Vérfoltos kabóca
A vérfoltos kabóca vagy vérehullató kabóca (Cercopis vulnerata) a rovarok (Insecta) osztályának félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a Cercopidae családjába tartozó faj.
Vérfoltos kabóca | ||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Az imágó
| ||||||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Vérfoltos kabóca témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Vérfoltos kabóca témájú médiaállományokat és Vérfoltos kabóca témájú kategóriát. |
Származása, elterjedése
szerkesztésSzerte Európában megtalálható. Meleg években és alkalmas élőhelyeken a vérpettyes kabócához (Cercopis sanguinolenta) hasonlóan rendkívül gyakori lehet, de gyakorisága a mezőgazdasági művelés belterjessé válásával erősen csökken.
Megjelenése, felépítése
szerkesztésA hozzá nagyon hasonló vérpettyes kabócához hasonlóan kb. 1 cm hosszú; a két faj példányait megbízhatóan csak szakember tudja megkülönböztetni. Élőhelyük azonban különbözik: a vérfoltos kabóca magasabb hegyvidékeken és inkább savanyú talajú területeken él.
Életmódja, élőhelye
szerkesztésA hegységek napsütötte déli lejtőin él, főleg a cserjésekben és a kiterjedt gyepfelületeken. Az imágók és a lárvák is a füvek és cserjék gyökereiből szívogatják azok nedveit .
Szaporodása
szerkesztésA lárvák a föld alatt élnek különféle növények gyökerein, és tajtékszerű, a nép által kakukknyálnak nevezett burokban fejlődnek. Ez nem más, mint az ürülékük, amelyet a kilégzéskor távozó levegővel habosra fújnak fel. Egész lárvakorukat ebben töltik, és úgy vesznek levegőt, hogy potrohuk végét kidugják a tajtékból. A hab megvédi őket a kiszáradástól és ellenségeiktől.
Források
szerkesztés- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6