Utasítás (informatika)
Az utasítás az informatikában olyan tevékenység pontos megfogalmazása, amelyet tovább részletezni nem tudunk, vagy nem akarunk, és a végrehajtó számára egyértelmű jelentéssel bír.
Utasítások ábrázolása és tárolása
szerkesztésAz adatok feldolgozásához a számítógépben tárolni kell azokat az utasításokat is, amelyek alapján a kijelölt feladat automatikusan, lépésről lépésre haladva megoldást eredményez. Szükséges tehát annak tisztázása is, hogy az utasítások ábrázolása és tárolása hogyan valósítható meg. Először azonban tisztázni kell, milyen utasításokat értelmezhetünk a számítógépnél.
A számítógépes utasítás
szerkesztésA számítógépes utasítás nyilván szűkebb területre vonatkozik, a gép belső működéséhez, állapotváltozáshoz nyújt információt. A számítógépek központi feldolgozó egysége sok utasítást képes értelmezni és végrehajtani. Ezek az utasítások alkotják az adott processzor utasításkészletét.
A számítógép mint automata
szerkesztésA számítógép mint automata az utasítások hatására a kiinduló, kezdeti állapotból több közbülső állapoton keresztül eljut egy végső állapotba, melynek hatására az input adatokból eredményadatok állnak elő.
Egy-egy számítógépes utasítás alapvetően
Utasítássorozat
szerkesztésSzemléletesen egy utasítássorozat:
A téglalappal jelzett utasítások az adatokkal valamilyen műveletet kezdeményeznek, és továbblépnek a következő utasításra. A rombusszal jelzett utasítások vezérlési feladatot kezdeményeznek, amelynek eredménye a továbblépés helyének megállapítása.
A műveleti utasítások csoportjai
szerkesztésA műveleti utasításokat funkciójuk miatt még tovább pontosíthatjuk és (legalább) három csoportra bonthatjuk:
- a, aritmetikai - logikai - karakteres műveletek,
- b, belső átviteli műveletek,
- c, input - output, be- és kiviteli műveletek.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Fazlollah M. Reza: Bevezetés az információelméletbe, Bp., 1966.
- Martin F. Wolters: kulcs a számítógéphez. Bp., 1972
- Fülöp Géza: Ember és információ, 1973
- Racskó Péter: Bevezetés a számítástechnikába. Bp., 1989.