Tündéres

település Szerbiában
(Vilovo szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2019. október 21.

Tündéres (szerbül Вилово / Vilovo) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Titel községben.

Tündéres (Вилово / Vilovo)
A főutca a görögkeleti templommal
A főutca a görögkeleti templommal
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bácskai
KözségTitel
Rangfalu
Irányítószám21246
Körzethívószám+381 21
Népesség
Teljes népesség1090 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség42 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság116 m
Terület26,2 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 14′ 51″, k. h. 20° 09′ 27″45.247500°N 20.157500°EKoordináták: é. sz. 45° 14′ 51″, k. h. 20° 09′ 27″45.247500°N 20.157500°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Tündéres témájú médiaállományokat.

A titeli-fennsík lábánál, Titeltől északnyugatra, Mozsor, Sajkásszentiván, Dunagárdony és Sajkáslak közt fekvő település.

Története

szerkesztés

A Sajkáslak és Mozsor között fekvő település. előbbi neve Vilova volt. Ezt a nevét először 1702-ben említették, mikor mint katonai sáncot szervezték és a dunai határőrvidékbe osztották be. 1715-ben nevét Vilvárnak írták. 1728-ban a fennmaradt adatok szerint Vilova katonai sáncban csak egy hadnagy volt egy félszázad gyalogos határőrrel. 1740 körül a vármegye panasza szerint, e katonai sáncnak volt egy Szurdok nevű pusztája is, és csak 20 katonát állít ki, pedig 70 adófizető egyén is volna ott található. 1750-ben e sáncot nem osztották fel, hanem a szegedi várparancsnoknak vetették alá és csajkás századok felállítására tartották vissza. E terv azonban egyelőre nem sikerült, 1752-ben ideiglenesen ez a helység is a vármegye irányítása alá került. 1763-ban ismét katonai hatóság vette át Vilovát és a csajkás század életbe is lépett. Csak 100 évi csajkás élete után, 1873-ban, a csajkás militáris rendszer megszűntével, került vissza a vármegyéhez.

A település görög keleti temploma 1806-ban épült. Az 1900. évi népszámláláskor Tündéresen 1180 lakos élt 230 házban. Anyanyelv szerint ekkor 1108 szerb, 28 német, 43 magyar lakosa volt. Vallás szerint: 1066 görög keleti, 47 római katolikus, 25 evangélikus, 6 református, 32 izraelita élt a településen. A község határa 3860 kataszteri hold volt, melyből a községnek 1127, az angol-osztrák banknak 1072 holdnyi területe volt. A falu határát gyakran sújtotta árvíz, így nagyobb vízáradás volt 1876, 1884 és 1895. években. A határbeli dűlők nevei még az 1900-as évek elején is főleg magyarok: többek között Heréskertek, Kapitányszoros, Fehérszoros nevű dűlők voltak ismertek.

1910-ben 1241 lakosából 44 magyar, 40 német, 1152 szerb volt. Ebből 43 római katolikus, 42 evangélikus, 1121 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Bács-Bodrog vármegye Titeli járásához tartozott.

Népesség

szerkesztés

Demográfiai változások

szerkesztés
Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
1221 1218 1154 1169 1089 1077 1103[2] 1090[1]

Etnikai összetétel

szerkesztés
Nemzetiség Szám %
Szerbek 985 89,30
Magyarok 42 3,80
Cigányok 39 3,53
Jugoszlávok 13 1,17
Horvátok 3 0,27
Szlovének 2 0,18
Szlovákok 2 0,18
Montenegróiak 1 0,09
Albánok 1 0,09
Egyéb/Ismeretlen[3]