Vincze Lajos (grafikus)

(1914–2002) magyar festőművész, illusztrátor, grafikusművész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 29.

Vincze Lajos (Nagyberezna, 1914. augusztus 5.Budapest, 2002. október 25.) magyar festő, grafikus, illusztrátor.

Vincze Lajos
Született1914. augusztus 5.
Nagyberezna
Elhunyt2002. október 25. (88 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
HázastársaUdvary Gyöngyvér
GyermekeiVincze Péter (1946–2009) újságíró, riporter, tördelőszerkesztő
Foglalkozása
  • festőművész
  • illusztrátor
  • grafikusművész
KitüntetéseiAracs-díj (2002)
SírhelyeFarkasréti temető (CC-409. fülke)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Élete és munkássága

szerkesztés

Középiskolai tanulmányait Nyíregyházán, Kossuth Lajos Gimnáziumban folytatta, ahol 1935-ben érettségizett. A nyíregyházi Benczúr Körben kezdett el képzőművészettel foglalkozni. Mivel 1936-tól hivatásos katonaként teljesített szolgálatot, a Képzőművészeti Főiskolát csak esti tagozaton végezhette el (1946–1949), ahol a mestere Domanovszky Endre volt. 1946–1952 között a Magyar Néphadsereg kulturális intézményének vezetői tisztségét töltötte be, előbb századosi, majd alezredesi rangban. Itt többek között kezdeményezője volt a háborúban súlyosan megsérült Vígszínház a hadsereg támogatásával történő helyreállításának (ez azután 1961-ig a Magyar Néphadsereg Színházaként működött). 1952–1957 között a Néphadsereg Képzőművészeti Stúdióját vezette. A forradalom leverése után az azt elítélő tiszti nyilatkozatot nem írta alá, és leszerelt. 1968-tól egészen 1989-ig a Magyar Hírlap illusztrátoraként tevékenykedett.

1951-ben lett a Művészeti Alap (MAOE) tagja. Aktívan vett részt a budapesti pedagógusok képzőművész stúdiójának és a vörösberényi pedagógus művésztelep munkájában, de a Fészek Művészklub programjainak szervezésében is szerepet vállalt. 1956-ban három hónapot töltött a Honvéd Együttessel Kínában (itt találta az Együttest az októberi forradalom is), de tanulmányúton vett részt Mongóliában, a Szovjetunióban, Olaszországban (1963), Albániában, Lengyelországban (1961, 1962), az NDK-ban (1963), Svédországban és Irakban is. Úti élményeit nemcsak megfesti, megrajzolja, hanem – többnyire feleségével, Udvary Gyöngyvérrel közösen – könyvekben, cikkekben is közreadja. Mintegy félszáz könyvet illusztrált, illetve látott el borítóval. Könyvművészeti tevékenységét többször kitüntették. Idős korában a grafika és festészet mellett faszobrászattal is foglalkozott.

Díjai, kitüntetései

szerkesztés
  • Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata
  • Szocialista Kultúráért-díj
  • Pro Urbe-díj
  • 56-os Emlékérem

