Wikipédia

Utazás a Hold körül

Jules Verne sci-fi regénye (1870)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 3.

Az Utazás a Hold körül (Autour de la Lune) Jules Verne francia író 1870-ben megjelent tudományos regénye, sci-fije, az 1865-ben írt Utazás a Holdba folytatása, befejezése.

Utazás a Hold körül (közvetlen út 97 óra 20 perc alatt)
SzerzőJules Verne
Eredeti címAutour de la Lune
Ország Franciaország
Nyelvfrancia
Témautazás
Műfajregény
SorozatKülönleges utazások
ElőzőNemo kapitány
KövetkezőAz úszó város
Kiadás
KiadóHetzel et cie
Kiadás dátuma1870
Magyar kiadóHeckenast
Magyar kiadás dátuma1872
Illusztrátor
Média típusakönyv
ISBNISBN 963-11-0535-0
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben
A Wikimédia Commons tartalmaz Utazás a Hold körül témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A regényt folytatásokban közölte a Journal des débats politiques et littéraires lap 1869. november 4. és 1869. december 8. között.[1] A könyv 1870. január 13-án jelent meg Autour de la Lune. Seconde partie de: De la Terre à la Lune (Utazás a Holdba, második rész: Földtől a Holdig) Pierre-Jules Hetzel kiadásában. A képekkel illusztrált változatoz 1872. szeptember 16-án adta ki Hetzel. A negyvennégy képet Emile Bayard és Alphonse de Neuville rajzolta, Henri Theophile Hildibrand metszette.

E két regény főhősei a szereplői az 1889-es Világfelfordulás (Sans dessus dessous) Verne regénynek is, ám annak története nem folytatása az előző kettőnek.

Az Utazás a hold körül megjelenését követően gyakran egy kötetben adják ki Verne két Hold művet, egyként hivatkoznak rá.

Tartalom

szerkesztés

Verne regénye a Különleges utazások sorozatban jelent meg, a kiadóval egyetértésben a kamasz fiúkat tekintették célközösségnek, a sorozat küldetése volt a kor tudományos információinak átadása. Az Utazás a Hold körül sorra veszi az elképzelt utazás kihívásait és bő terjedelemben mutatja be a kor tudását a hold keletkezéséről, a hold domborzatáról, a holdtengerek és hegyek elnevezéséről, valamint a Hold csillagászati megfigyelésének történetéről.

... a Gun Club lövedékében ülésező tudományos bizottság a legújabban észlelt tényekkel alátámasztott érvelése alapján egyhangú határozatot hozott a Hold lakható voltának kérdésében, miszerint: "Nem, a Hold jelenleg nem lakható."

- Laktak-e hát valamikor élőlények a Holdon?

A kérdésre egyhangú "igen" volt a válasz.
– Jules Verne: Utazás a Hold körül[2]
  Alább a cselekmény részletei következnek!

A baltimore-i Gun Club elhatározza, hogy lövedéket küld a Holdba. Az önként jelentkező francia, Ardan Mihály ajánlkozása után a lövedéket átalakítják, hogy emberek szállítására is alkalmas legyen. Három férfit – Barbicane, a klub elnöke, a küldetés sikerességében kétkedő Nicholl kapitány és Ardan Mihály – két kutya – Bolygó és Diana – társaságában 186. december elsején 23:13:20-kor sikerrel kilőnek a klub e célra épített hatalmas, Columbiad nevű ágyújából.

A kilövés után magához térő utazók az alumínium falak felmelegedéséből jönnek rá, hogy úton vannak. Szinte alig hagyták el a Föld légkörét, amikor egy meteorit suhan el a közelükben. Rájönnek, hogy a kilövés hangját azért nem hallották, mert a hangsebességénél gyorsabban utaznak. Az indulás Bolygót annyira megviselte, hogy halálán van. Az első órák azzal telnek, hogy ellenőrzik a létfenntartáshoz szükséges eszközöket: az oxigén-fejlesztőt, a fűtést, az élelem és ivóvíz készleteket. Részletezett számolással ellenőrzik, elérték-e a kilövéskor szükséges sebességet – úgy tűnik, hogy nem. Ha igaz a két tudós számítása, akkor a lövedék el sem éri a Föld és Hold közti semleges pontot, hanem visszahullik a Földre.

Hamar kiderül, hogy az előző számítás hibás. Elbeszélgetnek az űr hőmérsékletéről, a Hold esetleges lakhatóságáról, majd a fenéklemezen levő ablakot kinyitva kidobják Bolygó tetemét. Szó esik a Nap hőmérsékletéről, a Nap és Hold fogyatkozásról. Felfedezik, hogy a kidobott Bolygó követi a lövedéket. Egyre zaklatottabb állapotba kerülnek az oxigén túladagolása miatt, de úrrá lesznek a helyzeten. Rádöbbennek, hogy nem tervezték meg, hogy térnek vissza a Holdról – de ezt nem is tekintik valódi problémának, bíznak a Hold-lakók vendégszeretetében és a Földön maradt klub tagok találékonyságában.

Áthaladnak azon a ponton, ahol a Föld és Hold gravitációja kioltja egymást, ezt hosszabb matematikai és fizikai fejtegetést követően súlytalanság állapotában elkövetett vidámkodással ünneplik. Lassan közelednek a Holdhoz, de a lövedék ablakain át végzett megfigyelések egyre nyilvánvalóbbá teszik, a lövedék célt tévesztett és nem fog becsapódni a Hold felszínébe. Okként az indulást követő meteorit találkozót vélik, amely minimális mértékben, de módosíthatta az egyébként hibátlanul megvalósított kilövést.

