Vadmurok
A vadmurok (Daucus carota) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj. Nevezik vadrépának, illetve egyszerűen muroknak is.[1]
Vadmurok | ||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Ernyője
| ||||||||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
Daucus carota L. | ||||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Vadmurok témájú médiaállományokat és Vadmurok témájú kategóriát. |
Előfordulása
szerkesztésA vadmurok elterjedési területe egész Dél- és Közép-Európa, valamint Ázsia. A magasabb fekvésű helyeken ritkább. Törökországtól Pakisztánig megtalálható. Algéria, Marokkó és Tunézia területein is vannak természetes állományai. Oroszországba, a Kaukázusba, Kínába és a közép-ázsiai országokba betelepítették ezt a növényfajt.
Alfajai, változatai
szerkesztés- Daucus carota subsp. abyssinicus (C.A.Mey.) ined.
- Daucus carota subsp. azoricus Franco
- Daucus carota subsp. commutatus (Paol.) Thell.
- Daucus carota subsp. dentatus (Bertol.) Fiori
- Daucus carota subsp. drepanensis (Arcang.) Heywood
- Daucus carota subsp. gadecaei (Rouy & E.G.Camus) Heywood
- Daucus carota subsp. gummifer (Syme) Hook.f.
- Daucus carota subsp. halophilus (Brot.) A.Pujadas
- Daucus carota subsp. hispanicus (Gouan.) Thell.
- Daucus carota subsp. majoricus A.Pujadas
- Daucus carota subsp. maritimus (Lam.) Batt.
- Daucus carota subsp. maximus (Desf.) Ball
- Daucus carota subsp. rupestris (Guss.) Heywood
- sárgarépa (Daucus carota subsp. sativus) (Hoffm.) Arcang.
- Daucus carota var. sativa Hoffm.
Megjelenése
szerkesztésA vadmurok 50-100 centiméter magas, kétéves növény, borzasan szőrös, barázdás szárakkal és vastag, fehér gyökerekkel. Levelei kétszer-háromszor, ritkábban négyszer szárnyaltak, finom szálas vagy lándzsás cimpákkal. Az ernyővirágzat virágzás előtt és után gömbösen összehajlik. Gallérlevelei jól fejlettek, szárnyasan szeldeltek vagy 3 hasábúak, a hasábok szálasak. A virításkor kiterülő ernyő virágai fehérek, a középsők olykor bíborvörös színűek. Terméséréskor az összehajló ernyő közepén fészek alakú mélyedés keletkezik. A vadmurok a termesztett sárgarépa (Daucus carota subsp. sativus) rokona.
Életmódja
szerkesztésA vadmurok réteken, legelőkön, pusztafüves lejtőkön, szántókon, gyomtársulásokban, utak szélén igen gyakori. Üde vagy közepesen száraz, tápanyagban és bázisokban gazdag törmelék, agyag-, vályog-, kavics-, ritkán homoktalajokon nő.
A virágzási ideje májustól július végéig tart.
Hatóanyagai
szerkesztésC-vitamint, B1 vitamint, B2-vitamint és B6-vitamint tartalmaz. Vízhajtó, szélhajtó, epehajtó hatású.[2]
Felhasználása
szerkesztésA levelekkel és gyökerekkel leveseket, zöld magjaival desszerteket, körtebefőttet ízesítenek, friss virágaiból süteményt készítenek.[2]
Figyelmeztetés
szerkesztésGyűjtésüknél vigyázni kell, mert összetéveszthető az erősen mérgező bürökkel, a gyilkos csomorikával és egyes borgyökérfajtákkal.[2]
Képek
szerkesztés-
Természetes környezetben
-
Ernyős virágai
-
oldalról
-
és felülről
-
Termései
-
Magjai
-
Rajzon
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ T. Károlyi Margit; P. Lakatos Ilona, Iglai Edit: Kulturális és nyelvi változás a változó régióban a hármas határ mentén: Néhány lexéma társadalmi, területi megoszlásának bemutatása (pdf). szocdial.nyf.hu (A Nyíregyházi Főiskola Szociodialektológiai Műhelyének honlapja). [2014. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
- ↑ a b c Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 256. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
Források
szerkesztés- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Daucus carota L. The Plant List
- USDA, ARS, National Genetic Resources Program. Daucus carota in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), US Department of Agriculture Agricultural Research Service.