Egyéni kiállításai

szerkesztés
  • 1952 • MNH Színháza [Szlovák Györggyel], Budapest
  • 1956 • Kínai útirajzok, Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest
  • 1957 • Kínai útirajzok, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Kínai útirajzok, Déri Múzeum, Debrecen
  • 1958 • Kínai művészeti kiállítás, Béri Balogh Ádám Múzeum, Szekszárd
  • 1963 • A Sárga-tengertől a Balti-tengerig, Magyar Sajtó Háza, Budapest • Ságvári Endre Művelődési Ház, Szolnok
  • 1965 • A lengyel tenger - magyar szemmel, Lengyel Kultúra Háza, Budapest (kat.)
  • 1966 • Magyar Kulturális Intézet, Varsó (PL)
  • 1967 • Lengyel tájak, Lengyel Kultúra Háza, Budapest • Sárga-tengertől a Balti-tengerig, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Bessenyei György Klubja, Nyíregyháza • Frankel L. Művelődési Ház, Budapest
  • 1969 • Sárga-tengertől a Balti-tengerig, Nyíregyháza • Sárga-tengertől a Balti-tengerig, Báthori István Múzeum, Nyírbátor
  • 1970 • Gdańsk • Gdynia • Wejherovó (PL)
  • 1978 • Iraki tegnapok - iraki holnapok, Dorottya u. Galéria, Budapest • Jósa András Múzeum, Nyíregyháza (kat.) • Modern Múzeum, Bagdad
  • 1984 • Lengyelek Magyarországon, Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ, Budapest • Iraki lapok, Művelődési Központ, Érd
  • 1985 • Városi Művelődési Központ [L. Deckert-Firlával], Esztergom
  • 1987 • Művelődési Központ, Érd
  • 1990 • Requiem, Székesfehérvár
  • 1994 • Stefánia Galéria, Budapest
  • 1996 • Megéltem 1941-1945-öt, Hadtörténeti Múzeum, Budapest.

Művei közgyűjteményekben

szerkesztés
  • Állami Múzeum, Peking
  • Hadtörténeti Múzeum, Budapest
  • Jósa András Múzeum, Nyíregyháza
  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • Modern Múzeum, Bagdad
  • Nemzeti Múzeum, Tirana
  • Nemzeti Múzeum, Varsó
  • Ráday Múzeum, Kecskemét
  • Sárospataki Modern Képtár, Sárospatak
  • Tengerészeti Múzeum, Gdańsk
  • UNICEF Gyűjtemény, Washington

Publikációi

szerkesztés
  • Napkelte a Jangce partján. Budapest, 1959.
  • Ivan Mestrovic. (Udvardy Gyöngyvérrel közösen) Budapest, 1975.
  • Iraki piramis. (Udvardy Gyöngyvérrel közösen) Budapest, 1984.
  • Emberek a grániton. (Udvardy Gyöngyvérrel közösen) Budapest, 1991.
  • Új Magyar Képzőművészet. III.1953, 86.
  • Új Magyar Képzőművészet. IV. 1954m 132.
  • GY. R.: Vincze Lajos. Műterem, 1958/4., 41.
  • POGÁNY Ö. G.: Magyar festészet a XX. században. Budapest, 1959, 67.
  • KATONA I.: Vincze Lajos kiállításán. Élet és Irodalom, 1963. június 8.
  • ARTNER T.: (kat. bev.), Lengyel Kultúra Háza, 1965
  • TÓTH E.: Vincze Lajos grafikái Nyíregyházán. Művészet, 1967/5., 41.
  • BALOGH I.: Vincze Lajos és művészete. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1967/3., 101–103.
  • BERECZ A.: Vincze Lajosnyíregyházi grafikai kiállításáról. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1967/3., 104–105.
  • SZÍJ R.: Vincze Lajos. Alföld, 1967/szeptember
  • TÖLGYESI J.: Lengyel tájak. Művészet, 1967/9., 39.
  • SZÍJ R.: Vincze Lajos grafikái. Művészet, 1971/1., 43.
  • WAGNER I.: (kat. bev.), Nyíregyháza, 1978
  • SEREGÉLYI GY.: Festők, grafikusok adattára. Szeged, 1988, 665.
  • Riport. Érdi Polgár, 1991/2.
  • FITZ P. (szerk.): Kortárs magyar művészeti lexikon. III. Budapest, 2001, 900–901.
  • SZABÓ Á. A. (szerk.): Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. II. Nyíregyháza, 2002, 645.
  • DON P., LOVAS D., POGÁNY G. (szerk): Új magyar művésznévtár. II. Kecskemét, 2006, 485.
  • WITTEK ZS. (szerk.): Jegyzett magyar kortárs festőművészek almanachja. I. Budapest, 2005, 319.

Külső hivatkozások

szerkesztés