Vadvízi evezés
A vadvízi evezés (idegen szóval rafting) egy extrém sport, amely során 4–12 fő gumicsónakban ülve egy zuhatagos folyón evez.
Eredete
szerkesztésA sport gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza. Az Ókori Egyiptomban, Mezopotámiában és az amerikai indián törzsek körében is hosszú ideig a kajak és a kenu volt a legelterjedtebb vízi közlekedési eszköz. Sok modern kori indián és eszkimó törzsben mai napig nagy jelentőséggel bír ez a közlekedési forma. A fenti szerepe mellett a sport és utazási (turizmus) célú kajakozás viszonylag későn jelent meg.
A 19. századi kísérletek után gyakorlatilag a 20. század elején jelennek meg az első komoly sport klubok az atlanti régióban, de ezek meg nem a klasszikusnak mondható vadvízi evezést képviselték. Maga a vadvízi evezés valójában nagyon rövid múltra tekinthet vissza. Ezeket a felfújható, nagy tűrőképességű gumicsónakokat az amerikai hadsereg számára fejlesztettek ki eredetileg, speciális akciók végrehajtására elit egységek számára. A sportág fejlődésének talán legnagyobb mérföldkövet jelentette, mikor ezek a termékek lekerültek a tilalmi listákról.
A rövid előzmények ellenére mára a sport egyre népszerűbb, amit jól mutat, hogy szinte az összes arra alkalmas amerikai folyó körül kinőttek az úgynevezett Whitewater clubok.
Sport
szerkesztésA rafting-csónakokon általában nagyobb 8–12 személyes nagyobb gumicsónakokat értünk, habár a raftingozás szó ma Magyarországon a vadvízi evezős sportok gyűjtőnevévé is vált. Az ilyen csónakokban való túrázás speciális tulajdonsága, hogy teljes és összehangolt munkát kíván a bent ülőktől, ezért különösen alkalmas csapatépítés jellegű programok szervezésére.
Vadvízi evezés Magyarországon
szerkesztésMagyarországon a vadvízi adottságok miatt a sport nem űzhető; viszont a környező országokban találhatunk erre alkalmas vizeket. Ezek az országok: Ausztria, Bulgária, Bosznia-Hercegovina, Szlovákia, Szlovénia, Románia és Horvátország.
Felszerelés
szerkesztésA felszerelések használata elengedhetetlen kellékei az extrémsportoknak, mivel a sportolók általában sokkal nagyobb külső (és fizikai) megterhelésnek vannak kitéve. A felszerelés legfontosabb funkciója - amellett, hogy kényelmesebbé teszi a sportolást - az emberi élet védelme. A kötelező felszerelések:
csónak (raft): Általában 4-12 fős gumicsónakot jelent, amely speciális anyaga miatt a sziklák közötti evezéshez is biztonságos. Irányítása tökéletes összhangot követel meg a benne ülőktől, ezért jól hasznosítható csapatépítő tevékenységekhez.
mellény: A mentőmellény a legfontosabb védőfelszerelés; a vadvizekben ez véd a szikláktól okozta sérülésektől, és nagy felhajtóereje lehetővé teszi, hogy a vízbe pottyant áldozat kijusson a partra, vagy vissza a csónakba.
védőruha: Neoprén ruha, kb. 3–4 mm vastagságú, vízhatlan öltözetet jelent, amely véd a hideg víztől, az ütésektől és a zúzódásoktól.
sisak: A sisak a mellény mellett a második legfontosabb védőfelszerelés, feladata, hogy védje a koponyát, a tarkót és a halántékot, hiszen bármely testrész sérülése életveszélyes lehet. Fontos, hogy stabilan illeszkedjen a fejre.
evező: Az evezőlapáttal megakadályozható a csónak felborulása, illetve a sziklákat is távol tarthatja.
dobózsák: Zsák alakú mentőkötél, amellyel ki lehet húzni a vízbe esett bajbajutottat. Nevét a körülbelül 10 cm × 10 cm × 20 cm-es zsák formájáról kapta, mely 15–20 méter erős, feltűnő színű mentőkötelet tartalmaz. A dobás lendületéhez a kellő súlyt biztosító zsák végén egy műanyag kapaszkodó található.
Nehézségi osztályok
szerkesztésA folyóvizeket megjelenésük, vadvízi evezéssel való nehézségük és veszélyességük alapján, ezeket összefoglalva osztályokba lehet sorolni. Az osztályba sorolás kissé szubjektív, de nemzetközileg elfogadott.
Megjegyzendő, hogy szórakozás, kikapcsolódás szempontjából egy 1-es fokozatú folyóvízen zajló vadvízi túra is izgalmas lehet.
- 1. osztály:
Mozgó víztömeg, kisebb fodrozódással és hullámokkal. A vízben nincs akadály, vagy kevés, és azok jól láthatók.
- 2. osztály:
Kisebb zúgók, legfeljebb 1 méteres hullámokkal. Jól haladható „csatornák”, amiket könnyű észrevenni. Némi manőverezés szükséges a haladáshoz, az akadályok miatt.
- 3. osztály:
Zúgók, 1 méternél nagyobb, időnként szabálytalan hullámok. Szűk átjárók, amik gyakran igényelnek pontos manőverezést. A vízben lévő sziklák jól láthatók.
- 4. osztály:
Hosszú, nehezen leküzdhető zúgók, összeszűkült átjárókkal, amik összetett manőverezést igényelnek. A víz örvényes. Az útvonalat nehéz előre látni, gyakran előzetes felderítés szükséges.
- 5. osztály:
Extrém nehézségű, hosszú, vad zúgók, nagyon összeszűkült átjárókkal, amiket előzetesen fel kell mérni. A mentés nehézségekbe ütközik. Egy baleset könnyen végzetes lehet. Ez a legnehezebb osztály, amit kereskedelemben kapható vízi alkalmatossággal, illetve szervezett túra keretében egyáltalán meg lehet próbálni.
- 6. osztály:
Az előző osztályok összes nehézsége megtalálható, a legnagyobb fokozaton. Gyakorlatilag lehetetlen hajózni rajta, vagy ha mégis, az közvetlen életveszélyt jelent. Csak sok tapasztalattal rendelkezőknek, jól összeszokott csapatnak ajánlott. Túrákat nem szerveznek ilyen osztályú vizekre.
