Velencei patriarkátus
A Velencei patriarkátus (latinul: Patriarchatus Venetiarum, olaszul: Patriarcato di Venezia) a római katolikus egyház egyik főegyházmegyéje, a négy latin rítusú patriarkátus egyike. Székhelye az olaszországi Velencében található.
| Velencei patriarkátus Patriarcato di Venezia (Patriarchatus Venetiarum) | |
 | |
| Elhelyezkedés | |
| Ország | Olaszország |
| Területi fennhatóság | Veneto, Velence megye |
 é. sz. 45° 26′ 05″, k. h. 12° 20′ 21″45.434717°N 12.339303°E | |
| Statisztikai adatok | |
| Terület | 871 km² |
| Lakosság | |
| Teljes | 368 551 (2015.) |
| Egyházmegyéhez tartozók | 313 477 (85,1%) |
| Plébániák | 129 |
| További jellemzők | |
| Egyház | latin rítusú katolikus egyház |
| Rítus | latin |
| Jogelőd |
|
| Alapítás ideje | 1451. október 8. |
| Székesegyház | Szent Márk-székesegyház |
| Vezetése | |
| Pápa | Ferenc |
| Pátriárka | Francesco Moraglia |
| Általános helynök | Angelo Pagan |
| Térkép | |
 | |
| Velencei patriarkátus | |
| Honlap | |
| Velencei patriarkátus weboldala Velencei patriarkátus a Catholic Hierarchy-n | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Velencei patriarkátus témájú médiaállományokat. | |
A patriarkátus további kilenc egyházmegyével együtt alkotja Olaszország második legnagyobb egyháztartományát, melynek metropolitája a velencei pátriárka.
Az egyházmegye főpásztora Francesco Moraglia pátriárka, székesegyháza a Szent Márk-főszékesegyház
Története
szerkesztés_Abside.jpg)
Velence környékén már az ókortól kezdve jelentős keresztény közösségek éltek. A velencei szigeteken ebben az időszakban több egyházmegye is osztozkodott, melyek azonban mind a aquileiai érsek fennhatósága alá tartoztak. A népvándorlás korában az érsek a longobárdok támadásai elől Grado szigetére volt kénytelen menekülni. Az új székhelyen egy Rómával szembeni hatalmi harc eredményeként az érsek felvette a pátriárkai címet, így innentől kezdve Velence a gradói pátriárka alá tartozott. 774-ben Olivolo szigetén új püspökséget alapítottak, melyhez a város jelentősebb szigeteit is hozzácsatolták. 828-ban hozták Velencébe Szent Márk ereklyéit, azonban nem az olivolói székesegyházban helyezték el őket, hanem a dózse kápolnájában, később pedig az újonnan épített Szent Márk-bazilikában. A 11. századtól kezdve Olivolo helyett a San Pietro di Castello nevet viseli a sziget, melyen a székesegyház állt, s ily módon a püspökséget Castellói egyházmegyének nevezték át.
A késő középkorra igen bonyolulttá vált Velence egyházi vezetése. A castellói püspök mellett ugyanis egyre gyakrabban választotta Velencét székhelyéül a gradói pátriárka is, s noha a castellói püspök mint szuffragáneus, a pátriárka alárendeltje volt, a gyakorlatban széleskörű önállóságot élvezett. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a velencei dózse is igen nagy hatalommal bírt. Őt a Szent Márk-bazilika káptalanjának elöljárója (primicerius) képviselte. Emellett több másik egyházmegye is rendelkezett kisebb területekkel a város környékén.
A bonyolult helyzetet végül is V. Miklós pápa rendezte: 1451. október 8-án Regis aeterni kezdetű bullájával megalapította a Velencei patriarkátust a Castellói egyházmegye, illetve az egyidejűleg megszüntetett Gradói patriarkátus területéből. Pont 6 évre rá, 1457. október 8-án hozzácsatolták az egész Castellói egyházmegyét. 1466-ban területet szerzett a Equiliói egyházmegyéből. 1818. május 1-jén hozzácsatolták a Caorlei és a Torcellói egyházmegyét, ugyanakkor leválasztották belőle a Görz és Gradiscai, az Udinei és a Cenedai egyházmegyéket. 1919-ben az Chioggiai egyházmegye, 1927-ben pedig a Trevisói egyházmegye rovására terjeszkedett.
1807-ben Nicola Gambroni pátriárka San Pietro di Castello helyett a Szent Márk-bazilikát nevezte ki új székesegyháznak.
2011 előtt a Velencei patriarkátus hagyományosan bíborosi széknek számított, Francesco Moraglia azonban több száz éve első velencei pátriárkaként mindezidáig nem kapott bíborosi kinevezést. A 20. században három alkalommal is Velencéből választottak pápát: X. Piusz, XXIII. János és I. János Pál is velencei pátriárkaként került az Egyház élére.
Egyházszervezet
szerkesztésA patriarkátusban 13 esperes kerületben 129 plébánia működik. Területileg Venetóban található, Velence megyében.
Velencei pátriárkák
szerkesztés
Velencei egyháztartomány
szerkesztésA Velencei egyháztartomány Olaszország második legnagyobb egyháztartománya (Róma után). Metropolitája a velencei pátriárka. A patriarkátus alapításakor Grado szuffragáneus egyházmegyéit vette át. 1818-ban már 10 egyházmegye tartozott hozzá, amik közül 1846-ban Udinét közvetlenül a Szentszék alá rendelték.
Velence egyben a Trivenetói egyházi régió központja is, ennek elnöke a velencei pátriárka. Ide tartozik még a Goriziai és a Trentói egyháztartomány valamint az exempt Udinei főegyházmegye.
A Velencei egyháztartomány egyházmegyéi
szerkesztés| Egyházmegye | Alapítás | Terület, hívők | Püspök | Székesegyház | Kép |
|---|---|---|---|---|---|
| Velencei patriarchátus | 327 000 fő (85,1%) |
pátriárka |
Szent Márk-főszékesegyház, Velence |
| |
| Adria-Rovigói egyházmegye | 197 975 fő (96,8%) |
Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház, Adria; Szent István pápa-társszékesegyház, Rovigo |
.jpg)
| ||
| Belluno-Feltrei egyházmegye | 177 000 fő (95,1%) |
Szent Márton-székesegyház, Belluno; Szent Péter apostol-társszékesegyház, Feltre |
| ||
| Chioggiai egyházmegye | 124 000 fő (99,2%) |
Nagyboldogasszony-székesegyház, Chioggia |
| ||
| Concordia-Pordenonei egyházmegye | 364 138 fő (97,2%) |
Szent István-székesegyház, Concordia Sagittaria; Szent Márk-társszékesegyház, Pordenone |
| ||
| Padovai egyházmegye | 1 029 000 fő (95,7%) |
Nagyboldogasszony-székesegyház, Padova |
_-_Facade.jpg)
| ||
| Trevisói egyházmegye | 805 900 fő (89,0%) |
érsek |
Szent Péter apostol-székesegyház, Treviso |
| |
| Veronai egyházmegye | 847 171 fő (90,7%) |
Szűz Mária-székesegyház, Verona |
| ||
| Vicenzai egyházmegye | 787 000 fő (92,2%) |
Gyümölcsoltó Boldogasszony-székesegyház, Vicenza |
_-_Sud_esposizione.jpg)
| ||
| Vittorio Venetó-i egyházmegye | 334 000 fő (95,1%) |
Nagyboldogasszony-székesegyház, Vittorio Veneto |
|