Hosszú fejezeteken, órákon át figyelik meg a Hold közeledő, majd távolodó felszínét, Verne minden ismert krátert és csillagászt bemutat. A két tudós közben azon vitatkozik, hogy parabolikus vagy hiperbolikus pályán haladnak. Ardan tökéletes példája a tudomány mélysége iránt nem igazán érdeklődő embernek, aki viszont meglátja a világ, ez esetben a Hold szépségeit és fantasztikusabbnál fantasztikusabb ötletekkel és elgondolásokkal rukkol elő próbára téve Barbicane és Nicholl türelmét.

A lövedék elhalad a Hold másik, Földről nem látható oldala felett is, itt Verne szabadjára engedi képzeletét. Amikor a Hold a lövedék és Nap közé kerül, teljes sötétségbe kerül a lövedék, ki is hűl, a fűtés nem birkózik meg a hideggel. Váratlan meteor-robbanás világítja be a Holdat, ez ad lehetőséget a még soha nem látott terület megfigyelésére. Az utazók a Hold lakhatósága felett vitatkoznak.

Számot vetve helyzetükkel arra jutnak, hogy vagy örökké a Hold körül fognak keringeni, vagy nehezen kiszámítható idő, mire a Holdba csapódnak. Ardan zseniális ötlete, használják pályamódosításra a landolási sebesség csökkentésére szánt rakétákat, felcsillantja a reményt, hogy visszatérhetnek a Földre. Az ötlet bevált. A lövedék december 14-ről 15-re virradó éjszaka becsapódik a Csendes-óceánba.

Az utazók szerencséjére egy kutató-hajó észleli a becsapódást. Őrült verseny kezdődik az idővel, hogy kiemeljék az óceán fenekére süllyedt lövedéket. Bár a helyet bójával jelölik meg, de a kiemelő darut, a két kilométernél mélyebb kutatásra alkalmas eszközöket meg kell tervezni, meg kell építeni. A Gun Club minden tagja részt vesz a munkában. Minden erőfeszítés ellenére, reményüket vesztve, december 29-én fel kell adniuk a keresést.

A visszaúton egy éles szemű matróz észrevesz egy lebegő tárgyat, a lövedék az! A teljes lövedék fajsúlya könnyebb, mint a víz, így hiba volt az óceán fenéken keresni.

A három utazó Amerika hőse lesz, egész országra kiterjedő ünneplés veszi kezdetét.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Fejezetek

szerkesztés

Bevezetés, amely e mű első részének összefoglalása s egyben a második rész előszava is

  1. Este tíz óra húsz perctől tíz óra negyvenhét percig
  2. Az első félóra
  3. Az utasok berendezkednek
  4. Egy kis algebra
  5. Hideg világűr
  6. Kérdések és feleletek
  7. Furcsa részegség
  8. A 78 114. mérföldön
  9. Az eltérülés következményei
  10. Akik a holdat megfigyelték
  11. Képzelet és valóság
  12. Helyrajzi megfigyelések
  13. Holdbéli tájak
  14. Háromszázötvennégy és fél órás éjszaka
  15. Hiperbola vagy parabola?
  16. A déli félteke
  17. A Tycho[3]
  18. Nehéz kérdések
  19. Küzdelem a lehetetlennel
  20. A Susquehanna mélységméréseket végez
  21. J. T. Mastont visszahívják
  22. A mentés
  23. Végszó

Szereplők

szerkesztés
  • Impey Barbicane, a Gun Club elnöke, lövedék-utas[4]
  • Nicholl kapitány, lövedék-utas[4]
  • Michel Ardan, lövedék-utas[4]
  • Diana, kutya, lövedék-utas
  • Bolygó, kutya, lövedék-utas
  • Jonathan Blomsberry, a Susquehanna naszád kapitánya, Blomsberry ezredes unokaöccse
  • Bronsfield, hadnagy a Susquehanna naszádon
  • Cyrus Field igazgató
  • J. T. Maston, a Gun Club tagja, örökös titkár[4]
  • Willcome, a Gun Club tagja
  • Blomsberry ezredes, a Gun Club tagja[4]
  • Elphiston őrnagy, a Gun Club tagja[4]
  • Bilsby, a Gun Club tagja[4]
  • J. M. Belfast, a cambridge-i csillagvizsgáló igazgatója[4]
  • Murchinson mérnök a Goldspring alkalmazásában

Értékelés

szerkesztés

„... a legtöbb Verne-regényre álló eredetiség, hogy tudósok, ágyútervezők, utazók és csillagászok társasága is lehet érdekes milieu. Ez teszi lehetővé a regény saját alapötletét s ezzel az érdekes mesét; a meséből megint újabb eredeti milieuk következnek (a csillagvilág és a lövedék belseje). Ezekben az újfajta milieukben tombolja ki magát szerzőnk képzelete. A leghatásosabb végletek szezám-ajtói nyílnak meg előtte. A lövedék utasai ablakukon keresztül lésújtóan fönséges látványt élveznek: az egész csillagvilág az övék arra a pár órára, ameddig életük biztosítva van. Másfelől átadhatják magukat a «kuckó-költészet» gyönyörének: a végtelen űrben le van kerekítve számukra egy kicsi zug, a Columbiád belseje, ez a puha, rejtelmes fészek. Nemcsak a szerelemnek, a családi érzésnek, a hazafiúi lelkesedésnek van hangulatárasztó ereje, hanem a környezetnek is. Legismertebb formája ennek a hajtásnak az ú. n. természetérzék. De a megszokott folyó látványánál sokszorosan erősebb hangulatrajokat csal ki az Amazon vagy az Orinoco látása, vagy csak nevük említése is. Verne regényeinek egy része az útleírás vagy pláne a térképnézés hangulataiból táplálkozik. Minden utazási irodalom hangulata két főforrásból csurog: a helyváltoztatás s az ismeretlen vidék egzotikumából és a járóműhöz fűződő ragaszkodásunkból. Az úti regény hőse nem mindig az út célja vagy környéke, hanem sokszor a postakocsi, a Jangada, a gőzház. Az út célja lehet akármi, az utazás célja maga az utazás.”

