Vöröslábú címerespoloska

rovarfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. április 22.

A vöröslábú címerespoloska (Pentatoma rufipes) a rovarok (Insecta) osztályának félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a poloskák (Heteroptera) alrendjébe és a címeres poloskák (Pentatomidae) családjába tartozó faj.

Vöröslábú címerespoloska
Kifejlett példány
Kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Poloskák (Heteroptera)
Alrendág: Címerespoloska-alkatúak (Pentatomorpha)
Öregcsalád: Pentatomoidae
Család: Címeres poloskák (Pentatomidae)
Alcsalád: Címeres poloskafélék (Pentatominae)
Nemzetség: Pentatomini
Nem: Pentatoma
Olivier, 1789
Faj: P. rufipes
Tudományos név
Pentatoma rufipes
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Cimex rufipes Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vöröslábú címerespoloska témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröslábú címerespoloska témájú médiaállományokat és Vöröslábú címerespoloska témájú kategóriát.

Előfordulása

szerkesztés

A vöröslábú címerespoloska elterjedési területe egész Európa, Kis-Ázsiáig és Szibériáig. Rendszeresen előforduló és gyakori rovar. Egyes években, ha nagy mennyiségben lép fel, károssá válhat, és a gyümölcsöket szívogatja.

Megjelenése

szerkesztés

A vöröslábú címerespoloska 12-16 milliméter hosszú, tipikus címerespoloska. Színe bronzbarna, a pajzs csúcsa és a lábak sárgásvörösek. Előháta elöl szárnyszerűen kiszélesedik és hegyes.

Életmódja

szerkesztés

Ez a címerespoloska-faj erdőszéleken, parkokban és kertekben lombos fákon és cserjéken él. Bár a vöröslábú címerespoloska a szívogatással kárt okoz, gyakran rabló életmódot is folytat: kis legyekre vadászik, továbbá apróbb testű élő vagy elpusztult rovarok testnedveit fogyasztja, vagyis vegyes táplálkozású.

Szaporodása

szerkesztés

Más címerespoloskáktól eltérően a lárva telel át, nem a teljesen kifejlődött állat. A lárvák sárga színűek, sötét foltosak. A lárvaállapot kora nyáron fejeződik be, s az állatok ivaréretté válnak. Párosodás után, augusztusban a nőstények a levelek felső oldalára rakják le petéiket.

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
  • Linnaeus, C., 1758: Systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio Decima, Reformata. Tomus I. Laurentii Salvii, Stockholm. 824 pp. doi: 10.5962/bhl.title.542 [first availability: page 443] reference page