Wikipédia

Vej Liao-ce

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. november 9.
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

A Vej Liao-ce az ókori kínai hadtudományos irodalom egyik kiemelkedő alkotása, amely címét szerzője, a kb. i. e. 4-3. században élt főparancsnokról, Vej Liaoról kapta. A mű összesen 24 fejezetben tárgyalja a hadviselés, a fegyveres konfliktusok civil és katonai szempontjait. Nagy hangsúlyt fektet a mezőgazdasági termelő munkára és az emberekre, melyeket az állam két legfontosabb pillérének tart. A kormányzati értékek közül az emberségességet és az erényt hangsúlyozza. A 11. században összeállított hadművészeti kánon egyik műve.

Vej Liao-ce
A Vej Liao-ce (Wei Liaozi) hagyományos kiadásának első oldala
A Vej Liao-ce hagyományos kiadásának első oldala
SzerzőVej Liao
Eredeti címVej Liao-ce 尉繚子
OrszágVej-, vagy Csin-állam (ókori Kína)
Nyelvklasszikus kínai nyelv
TémaHarcászati, hadszervezés és katonapolitika
Műfajharcászati kézikönyv
SorozatA hadművészeti kánon hét könyve
Kiadás
Kiadás dátumakb. i. e. 4-3. század
A Wikimédia Commons tartalmaz Vej Liao-ce témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Átírási segédlet
Vej Liao-ce
Kínai átírás
Hagyományos kínai尉繚子
Egyszerűsített kínai尉缭子
Mandarin pinjinWèi Liáozi
Wade–GilesWei4 Liao2-tse

Szerzője

szerkesztés

A mű címét a szerzője nevével jelölik, amely gyakorlat nem volt szokatlan az ókori Kínában. A szerző családneve a Vej 尉, személyneve pedig a Liao 繚, a „mester” jelentésű ce 子 utótagot pedig a könyv későbbi összeállítói, szerkesztői adták a nevéhez, kifejezve ezzel is az utókor felé megnyilvánuló tiszteletét és nagyrabecsülését. Jól lehet, Vej Liao történeti személy volt, életéről mégis kevés hitelt érdemlő feljegyzést ismert. Az egyik forrás úgy tudja, hogy annak a Sang Jangnak (i. e. 390–i. e. 338) a tanítványa volt, aki a Csin állambeli Hsziao fejedelem (Csin Hsziao-kung 秦孝公) mellett szolgált főminiszterként, s aki ebben a tisztségében a pontos adminisztráción alapuló, szigorú törvényekkel működtetett erős központi kormányzás megteremtésén munkálkodott. E tanító-tanítvány kapcsolat okán is szokás Vej Liao személyét a törvénykezők iskolájához, a legista gondolkodók köréhez kapcsolni.[1]

Ennél elterjedtebb az a történeti hagyomány, amely szerint Vej Liao a majdani első kínai császár, Csin fejedelmének (i. e. 260–i. e. 210) volt az egyik bölcs tanácsadója. Természetesen ez sem zárja ki, a legizmushoz fűződő kapcsolatát. Rajta kívül ugyanis, ekkoriban Csin fejedelmének szolgálatában az irányzat másik nagy formátumú figurája, Li Sze (i. e. 280?–i. e. 208) is jelen volt, akiről a történeti hagyomány úgy tartja valójában ő állt a későbbi császár döntései mögött, s így jelentős érdemei vannak a birodalom egyesítésében. A Vej Liao személyével kapcsolatban fennmaradt legösszefüggőbb történet az első kínai történetíró, Sze-ma Csien A történetíró feljegyzései című művében, az első kínai császár életrajzában (6. fejezet) olvasható.[2]

Egy harmadik vélekedés szerint Vej Liao valamikor az i. e. 4. század második felében élhetett. Ezt látszik megerősíteni maga a mű is, hiszen rögtön az első fejezetben Vej Liaóhoz a Liang-beli Huj király (Liang Huj Vang 梁惠王; ur. i. e. 370–i e. 319) intéz kérdést. Ő az az uralkodó, aki korábban a Vej-beli Huj király (Vej Huj Vang 魏惠王) néven volt ismert, ám a főváros Taliangba 大梁 való költözését követően Vej 魏 államot egy rövid ideig Liangnak 梁 nevezték, így az uralkodó is megváltoztatta a nevét. Ez a forrás Vej Liao életét tehát mintegy száz évvel korábbra datálja, tevékenységét pedig nem Csin, hanem Vej államba helyezi. Huj királyról pedig még az tudható, hogy az ország ügyeivel kapcsolatban előszeretettel konzultált minden idők legnagyobb konfuciánus filozófusával, Menciusszal (i. e.–372 –i. e. 289).