– Hankiss János[5]

Érdekességek

szerkesztés
  • Az egyenlítőnél, az északi szélesség 5. és a nyugati hosszúság 25. fokán van a Nyugalom tengere, a Mare Tranquillitatis,[6] 99 évvel később itt ér Holdat az Apollo–11.
  • Rendkívül kedvezőek voltak tehát a körülmények, hogy tisztázzák a nagy kérdést: lakható-e a Hold? De Barbicane sem oldhatta meg a nagy rejtélyt. Nem látott mást, csak óriási, puszta síkságokat, észak felé pedig kopár hegyeket. Emberi kéz művének sehol sem látszott nyoma. Nem voltak romok sem, amelyek arról tanúskodtak volna, hogy valaha emberek éltek itt. Nyájakat sem látott, ami legalább valamely alsóbbrendű életre mutatott volna. Sehol semmi mozgás. Növényzetnek semmi nyoma. A Földre jellemző állat-, növény- és ásvány világból a Holdon csak az egyik: az ásvány világ jelenléte volt észlelhető.[7]
  • A lövedék a szélesség 27° 7’-én és a nyugati hosszúság 5° 7’-én[8] tért vissza. Ez a koordináta é. sz. 27° 07′ 00″, ny. h. 41° 37′ 00″27.116667°N 41.616667°W az Atlanti-óceán közepére esik. Ennek oka, hogy a könyv írása idején még nem volt egységesítve a Földrajzi koordináta-rendszer. Verne regényeiben általában a párizsi kezdőkörű koordináta rendszert használta, ebben a regényében azonban nem, itt Washingtonon halad át a kezdőkör, a helyes koordináta: é. sz. 27° 07′ 00″, ny. h. 118° 37′ 00″27.116667°N 118.616667°W. Az Apollo–15 visszatérő egysége alig egy tucat kilométerrel nyugatabbra landolt.
  • Ezzel magyarázható az a határozott érdeklődés, amellyel a közvélemény röviddel az utasok visszatérte után fogadta azt a közlést, miszerint százezer darab, egyenként ezer dollár névértékű részvény kibocsátásával százmillió dollár alaptőkéjű részvénytársaság alakult, amelyet Bolygóközi Nemzeti Közlekedési Vállalat néven jegyeztek be. Elnök: Barbicane; alelnök: Nicholl kapitány; szervező titkár: J. T. Maston; forgalmi főnök: Michel Ardan.
Az amerikaiaknak azonban vérükké vált, hogy üzleti dolgokban minden eshetőséggel, még a csőddel is számolni kell - ezért a cégalapítással egyidejűleg, Henry Trollope és Francis Dayton személyében a bírói kiküldöttet, valamint a csődtömeggondnokot is kinevezték.[9]
  • Ardan Mihály neve Nadar anagrammája. Nadar Verne egyik legjobb barátja volt, a repülés iránti szenvedélyük kötötte össze őket, mindketten hitték, hogy a repülés jövője nem a kor léggömbjének fejlesztett változata, hanem a levegőnél nehezebb megoldás.
  • 1880-ban a The Pall Mall Gazette Verne Columbiadját „űrhajóként” írta le - ez az űrhajó szó első bizonyítható említése. John Jacob Astor – a negyedik, aki a Titanic elsüllyedésekor vesztette életét – 1894-ben írt Utazás más világokba fantasztikus regényében szerepelt először az "űrhajó emberi személyzettel" (a manned spacecraft) kifejezés.
  • Az első német nyelvű kiadást a Légrády testvérek adták ki Pesten 1873-ban Reise um den Mond címmel.[10]
  • Verne másik űrregénye a Hector Servadac.
  • A túladagolt oxigén fontos szerepet kap Verne Ox doktor hóbortos ötlete (1872) novellájában is.
  • Számos Verne műben kap szerepet kutya: Hatteras kapitány, A tizenöt éves kapitány, A Szahara tengere, Jégszfinx, Senki fia, Híjj-zutty, A Jonathan hajótöröttei.

Tévedések és igazságok

szerkesztés

Jules Verne korának legújabb fizikai, kémiai és csillagászati eredményeit használta fel a regény írásához. Ezek közül jónéhányat megcáfolt a tudomány.

