Valerij Alekszejevics Legaszov

Valerij Alekszejevics Legaszov (oroszul: Валерий Алексеевич Легасов; Tula, 1936. szeptember 1. – Moszkva, 1988. április 26.) szovjet atomfizikus és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja volt. A csernobili katasztrófát vizsgáló bizottság vezetője.

Valerij Alekszejevics Legaszov
Született	1936. szeptember 1. Tula, Szovjetunió
Elhunyt	1988. április 26. (51 évesen) Moszkva, Szovjetunió
Állampolgársága	szovjet
Nemzetisége	szovjet
Házastársa	Margarita Legaszova (?–1988)
Gyermekei	két gyermek: Inga Legaszova Alekszej Valerievics
Szülei	Alekszej Legaszov
Foglalkozása	Nukleáris kémia
Iskolái	D.I. Mengyelejev orosz vegyipari technológiai egyetem
Kitüntetései	Az Orosz Föderáció Hőse (posztumusz), Lenin-rend, Vörös Zászló Érdemrend
Halál oka	öngyilkosság (akasztás)
Sírhelye	Novogyevicsi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Valerij Alekszejevics Legaszov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

1936. szeptember 1-én született a szovjetunióbeli Tula városában polgári munkások családjában. Középiskolába Kurszkban járt. 1949 és 1954 között Moszkvában az 56-os számú iskolába járt, és aranyéremmel végzett. Az iskola azóta a nevét viseli, bronz mellszobra pedig a bejáratnál áll. Felesége Margarita Mihajlovna Legaszova, akitől két gyermeke született: Inga Legaszova és Alekszej Valerjevics.

1961-ben a moszkvai Mengyelejev Vegyipari és Technológiai egyetem fizikai-kémiai mérnöki karán végzett. 1962-ben csatlakozott a Kurcsatov Atomenergetikai Intézet Molekuláris Fizika Tanszékének posztgraduális iskolájához először mint vezető kutató, végül a laboratórium vezetője. 1967-ben a Kurcsatov Intézetben, Iszaak Kikoin témavezetője mellett védte meg tézisét a nemesgáz-vegyületek szintéziséről és tulajdonságainak tanulmányozásáról. 1967-ben megszerezte a kandidátusi címet, 1972 -ben pedig kémiai doktorátust szerzett. 1976-ban a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagjává választották.

1978 és 1983 között a moszkvai Fizikai és Technológiai Intézet professzora volt.

1981-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának, a Szervetlen Anyagok Fizikai Kémiai és Technológiai Tanszékének teljes jogú tagja lett.

1983-tól haláláig a Moszkvai Állami Egyetem Kémiai Karának Radiokémiai és Kémiai Technológiai Tanszékének elnöke volt. 1983-ban a Kurcsatov Atomenergia Intézet tudományos igazgatói munkájának első igazgatóhelyettese lett.

Legaszov a magas oxidációs állapotú elemekkel rendelkező új vegyületek szintézisének módszereit és tulajdonságait tanulmányozta; nukleáris és plazma technológia; energiatakarékos technológia és hidrogén energia. Az ő vezetésével tudományos iskola jött létre a szervetlen kémia legújabb részében - a nemesgázok kémiájában.

Legaszov már a csernobili katasztrófa előtt is hangsúlyozta, hogy új biztonsági módszerekre van szükség a nagy katasztrófák megelőzése érdekében.

Csernobili katasztrófa

Az 1986. április 26-i csernobili katasztrófa idején Legaszov volt a Kurcsatov Atomenergia Intézet első igazgatóhelyettese. A katasztrófa okainak kivizsgálására és annak következményeinek enyhítésére irányuló kormánybizottság kulcsfontosságú tagja lett. Sok fontos intézkedést tett, hogy elkerülje az ismétlődő baleseteket, és tájékoztatta a kormányt a katasztrófahelyzet helyzetéről. Nem habozott beszélni tudós társaival és a sajtóval a megsemmisített üzem biztonsági kockázatairól, és ragaszkodott a közeli Pripjaty város teljes lakosságának azonnali evakuálásához. 1986 augusztusában a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) bécsi rendkívüli ülésén ismertette a szovjet delegáció jelentését. Jelentése mély elemzést mutatott a tragédia mértékének és következményeinek megvitatásakor. Legaszov öt hangfelvételt rögzített, ahol kifejtette álláspontját a Csernobilban történt eseményekről. Az utolsó kazettát Alesz Adamoviccsal rögzítették egy cikk interjújaként.

Halála

Napra pontosan két évvel a baleset után és egy nappal 1988. április 27-én önkezével vetett véget életének 51 éves korában, a hajnali órákban. Miután nyilvánosságra hozta a katasztrófához vezető okok vizsgálatának eredményeit, (ami szembement azzal a jelentéssel, amit a bécsi konferencián adott elő) eltávolították a Kurcsatov Intézet éléről. Legaszov felakasztotta magát moszkvai lakásának lépcsőházában (bár egyes források szerint a lakásán, mások szerint az irodájában). A moszkvai Novogyevicsi temetőben temették el.

Öngyilkosságának tényét illetve az utolsó, kazettára rögzített feljegyzéseit (amiben többek között Gyatlovot jelöli meg az egyik fő felelősként, de arról is szót ejt, hogy a további okok a kormányzatban keresendők) nem hagyhatták figyelmen kívül. Így megkezdődtek az általa kezdeményezett átalakítások az RBMK reaktorokban.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az angol Valery Legasov Wikipédia szócikk fordítása. Az eredeti szócikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.