Vichy-kormány

	Francia Állam;
	Német bábállam;
	L’État Français 1940 – 1944
; Vichy-kormány címere	; Vichy-kormány zászlaja
	Mottó: "Travail, famille, patrie"; (francia: Munka, Család, Haza);
	Általános adatok
Fővárosa	Vichy; Sigmaringen (1944)
Hivatalos nyelvek	francia
Vallás	római katolikus
Államvallás	katolicizmus
Pénznem	francia frank
	Kormányzat
Államfő	Philippe Pétain; (1940–44)
Kormányfő	Philippe Pétain; (1940–42); Pierre Laval; (1942–44)
Elődállam	Utódállam
←	→
	A Wikimédia Commons tartalmaz Francia Állam; témájú médiaállományokat.

A Vichy-kormány vagy Vichy-kormányzat Franciaországban a második világháború alatt 1940–1944-ig állt fent az ország déli részén.

Története

1940. június 17-én Henri Philippe Pétain lett a Harmadik Francia Köztársaság utolsó miniszterelnöke. Öt nappal később fegyverszünetet kötött a németekkel, amelynek értelmében Franciaország déli kétötöde fölött kapott hatalmat. Ezt a területet a Vichy nevű fürdőközpontból kormányozta. A képviselőház, amely bízott Pétainben, és Franciaország megmentőjét látta benne, feloszlatta magát és 1940. július 10-én minden hatalmát átadta Pétainnek és az új „Francia Államnak”.

Pétain teljes mértékben kihasználta teljhatalmát, mivel úgy gondolta, hogy a franciák vereségének oka nem a hadsereg, hanem az előző évtizedek köztársasági rendszere volt. Támogatásával a régi köztársasági jelszót, a „Szabadság, egyenlőség, testvériség”-et felváltotta a „Munka, család, haza”. A köztársaság egyházellenességével szemben most a római katolikus egyháznak kitüntetett szerepet juttattak az erkölcsi megújulás elősegítésében. A hangsúly egy újfajta nemzeti közösségen volt, melyhez hozzátartozott a kívülállónak ítélt csoportokkal szembeni ellenszenv is. Ilyen csoportok voltak a protestánsok, a zsidók, a szabadkőművesek és a köztársaságpártiak is.

A Francia Állam vezetői

Philippe Pétain államfő (1940–44)
Pierre Laval (miniszterelnök 1940, 1942–44)
Pierre-Étienne Flandin (miniszterelnök 1940–41)
François Darlan (miniszterelnök 1941–42)

A Vichy-kormány antiszemitizmusa annak a folyamatnak tetőzése volt, amely a Dreyfus-ügy óta egységbe forrasztott több jobboldali politikai csoportot Franciaországban. Ez a létező antiszemitizmus alapozta meg azt az aktív együttműködést, amellyel a francia lakosság a zsidók összegyűjtésében segédkezett a hatóságoknak, és amelynek célja az volt, hogy a kormány elnyerje a németek jóindulatát. Az ország zsidó lakosainak mintegy negyedét (76 000 főt) gyűjtötték össze és szállították a Harmadik Birodalom koncentrációs táboraiba.

Pétain főminiszterei, Laval és Darlan alatt az állam mindinkább alkalmazkodott a német igényekhez, így próbáltak Franciaországnak kedvező szerepet biztosítani a jövendő német világrendben, cserébe mégis igen kevés kedvezményben részesültek. 1942. november 11-én az amerikaiak partra szálltak Marokkóban azért, hogy részt vegyenek az észak-afrikai hadműveletekben, s ekkor a Vichy-kormány francia csapatai még fegyveresen szembeszálltak az amerikaiakkal, ennek a harcnak viszont hamar vége lett. A német csapatok ekkor szállták meg az országot, hogy biztosítsák azt egy esetleges invázió ellen. Ezzel Pétain és Laval cselekvési szabadsága tovább szűkült. 1944. szeptember 7-én az ország gyakorlatilag megszűnt létezni, ekkor ugyanis a németek arra kényszerítették Pétaint több kormánytaggal együtt, hogy a dél-németországi Sigmaringenben állítsa fel a Vichy-állam emigráns kormányát.

Kapcsolódó szócikkek

Bábállam

Források

Boros Zsuzsanna: Rendszerváltozások Franciaországban, L'Harmattan Kiadó, 2011
Jan Palmowski: Oxford Dictionary of Contemporary World History, Oxford University Press, 2004