 
Bolygót kidobják.
  • Ablaknyitás az űrben. Az ablak pillanat alatt megfordult a zsanérokon; Michel kidobta a kutyát. Alig illant el néhány molekulányi levegő. A művelet oly jól sikerült, hogy Barbicane később a fülkében levő hulladékokat is bátran kidobhatta.[11]
    • A kinyitott ablakon át a lövedék összes levegőjének és rögzítetlen tárgyának ki kellett volna szöknie.
    • Nem maradt volna belégzésre alkalmas levegő (a lövedék belső nyomása sem lett volna elég a belélegzéshez).
    • A levegő szinte teljes eltűnése elviselhetetlen hideget okozott volna a lövedéken belül. ... kívül borzalmas hideg van. Elevenen megfagyunk, ha beengedjük a kinti hideget.[11] De ennek ellenére ablakot nyitottak és nem fagytak meg.
    • A kidobott tárgyak követik a lövedéket. Száz évvel később az Apollo-11 legénysége is észrevette, hogy egy tárgy távolról követi őket, a Saturn V három fokozatú, folyékony hajtóanyagú óriásrakéta harmadik fokozatából az az elem, amely összekapcsolta a szervizmodullal, levált, és követte az űrhajót.
  • A Nap és a benti hőmérséklet. Verne helyesen írja le, hogy amikor a Nap süti a lövedéket, abban a levegő felmelegszik, illetve a napsütés hiányában kihűl. Azonban a lövedék nem képes a levegő hűtésére, amelyre szükség volna. Fűtés ugyan létezik, de az alumínium burkolatú lövedék gyakorlatilag hőszigetelés nélkül készült.
- Igen! Igen! - kiáltott fel. - Repülünk! A lövedék forró falai ontják ezt a fullasztó meleget! A légrétegekkel való súrlódás hevítette fel a lövedéket! Meglátjátok, nemsokára alábbszáll a hőmérséklet, mert már az űrben repülünk! Most csaknem megfulladunk a melegben, de hamarosan metsző hideg lesz idebenn![12]
... a hőmérséklet fagypont alatt 17°-ra süllyedt. Barbicane most már minden takarékoskodás ellenére kénytelen volt a gázt nemcsak világításra, de fűtésre is igénybe venni. A lövedék belsejében elviselhetetlenné vált a hideg.[13]
Hol elvakít bennünket a fény, s majd elolvadunk a melegben, akár a pampák indiánjai, hol meg vaksötétségbe merülünk, és sarkvidéki hidegben fagyoskodunk, mint az eszkimók.[13]
- 140° Celsius fagypont alatt![13] – mérik meg a kinti hőmérsékletet egy űrbe kilógatott Walferdin[14]-rendszerű csöpögtető hőmérővel. A világűr nagy részében uralkodó hőmérséklet 2,7 °K, azaz −270 °C.
 
Az őrjöngés pillanata.
  • Gravitáció és semleges pont. Verne, korának megfelelő fizikai ismeretei alapján, úgy vélte, hogy a lövedékben a Föld gravitációs ereje a meghatározó az út azon pontjáig, ahonnan a Hold vonzereje lesz az erősebb.
    • A lövedék röppályája a Föld és a Hold között ívelt. A Földtől való eltávolodás folyamán a földi nehézkedési erő a távolság négyzetének fordított arányában csökkent: ugyanakkor azonos arányban nőtt a Hold vonzóereje. A lövedéknek el kellett tehát érkeznie egy pontra, ahol a két vonzóerő semlegesíti egymást: ezen a ponton a lövedéknek nem lesz semmi súlya. Ha a Hold és a Föld tömege egyenlő volna, ez a pont a két égitest közötti távolság felénél lenne. A két égitest tömegének különbségét szem előtt tartva, könnyű kiszámítani, hogy ez a pont az út 47/52 részén van; számban kifejezve 78 114 mérföld távolságban a Földtől.[15] Verne a könyvben a francia mérföldet (lieu) használja, amely 4 452 méternek felel meg. Barbicane és Nicholl számításaiban a Hold és Föld tömegének aránya 1/81 (0,01234567), ami pontatlan, a Föld tömege 5,9736·1024 kg, a Holdé: 7,347673·1022 kg, e kettő hányadosa 0,01230024. Érthető módon az akkor ismert adatokkal pontosan számolnak, a valódi adatok ismeretében az eredményeik rosszak.
    • Az utazók azt állítják, hogy ha a lövedék teljesen elvesztené sebességét a semleges vonalnál, akkor Ez esetben örök időkig ezen a ponton lebeg, mint Mohamed állítólagos koporsója a zenit és a nadír között.[15] Ez akkor lenne igaz, ha sem a Föld, sem a Hold nem mozogna. De mindkettő saját pályán halad, így a semleges pont hamar elmozdulna, és a lövedéket a tömegvonzás mozgatná. Ahhoz, hogy örökre azonos távolságra keringjen a lövedék a Föld és a Hold között, ahhoz az kellene, hogy a lövedék az L1 Lagrange-pontban legyen, ám ez a pont is instabil.
    • Jules Verne hősei csak a földi és a holdi gravitáció közötti egyensúlyi ponton tapasztalják meg a súlytalanságot.[15] A lövedékre, miután elhagyta az ágyú csövét, illetve a Föld légkörét, már nem hat gyorsító erő – ezért követi a kidobott kutya teteme a lövedéket –, ezért a lövedékben tartózkodóknak nulla gravitációban kell lenniük az út teljes időtartama alatt.
  • Miguel Ardan szerepe. Verne Ardannal alkotja meg visszatérő hőstípusát, aki francia, szellemes, okos, soha nem veszti el hidegvérét és mindent képes megoldani. Ő kérdez és értetlenkedik az olvasó helyett.
    • Ő az, akinek eszébe jut a Holdra szállás tompítására felszerelt rakáték használata a Földre való visszatéréshez. Fel kell használnunk a rakétáink visszalökő erejét! ... Gondoljátok meg, barátaim, hogy a lövedék mostani helyzetében, amikor még mindig ferdén áll a holdkoronghoz, rakétáink esetleg úgy módosíthatnák az irányát, hogy eltérítik a Holdtól, ahelyett hogy közelebb vinnék hozzá.[16]
    • A két tudós férfiú helyett Ardan sugallja annak lehetőségét, hogy a holdkráterek és azok körüli repedések valójában meteorit-ütközések következményei, ezt az elméletet műveltebb társai gyorsan elvetik, akik anélkül, hogy valóban érveket adnának ellene, korlátozzák magukat fenntartani, hogy ezek a kráterek az ősi vulkánok aktivitásának és változásoknak köszönhetők hőmérsékleti sokkok, az akkori hiedelmek szerint.
Elég, ha annyit mondok, hogy ez egy óriási, csillag alakú bevésődés, és hasonlít ahhoz a rajzolathoz, amely akkor keletkezik, ha egy golyó vagy kavics nekikoccan az ablaküvegnek.
- Na jó! - mondta Barbicane mosolyogva. - De hol az a hatalmas kéz, amely oly erővel képes a kavicsot hajítani, hogy ekkora repedéseket okoz?
- A kéz nem fontos - felelte Michel, akit nem lehetett zavarba hozni. - A kő pedig, tegyük fel, egy üstökös volt.[2]
  • Végül a lövedék a Föld légkörébe belépve elégett volna. Ha nem is égett volna el, az óceánba csapódáskor megsemmisült volna, az ütközést a három hős nem élte volna túl.

