9789633490075 · Fordította:
  • 1977 Hörspielpreis der Kriegsblinden, Fernsehabend
  • 1992 Preis der SWR-Bestenliste
  • 1997 Mülheimer Dramatikerpreis, Top Dogs
  • 1998 Heimito von Doderer Prize
  • 2001 Bertolt Brecht Literature Prize
  • 2002 Großer Literaturpreis der Bayerischen Akademie der Schönen Künste[4]
  • 2013 Friedrich Hölderlin Prize[4]
  1. http://www.mainz.de/kultur-und-wissenschaft/literatur/stadtschreiber_2003.php, 2019. november 17.
  2. https://www.hoelderlin-gesellschaft.de/website/de/friedrich-hoelderlin/hoelderlin-preise, 2021. október 11.
  3. https://www.stadt-zuerich.ch/content/dam/stzh/prd/Deutsch/Bevoelkerungsamt/tod/friedhoefe/prominenteverstorbene/Promi_Alpha.pdf
  4. a b c d e f Roman Bucheli: Deviation From The Norm, or The Realistic Fantast. New Books in German, 2014 [2013. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 3.)
  5. Roman Bucheli: Der Schriftsteller Urs Widmer gestorben (német nyelven). Neue Zürcher Zeitung, 2014. április 3. (Hozzáférés: 2014. április 3.)
  6. Uraufführungsbericht bei Glanz und Gloria. 29. Februar 2012, Videoportal des Schweizer Fernsehens (SF), abgerufen am 18. März 2012.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Urs Widmer című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.