Vej Liao életrajza nem minden probléma nélküli, személyével kapcsolatban több, egymással ellentmondásos forrás maradt fent. Ám ezek egyike sem elegendő ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan ki lehessen jelenteni, hogy csakugyan ő volt a Vej Liao-ce címen ma ismert mű szerzője. Vagyis a mű keletkezésének datálásához nem vezet közelebb a vélt szerző életrajzi adatainak pontos ismerete, hiszen előfordulhat, hogy csak egy neki tulajdonított, a személyéhez kapcsolt alkotásról van szó. Ez nem feltétlenül jelent rosszindulatú hamisítást. Előfordulhat, hogy létezett ilyen címen egy mű, amely elveszett, és újra írták. Az is előfordulhat, hogy csak részleteiben volt ismert, s kiegészítették azt. Az sem kizárt, hogy az ismeretlen szerző saját alkotásáról úgy gondolta, hogy a legeredményesebben akkor tudja közreadni, ha a szerzőjeként (s egyben címeként is) egy korábban élt nagy formátumú, az adott területen ismert és elismert személyt jelöl meg.[3]

Keletkezése

szerkesztés

A mű létezésére legkorábban a Han-dinasztia, i. sz. 111-ben összeállított, történeti könyvének, a Han su bibliográfiai fejezetében szerepel utalás, ahol a „vertikális és horizontális szövetséget keresők iskolája” (cung-heng-csia 從橫家) képviselőinek művei között van felsorolva 29 kötetből vagy fejezetből (pien 篇) álló műként. Ugyanitt, egy későbbi a szakaszban, „az erők mérlegelésével és a stratégiai szervezéssel” (csüan-mou 權謀) kapcsolatos hadelméleti művek között, Vej Liao címen találni egy 31 kötetből vagy fejezetből (pien) álló művet is.[4] Nem lehet eldönteni, hogy melyik lehet a ma ismert mű, vagy esetleg ugyanannak a könyvnek két változatáról van-e szó.[5] A mai ismert változat egyébként öt, egykor tekercsekre írt szakaszra (csüan 卷) osztott, összesen 24 fejezetből áll. A fennmaradt szövegváltozat ismeretében azt sem lehet kizárni, hogy mindkét tétel a ma ismert műre vonatkozik, hiszen a huszonnégy fejezetből az első tizenkettő inkább államszervezési elméleti kérdéseket boncolgat, míg a második tizenkettő sokkal inkább a hadvezetés, hadviselés tárgykörére fókuszál. Így elképzelhető, hogy a Han su')ban szereplő két művet később összevonták és átszerkesztették.[6]

ndenesetre a szakemberek egy része a teljes Vej Liao-cet sokáig kései kompilációnak tartotta. Ezen a vélekedésen változtatott az, hogy 1972-ben előkerült a Vej Liao-ce bambuszcsíkokra íródott legkorábbi változata. Az 1972 áprilisában, a Santung tartománybeli Jincsüesannál 銀雀山 feltárt két, a Nyugati Han-dinasztia idejére (i. e. 202–i. sz. 9) datálható sírból többek között gazdag írásos leletek is előkerültek, köztük több hadelméleti, hadászati munka legkorábbi változata. A leletek között a legnagyobb szenzációt az addig részleteiben is ismeretlen Szun-pin ping-fa 《孫臏兵法》 (Szun Pin: A hadviselés szabályai) jelentette, de emellett előkerült a Szun-ce ping-fa 《孫子兵法》, a Liu tao 《六韜》 és a Vej Liao-ce egy-egy változata is. Más, a sírokban talált leletek alapján bizonyítható, hogy a két sír valamikor i. e. 140. és i. e. 118. között került lezárásra, így a benne talált szövegek is ezt az időszakot megelőző korokból származnak. Noha, a Vej Liao-ce szövegét több mint kétszáz évvel a Han su összeállítása előtt helyezték a sírba, az onnan előkerült példány mégis a ma ismert öt tekercsből álló változat. Éppen ezért a szakembereknek nincs oka kételkedni abban, hogy a Vej Liao-ce az i. e. 3. században íródott és összeállított mű, amelynek esetleg lehetnek akár, az i. e. 4. századból származó részletei is.[7]

Tartalma

szerkesztés

Bárki is a szerzője a Vej Liao-cenek, a mű maga mindenképpen az ókorban íródott. Az, hogy mégis Vej Liao lehetett szerző megerősíteni látszik az, hogy hagyomány úgy tartja, hogy Vej Liao kiváló képességekkel rendelkezett nem csak az állam megszervezésében, hanem a hadsereg irányításában, a hadvezetésben is, ám a műben még sincs annak nyoma, hogy ez utóbbiban bármilyen személyes tapasztalattal rendelkezett volna. A neki tulajdonított, jelen mű ismeretében elvitathatatlan az elméleti tudása a hadsereg irányításával kapcsolatban, a témához kapcsolódó klasszikus ismeretei a kor keretei között figyelemre méltók, ám nem érződik benne a személyes, átélt élmények hatására megformálódott gondolatiság. Miként Vej Liao maga elméleti szakember lehetett, úgy a neki tulajdonított mű, a Vej Liao-ce is minden részletében egy teoretikus alkotás.[8]

A mű összesen 24 fejezetben tárgyalja a hadviselés, a fegyveres konfliktusok civil és katonai szempontjait. Nagy hangsúlyt fektet a mezőgazdasági termelő munkára és az emberekre, melyeket az állam két legfontosabb pillérének tart. A kormányzati értékek közül az emberségességet és az erényt hangsúlyozza.