Az Apollo–8, az Apollo–11 és Verne

szerkesztés

Az Apollo-8 volt az első embert szállító űrhajó, amely megkerülte a Holdat, az Apollo-11 pedig az első, amely leszállt a Holdon.

  • Az Apollo–11 történelmi útja során megemlítették Verne nevét. A parancsnoki űrhajó neve megegyezett a regényben szereplőével.[17] A visszaúton Neil Armstrong emlékezett meg Vernéről. Száz éve, Jules Verne regényt írt a Hold utazásról. Az ő űrhajója, a Columbia [sic!] Floridából emelkedett fel és a Csendes-óceánban landolt, miután sikerrel teljesítette küldetését. Úgy tűnik, hasonló módon jár el a mai idők Columbiája legénységével, amikor holnap visszatérünk a Földre valahol a Csendes-óceánban.[18]
  • Verne ágyúját hívták Columbiadnak, az Apollo-11 parancsnoki modult (Apollo CSM) pedig Columbiának. Ez utóbbi név az amerikai fővárost Washington D. C.) magába foglaló District of Columbia terület neve, a D. C. feloldása. Így oldották meg, hogy az amerikai főváros egyetlen tagállamához sem tartozzon.
  • Az űrhajó személyzete három emberből állt (Barbicane, Michel Ardan és Nicholl kapitány), ahogy az Apolló-11 küldetésben is (Neil Armstrong parancsnok, Michael Collins, a parancsnoki modul pilótája és ifjabb Edwin E. Aldrin holdkomppilóta) hárman vettek részt.
  • A lövedéket a regényben Floridából, a mai Tampa területéről (é. sz. 27° 07′ 00″, ny. h. 82° 07′ 00″27.116667°N 82.116667°W) lövik ki, az összes Apollo küldetés a floridai Cape Canaveralból (é. sz. 28° 23′ 49″, ny. h. 80° 36′ 20″28.396837°N 80.605659°W) indult.
  • A könyvben szereplő repülés költsége, átszámítva 1969-os értékre, 12,1 milliárd dollár, a Holdat először megkerülő Apollo–8 összköltsége 14,4 milliárd dollár volt.
  • A könyvben szereplő hajó és az Apollo rakéta is az amerikai haditengerészet hajóiból előállított anyagokból készült.
  • A Columbiad lövedék acél helyett az akkoriban elterjedt alumíniumból készült, az Apollo-11 Columbia modulja főként alumíniumötvözetekből készült.
  • A regény eredeti címe tartalmazza a szerző becslését az utazás időtartamáról: 97 óra 20 perc, ami 4 nap, 1 óra és 20 perc. Az Apolló-8 útja 6 nap 3 óra 0 perc 42 mp hosszú volt.
  • Verne lövedéke és az Apollo űrhajók összehasonlítása
Verne lövedéke és az Apollo űrhajók összehasonlítása
magasság átmérő beltér tömeg
Verne[19] 3,66m 2,74m kb. 15,00m3 kb. 8 731 kg [20]
Holdkomp 6,37m 4,27m 6,65m3 10 149 kg [21]
Parancsnoki modul 11,00m 3,90m 6,20m3 14 104 kg

Nuits-Saint-Georges[22]

szerkesztés

Az Apollo–15 az Apollo-program kilencedik repülése volt, egyben a negyedik olyan, amelynek során űrhajósok szálltak le a Holdra. Dave Scott parancsnok és Jim Irwin holdkomppilóta a küldetés 13 napos idejéből három napot tartózkodott a holdfelszínen, négy holdsétát végezve.

 
Dave Scott a második geológiai állomásnál a Hadley-hegy oldalában vagy a St. George kráter északkeleti peremén.[23]

Dave Scott: Cape-n gyakran tartottunk vacsora után geológiai megbeszélést. Egyszer Jack Schmitt volt a középpontban. Tudjátok, miért így hívják a Szent György-krátert? Azon az estén arról beszélgettünk, hogy mit találhatunk ennél a kráternél – anortozitot vagy bármi mást. És Jack heves vitába keveredett valakivel. Elfelejtem, kivel, Lee Silverrel vagy Gordon Swannal vagy valaki mással. Amikor Jack sarokba szorul, akkor bedobja a "fogadjunk" megoldást. "Mibe szeretnél fogadni?" - "Fogadjunk, egy üveg borban!" - "Rendben, fogadjunk egy üveg borban, de milyenben?" És akkor valaki azt mondta: "Tudtad, Jules Verne egyik szereplője (Michel Ardan) egy üveg Nuits-Saint-Georges bort vitt a Holdra?[24] Miért nem nevezzük el a krátert Jules Verne után? És így lett St. George."

