Várszegi József (atléta)
Várszegi József, eredetileg Vennesz (Győr, 1910. szeptember 7. – Budapest, 1977. június 12.) olimpiai bronzérmes atléta, gerelyhajító.
| Várszegi József | |
,_Matti_J%C3%A4rvinen_(1er)_et_J%C3%B3zsef_V%C3%A1rszegi_(3e)_au_lancement_du_javelot_des_championnats_d%27Europe_1938.jpg) | |
| Született | 1910. szeptember 7. Győr |
| Elhunyt | 1977. június 12. (66 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (19/1-2-63)[1][2] |
| Magassága | 182 cm |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Szerzett érmek | |||||||||||||
| |||||||||||||
1930-tól a TFSC (Testnevelési Főiskola Sport Club), 1934-től a MAC (Magyar Atlétikai Club), 1945-ben a Toldi Miklós SE, 1946-tól a Goldberger SE, majd 1950-től a Vasas dobóatlétája volt. Diszkosz- és kalapácsvetésben is versenyzett, de kiemelkedő eredményeket gerelyhajításban ért el. 1932-től 1952-ig összesen negyvenkét alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Szepes Béla visszavonulása után húsz éven keresztül ő volt Magyarországon a szakág meghatározó egyénisége. 1932 és 1952 között – az 1944-es év kivételével, amikor nem hirdettek bajnokot – valamennyi magyar bajnokságot megnyerte. 1932-ben megdöntötte Szepes Béla akkor már négy éve fennálló országos csúcsát. Pályafutása alatt összesen hatszor javított magyar rekordot, ő az első magyar férfi gerelyhajító, aki túldobta a hetven métert. Három olimpián volt a magyar csapat tagja, legjobb eredményét 1948-ban Londonban érte el, ahol a harmadik helyen végzett. Az aktív sportolástól 1952-ben vonult vissza.
1934-ben a Testnevelési Főiskolán testnevelő tanári oklevelet szerzett. Még aktív pályafutása alatt testnevelő tanárként és a Goldberger- gyár sportvezetőjeként is tevékenykedett. Visszavonulása után a tatai edzőtábor vezetője, illetve a Vasas, majd a Budapesti Honvéd atlétaedzője volt.
Sporteredményei
szerkesztés- olimpiai 3. helyezett:
- 1948, London: 67,03 m
- olimpiai résztvevő:
- 1936, Berlin: 65,30 m (8. helyezett)
- 1952, Helsinki: 56,82 m (helyezetlen)
- Európa-bajnoki 3. helyezett:
- 1938, Párizs: 72,78 m
- Európa-bajnoki 5. helyezett
- 1934, Torino: 65,81 m
- kétszeres főiskolai világbajnok
- 1933, Torinó: 64,85 m
- 1947, Párizs: 66,45 m
- főiskolai világbajnoki 2. helyezett:
- 1937, Párizs: 67,18 m
- hússzoros magyar bajnok: 1932–1943, 1945–1952
- ötszörös magyar csapatbajnok: 1941, 1943, 1948–1950
- hatszoros országos csúcstartó:
- 67,65 m (1933)
- 67,78 m (1934)
- 68,23 m (1936)
- 69,92 m (1937)
- 70,22 m (1937)
- 72,78 m (1938)
Díjai, elismerései
szerkesztés- Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951)[3]
- Mesteredző (1964)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. január 29.) 3. o.
Források
szerkesztés- Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
- Sportlexikon II. (L–Z). Főszerk. Nádori László. Budapest: Sport. 1986. ISBN 963-253-441-7
- Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. Budapest: Datus. 2000. ISBN 963 00 5577 5
- Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8