Fejezetszám Kínaiul Magyarul A jincsüesan fejezetekkel
való egyezés
01. 天官 Az asztronómia
02. 兵談 A hadseregről tartalmazza
03. 制談 A rendszabályokról
04. 戦威 A félelmet keltő harc
05. 攻権 Az erő taktikai mérlegelése ütközetekkor tartalmazza
06. 守権 A védekezéshez szükséges erő taktikai mérlegelése tartalmazza
07. 十二陵 A tizenkét fenyegetettség
08. 武議 Hadászati tervezés
09. 将理 A hadvezér elvei tartalmazza
10. 原官 A hivatalnokok forrásai tartalmazza
11. 治本 A kormányzás alapjai
12. 戦権 Az erő taktikai mérlegelése az ütközetben
13. 重刑令 A súlyos büntetésre vonatkozó rendeletek
14. 伍制令 Az ötfős egységekre vonatkozó rendeletek
15. 分塞令 A terep felosztására és elzárására vonatkozó rendeletek
16. 束伍令 Az ötfős egységek megkötésére vonatkozó rendeletek
17. 経卒令 A katonák vezetésére vonatkozó rendeletek
18. 勒卒令 A seregek megszorítására vonatkozó rendeletek
19. 将令 A hadvezérre vonatkozó rendeletek
20. 踵軍令 Az előőrsre vonatkozó rendeletek
21. 兵教上 A katonák kiképzése I.
22. 兵教下 A katonák kiképzése II.
23. 兵令上 A katonaságra vonatkozó rendeletek I. tartalmazza
24. 兵令下 A katonaságra vonatkozó rendeletek II. tartalmazza

Kiadásai

szerkesztés

A legkorábbi ismert változata a töredékes formában, 1972-ben előkerül, bambuszcsíkokra, i. e. előtt (csu-csien 竹简) íródott.

További jelentős, császárkori kiadásait, az alábbi gyűjtemények tartalmazzák:

  • 《四庫全書》 (1773-1782)
  • 《清芬堂叢書》 (1874)
  • 《百子全書》
  • 《武經七書直解》 (Liu Jin 劉寅 1398-as szerkesztésében, megjelent: 1486; reprint: 1933.)
  • 《群書治要》 8. század
  • 《太平御覽》 (977-983)
  • 《續古逸叢書》影宋《五經七書》

Magyar fordítása

szerkesztés

A művet Tokaji Zsolt fordította magyarra 2016-ban.[9]

  • Vej Liao-ce; in: A háború törvényei; ford., jegyz., bev., tan. Tokaji Zsolt; Helikon, Bp., 2016 (Harcosok ösvényén)

Hivatkozások

szerkesztés

Megjegyzések

szerkesztés

Források

szerkesztés
  1. ↑ Sawyer 1993 230. o.
  2. ↑ Sawyer 1993 230., 231. o.
  3. ↑ Sawyer 1993 229., 230. o.
  4. ↑ Du Wenyu 2007 212. o.
  5. ↑ Needham 1994 21. o.
  6. ↑ Sawyer 1993 240. o.
  7. ↑ Sawyer 1993 232. o.
  8. ↑ Du Wenyu 2007 212., 213. o.
  9. ↑ Tokaji 2016 181–273. o.

Irodalom

szerkesztés
  • ↑ Du Wenyu 2007: Tu Ven-jü 杜文玉 (szerk.). Tu suo Csung-kuo ku-taj ping-csi jü ping-su 《图说中国古代兵器与兵书》 ("A régi Kína fegyvereinek és katonai műveinek illusztrált története"). Si-csie tu-su csu-pan 世界图书出版, Hszi'an 西安, Peking 北京, Kuangcsou 广州, Sanghaj 上海 2007. ISBN 978-7-5062-8517-9
  • ↑ Needham 1994: Joseph Needham. Science and Civilisation in China. Chemistry and Chemical Technology. (Vol.5.) Military Technology: Missiles and Sieges. (Part. 7.) (Coll.: Robin D.S. Yates, Krzysztof Gawlikowski, Edward McEwen, Wang Ling). Cambridge University Press. 1994. ISBN 0 521 32727 X
  • ↑ Sawyer 1993: Ralph D. Sawyer. The Seven Military Classics of Ancient China. (Transl. and commentary: R. D. Sawyer - Mei-chün Sawyer) Westview Press, Boulder - San Francisco - Oxford 1993. ISBN 0-8133-1228-0
  • ↑ Tokaji 2016.: Tokaji Zsolt (ford.) Tai Gong: A háború törvényei. Harcosok ösvényén. Helikon Kiadó, Budapest, 2016. ISBN 978 963 227 802 5

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

Külső hivatkozás

szerkesztés
 
A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Wei Liaozi témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Vej_Liao-ce&oldid=25463867”