Dave Scott: Az ilyenek teszik a geológiát élővé. ... Hogyan tanultuk meg, miként legyünk kvázi geológusok a Holdon? Az ilyen dolgok segítségével. Hogyan felejthetném el, hogy Schmittnek ezt az érvelését a Szent Györggyel anortozitjáról? Elfelejthetetlen. Amikor Szent György környékén járok, van egy szellemi kampó, és azon a kampón lóg egy üveg bor. És hogy teljes legyen a történet, miután a küldetés véget ért, kaptam egy csomagot George Low-tól. A csomagban egy üveg Nuits-Saint-Georges parafa dugója volt, a bort azon az éjszakán fogyasztotta, amikor a Holdra szálltunk, és aláírta. Nem rossz, mi?"

A folyóirat (Apollo-15 Lunar Surface Journal) munkatársa, Harald Kucharek megjegyzi, hogy Nuits-Saint-Georges falu indokoltan büszke a Holddal való kettős kapcsolatára. Egy 2001-es e-mail üzenetben Dave Scott elmondja, hogy Jimmel és Al Wordennel látogatást tettek az 1971-ben a városba. Dave azt írja, hogy Nuits-Saint-Georges "csodálatos kisváros, csodálatos borral, csodálatos ételekkel és csodálatos emberekkel !!!" Azt mondja, hogy "élvezhették munkánk gyümölcseit"(és megtisztelték) ... megtisztelték azzal, hogy Nuits díszolgárává tették őket. Csak azt kívánom, bárcsak visszamehetnénk egy újabb fordulóra !!!

Émile Bayard és Alphonse de Neuville illusztrációi

szerkesztés

A képaláírások a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. (1923) ötödik képes kiadásából származnak betűhűen.

  •  
    Meggyújtá a gázt.
  •  
    Diána és bolygó.
  •  
    Sikerült térdre állnia.
  •  
    Ráfektették a pamlagra.
  •  
    Kinyitották a fenékablakot.
  •  
    Néhányszáz méter távolságban haladt el.
  •  
    Ardan Mihály eteti a majorságot.
  •  
    Ég felé áll tőle minden szála a hajamnak.
  •  
    Mivel ajándékozná meg Ardan a cambridgei observatoriumot.
  •  
    Diána öröme.
  •  
    Bolygót kidobják.
  •  
    A repülő kutya.
  •  
    Ardan Mihály, mint égitest.
  •  
    Az őrjöngés pillanata.
  •  
    Az oxigén.
  •  
    A mennybemenetel képe.
  •  
    Óriás és törpe.
  •  
    A Ross-féle teleszkóp.
  •  
    A szamár és a Hold.
  •  
    Jupiter leánya.
  •  
    A Hold.
  •  
    A Hold lakói így látszanak.
  •  
    Nézték – Nézték a Holdat.
  •  
    Napfogyatkozás a Holdban.
  •  
    Páratlan volt a csillagok ragyogása.
  •  
    Mindenesetre hideg van.
  •  
    Vitatkoztak.
  •  
    Barbicane megragadta két barátja kezét.
  •  
    A tűzgolyó mint bomba robbant szét.
  •  
    A Nap!
  •  
    Élvezték a melegnek jótékonyságát.
  •  
    A Hold északi vidéke.
  •  
    Képzeljétek a Holdat működő krátereivel!
  •  
    A Hold kólikája.[25]
  •  
    A Hold teljes fényében ragyogott.
  •  
    Mindketten csakhamar horkoltak.
  •  
    Esünk!
  •  
    Mintha látnám őket egy holdbéli patak partján.
  •  
    Összezúzta az árbócot.
  •  
    Társa eltűnt a rengeteg csőben.
  •  
    A légkamra eltűnt a tengerben.
  •  
    A csolnak odaért.
  •  
    A népet díszlakomáknál találták.

Magyar kiadások

szerkesztés

A felsorolás az Országos közös katalógus és könyvtárközi kölcsönzés adatai alapján készült.

  • Utazás a Holdba és a Hold körül, Pest : Heckenast, 1872, a Vasárnapi Ujság[26] 1869. és 1870. évi számaiban közölt részletek alapján.
  • Utazás a Holdba és a Hold körül, fordította: Gaál Mózes, Budapest, Franklin, 1882 (második kiadás), 1895 (harmadik kiadás), 1906 (???. kiadás), 1920 (???. kiadás)
  • Utazás a Hold körül, fordította: Balla Károly és Geiger Richárd, Budapest, Magyar Kereskedelmi Közlöny, (191?), a könyv a Verne Gyula Munkái sorozatban jelent meg.
  • Utazás a Holdba, közvetlen út 97 óra 20 perc alatt, fordította: Iván Ede és Geiger Richard, Budapest, Magyar Kereskedelmi Közlöny, (192?), a könyv a Verne Gyula összes munkái és a Verne Gyula munkái sorozatban jelent meg
  • Utazás a Holdba, közvetlen ut 97 óra és 20 perc alatt, fordította: Iván Ede, Geiger Richard rajzaival, Budapest, Tolnai, (1923), a könyv a Verne Gyula munkái sorozatban jelent meg.
  • Utazás a Holdba. Utazás a Hold körül, fordította: Kilényi Mária és Bokros Ferenc, Budapest, Ifjúsági Könyvkiadó és Bratislava, Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó, 1956, csehszlovák-magyar közös könyvkiadás
  • Utazás a Holdba, Utazás a Hold körül, fordította: Kilényi Mária és Bokros Ferenc, Bukarest, Ifjúsági Kiadó, 1956, román-magyar közös kiadás
  • Utazás a Holdba. Utazás a Hold körül, fordította: Kilényi Mária, illusztráció: Gyulai Líviusz, Budapest, Móra Könyvkiadó és Novi Sad, Fórum Kiadó, 1961, közös jugoszláv-magyar kiadás
  • Utazás a Holdba. Utazás a Hold körül, fordította: Kilényi Mária, illusztráció: Gyulai Líviusz, Bratislava Madách Kiadó és Budapest, Móra Kiadó, 1970, csehszlovák-magyar közös kiadás
  • Utazás a Holdba, Utazás a Hold körül, Budapest : Móra Ferenc Ifjúsági Kiadó, 1976, ISBN 963-11-0535-0, ez a változat érhető el a Magyar Elektronikus Könyvtárban [2], 1978 ISBN 963-11-0535-0,
  • Utazás a Hold körül, fordította: Veressné Deák Éva, sajtó alá rendezte Majtényi Zoltán, illusztráció: Fabó Attila László, Budapest, Unikornis, 1998 ISBN 963-427-268-1,
  • Utazás a Holdba. Utazás a Hold körül, Kilényi Mária fordítása alapján átdolgozta Fenyő Áron, Üllő : Regun Press, (2007 vagy 2008), a könyv a Jules Verne összes átdolgozott műve és a Regun ifjúsági könyvtár 4. könyveként jelent meg. ISBN 978-963-7459-82-5
  • Utazás a Hold körül, Budapest, Népszabadság Zrt., 2008, ISBN 978 963 9709 65 2,
  • Utazás a Hold körül, fordította: Kilényi Mária, Budapest, Népszabadság Kiadóvállalat., 2008, a regény a tizenhat kötetes Verne Gyula-sorozat kilencedik könyve volt, ISBN 978-963-9709-65-2
  • Utazás a Holdba. Utazás a hold körül, fordította: Kilényi Mária, Szeged, Jonatán Könyvmolyképző, 2010, ISBN 978 963 245 166 4

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Jules Verne (1869. november 4.). „Autor de la luna (1)” (francia nyelven). Journal des débats politiques et littéraires (Franciaország), Párizs, 1-2. o. (Hozzáférés: 2020. október 22.) 
  2. ↑ a b 18. fejezet
  3. ↑ A becsapódási krátert a híres csillagászról, Tycho Brahe-ről nevezték el.
  4. ↑ a b c d e f g h Az Utazás a Holdba könyvben is szerepelt.
  5. ↑ Hankiss János (1929. október). „Jules Verne. A tudomány a szépirodalomban”. Budapesti Szemle (623), 54–86. o. (Hozzáférés: 2020. június 25.) 
  6. ↑ 11. fejezet
  7. ↑ 13. fejezet
  8. ↑ 21. fejezet
  9. ↑ 23. fejezet
  10. ↑ Roland Innerhofer. Deutsche Science-fiction 1870-1914 (német nyelven). Bécs: Böhlau Verlag, 36. o. (1996. november 22.). ISBN ISBN 3-205-98514-1 
  11. ↑ a b 5. fejezet
  12. ↑ 2. fejezet
  13. ↑ a b c 14. fejezet
  14. ↑ François Hippolyte Walferdin (1795–1880) megosztotta életét a fizika, a politika, a művészetek és a francia irodalom között.
  15. ↑ a b c 8. fejezet
  16. ↑ 19. fejezet
  17. ↑ Apollo–11#Hívójel- és emblémaválasztás
  18. ↑ Elizabeth Howell: Apollo 11 Flight Log, July 23, 1969: Preparing for Landing (angol nyelven). Space.com. (Hozzáférés: 2020. október 15.)
  19. ↑ A lövedék kívül 9 láb széles és 12 láb magas volt... A fülke területe 54 négyzetláb volt, a magassága pedig körülbelül 10 láb. Utazás a Holdba, 23. fejezet
  20. ↑ Számításaim eredményét máris közölhetem önökkel - felelte Barbicane. - Egy 108 hüvelyk átmérőjű és 12 hüvelyk vastagságú öntöttvasból készült ágyúgolyónak a súlya 67 440 font; alumínium öntvényből azonban 19 250 fontra csökkenthetjük a súlyát. Utazás a Holdba, 7. fejezet
  21. ↑ Holdról visszatérő egység 4 547 kg, leszállóegység, ami a Holdon maradt, 10 149 kg
  22. ↑ Eric M. Jones; Harald Kucharek: Driving to Elbow Crater (angol nyelven). Apollo-15 Lunar Surface Journal, 1971. 07. (Hozzáférés: 2020. október 23.)
  23. ↑ Hadley-hegy a magyar, St. George az angol nyelvű Wikipédia oldal szerint.
  24. ↑ A magyar fordításból kimaradt a bor neve: A lakomát végezetül egy palack finom francia bor koronázta: ez persze csak úgy “véletlenül” került az élelmiszer-raktárba. A három barát a Föld és bolygója egyesülésére ürítette poharát. 3. fejezet. A francia eredeti: Enfin, pour couronner ce repas, Ardan dénicha une fine bouteille de Nuits, qui se trouvait « par hasard » dans le compartiment des provisions. Les trois amis la burent à l’union de la Terre et de son satellite. [1]
  25. ↑ A hasban székelő és rohamokban fellépő olyan fájdalmak, amelyek a hasiszervek boncolástani elváltozásai nélkül, azok érző idegeinek rendellenes izgalma folytán jönnek létre. [Kislexikon: kólika: http://www.kislexikon.hu/kolika.html]
  26. ↑ Ezt mint címet hagyományosan a fenti alakban írják. A magyar helyesírás szabályai szerint azonban a következő forma lenne a helyes: Vasárnapi Újság. Indoklás: AkH.12 21.

Források

szerkesztés
  • MEK: Utazás a holdba, Utazás a hold körül. (Hozzáférés: 2020. február 18.)
  • Hankiss János (1929. október). „Jules Verne. A tudomány a szépirodalomban”. Budapesti Szemle (623), 54–86. o. (Hozzáférés: 2020. június 25.) 
  • Hankiss János (1929. november 1.). „Jules Verne. A tudomány a szépirodalomban”. Budapesti Szemle (624), 215–240. o. (Hozzáférés: 2020. június 25.) 
  • Hankiss János (1929. december 1.). „Jules Verne. A tudomány a szépirodalomban”. Budapesti Szemle (625), 377–384. o. (Hozzáférés: 2020. június 25.) 
  • P. Gondolo Della Riva (2020. 10. 20.). „Une suite des romans lunaires : Quinze mois dans la Lune A holdregények folytatása: Tizenöt hónap a Holdon” (francia nyelven). Bulletin de la Société Jules Verne (Franciaország), Párizs (197), 23-29. o, Kiadó: Société Jules Verne. 
  • Georges Hermans (2020. 10. 20.). „Bibliographie des romans lunaires de Jules Verne Jules Verne holdregényeinek bibliográfiája” (francia nyelven). Bulletin de la Société Jules Verne (Franciaország), Párizs (17), 23-26. o, Kiadó: Société Jules Verne. 
  • Éric Weissenberg (2020. 10. 20.). „À propos d’une coquille... lunaire Egy ... holdhéjról” (francia nyelven). Bulletin de la Société Jules Verne (Franciaország), Párizs (133), 42-44. o, Kiadó: Société Jules Verne. 
  • Jordi Sotorra Pedrola (2020. 10. 20.). „Un Voyage à la Lune en cartes publicitaires Utazás a Holdra reklámkártyákon” (francia nyelven). Bulletin de la Société Jules Verne (Franciaország), Párizs (133), 45-50. o, Kiadó: Société Jules Verne. 
  • Olivier Dumas Et Éric Weissenberg (2020. 10. 20.). „De la Terre à la Lune, une prévision ignorée et inaccomplie Földtől a Holdig, figyelmen kívül hagyott és be nem teljesített előrejelzés” (francia nyelven). Bulletin de la Société Jules Verne (Franciaország), Párizs (155), 53-57. o, Kiadó: Société Jules Verne. 
  • Krystof Czubaszek (2020. 10. 20.). „Voyages à la Lune. Deux équipées – deux utopies Utazások a Holdra. Két mód - két utópia” (francia nyelven). Bulletin de la Société Jules Verne (Franciaország), Párizs (126), 7-12. o, Kiadó: Société Jules Verne. 
  • David Cook (2020. 10. 20.). „En apesanteur pendant le voyage de la Terre à la Lune Súlytalanság a Földtől a Holdig tartó út során” (francia nyelven). Bulletin de la Société Jules Verne (Franciaország), Párizs (122), 40-43. o, Kiadó: Société Jules Verne. 
  • Piero Gondolo Della Riva (2020. 10. 20.). „Camille Flammarion et De la Terre à la Lune Camille Flammarion és az Utazás a Holdba” (francia nyelven). Bulletin de la Société Jules Verne (Franciaország), Párizs (122), 44-44. o, Kiadó: Société Jules Verne. 
  • Jean-Jacques Couderc (2020. 10. 20.). „Deux suites à Autour de la Lune Két lakosztály a Hold körül” (francia nyelven). Bulletin de la Société Jules Verne (Franciaország), Párizs (95), 12-16. o, Kiadó: Société Jules Verne. 
  • Robert Pourvoyeur Et Piero Gondolo Della Riva (2020. 10. 20.). „Verne et la féerie Le Voyage dans la Lune Verne és a tündérútja a Holdra” (francia nyelven). Bulletin de la Société Jules Verne (Franciaország), Párizs (46), 182-184. o, Kiadó: Société Jules Verne. 
  • Simone Vierne (2020. 10. 20.). „Mais où sont les Lunes d’antan? ... ou la Lune et l’Imaginaire chez Jules Verne De hol vannak a múlt Holdjai? ... vagy a Hold és Jules Verne-i képzelet” (francia nyelven). Bulletin de la Société Jules Verne (Franciaország), Párizs (15), 142-151. o, Kiadó: Société Jules Verne. 
  • Pierre Terrasse (2020. 10. 20.). „Autour de la Lune 1968 A Hold körül 1968” (francia nyelven). Bulletin de la Société Jules Verne (Franciaország), Párizs (9), 4-5. o, Kiadó: Société Jules Verne. 
  • Robert Taussat (2020. 10. 20.). „Autour de la Lune, de la Columbiad à Apollo VIII A Hold körül, a Kolumbiadtól az Apolló-ig” (francia nyelven). Bulletin de la Société Jules Verne (Franciaország), Párizs (11), 43-47. o, Kiadó: Société Jules Verne. 

További információk

szerkesztés
  Ez az irodalmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Utazás_a_Hold_körül&oldid=26572756”