Virág Mihály (hidrológus)

(1947-1992) magyar hidrológus, mérnök
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 17.

Virág Mihály (Makó, 1947. január 8.Makó, 1992. február 2.) Pro Aqua-díjas hidrológus, mérnök, a Virág-féle grafoanalitikus szerkesztés megalkotója. Kutatási területe: elsősorban a Tisza és a Dél-Dunántúli vízfolyások hidrológiája.

Virág Mihály
Virág Mihály, 1984
Virág Mihály, 1984
Született1947. január 8.
 Magyarország,
Makó
Elhunyt1992. február 2. (45 évesen)
 Magyarország,
Makó
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásahidrológus, mérnök
KitüntetéseiPro Aqua
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Makói kubikus család tehetséges gyermeke volt, akit a békéscsabai Vízgazdálkodási Technikum Leningrádba és Krakkóba javasolt küldeni főiskolai tanulmányokra. Miután ezeket nem vállalta – Krakkóba még elment volna, de Leningrádot megtagadta – megbízhatatlanság bélyegét sütötték rá; a bajai Vízgazdálkodási Felsőfokú Technikum maradt a számára. Itt Dr. Zsuffa István professzor értő kezei alatt vált az egyik legkiválóbb hazai hidrológussá. Az 1970-es makói árvízvédekezésben már nélkülözhetetlen szakértő munkatársként működött közre korszerű valószínűség-elméleti ismereteivel, nagy munkabírásával.

Árvízi védekezőként kapta meg első katonai behívóját, melyet az árvízvédelmi katonai összekötő hatálytalanított, ám a védekezés végén már nem kerülhette el a sorozást. Szovjetunióba, a kazahsztáni területekre, a Kara-kum sivatagba vezényelték lokátoros kiképzésre.

Hazatérve a Budapesti Műszaki Egyetem különbözeti szakára iratkozott be, ahol sikeres alapszigorlatot tett. Tanulmányai jelentek meg, mégis alapszintű házi feladatok megoldására kötelezték. Ekkor hívta meg Zsuffa István a szaküzemmérnöki tanfolyam tanárául.

Virág Mihály 1968-ban még főiskolai hallgatóként Bernier és Roux francia nyelvű tanulmányainak beható értékelése során olyan mátrix-aritmetikai megoldást talált a Moran-modell alkalmazására, amellyel az addig elméleti szintű modell a gyakorlat részévé válhatott. Ezután Rózsa Pál professzornak a módosított mátrixok adjungáltjai számítását célzó alapvető tételeinek megalkotásánál is szerepet kapott. Ezt a munkát Zsuffa István is felhasználta kandidátusi értekezéséhez.

Az 1970-es években Virág Mihály sok munkát fordított az 1970. évi tiszavölgyi árvíz valószínűségi értékelésére. A Bernier és Veron cikke nyomán végzett számítások mellett Gnyegyenkó és Fisher-Tippet matematikai jellegű műveit is feldolgozta. Minden bizonnyal ő alkalmazta először az évi minimumok valószínűségének becslésére az adekvát Weibull-függvényt.

Rövid szegedi tartózkodás után 1973-ban Pécsett, a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál talált haláláig működési területet, ahol magas színvonalú munkával Eszéky Ottó munkatársával – Lászlóffy Woldemár közreműködése mellett – többek között elkészítették a Dél-Dunántúl vízfolyásainak részletes műszaki-hidrológiai feldolgozását is. A vízgyűjtő feltárás időigényes munkája mellett elméletileg megalapozott becslési eljárások kidolgozására, hidrológiai és statisztikai jellegadatokat feltüntető térképekre is szükség volt, amelyekkel Virág Mihály és munkatársai megalapozták a III. Vízgazdálkodási Kerettervet is, évekkel annak kidolgozása előtt. Virág Mihály a kisvízfolyások rendezéséhez is egyértelmű számítási eljárást dolgozott ki Sorrensen grafoanalitikus módszerének invertálásával. A tározódás vizsgálatára szolgáló Virág-féle grafoanalitikus szerkesztés egymaga is jelentős helyet biztosít számára a magyar hidrológiában.

A legutolsó, a Hidrológiai Közlöny 1990. évi 6. számában megjelent, Eszéky Ottóval közös cikkében kifejezte, hogy a kisebb vízfolyások tényleges vízemésztő képességének meghatározásában elsődleges szerepe a helyszíni mérésekből származó tényezőknek van.

Munkássága, matematikai ismeretein alapuló elméleti tudása, gyakorlati tevékenysége igazolta: „Legjobb gyakorlat – ha az nehéz is – a jó elmélet”. Kimagasló munkásságát, eredményeit posztumusz Pro Aqua díjjal jutalmazták. (Pro Aqua emlékéremmel tüntethető ki a Magyar Hidrológiai Társaságnak az a rendes tagja, aki a Társaságban jelentős szakmai, illetve társasági szervező munkát végzett).

A bajai Eötvös József Főiskola Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézetének Lászlóffy Woldemár Hidrometriai Mérőtelepén, Magyaregregyen található Virág Mihály és Eszéky Ottó közös emléktáblája. A mérőtelepen mindkét szakember hosszú időn keresztül tevékenykedett - oktatott, kutatott.

1970–1991 között felesége Göldner Ildikó műszaki rajzoló, geodéta, grafikus. Két gyermekük született: Bernadett (1973), aki közgazdász diplomát szerzett a Pécsi Tudományegyetemen és Dániel (1976), aki örökölte édesapja matematikai tehetségét, a Szegedi Tudományegyetemen fizikát és csillagászatot hallgatott. Virág Mihály testvére, Kiss Lajosné Virág Rozália nyugdíjazásáig az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon dolgozott.

Publikációi

szerkesztés
  • Virág Mihály: Hidrológiai események jövőbeni előfordulásának jellemzése. Hidrológiai Közlöny, 1972/8. (p. 332-334)
  • Virág Mihály: Árvízhozamok javítása a kiöntések miatt. Vízügyi közlemények, 1974/3. (p. 449-454)
  • Szappanos Ferenc - Széles István - Virág Mihály: A Kapos vízrendezése tározással. Vízügyi közlemények, 1976/4. (p. 531-544)
  • Virág Mihály - Eszéky Ottó: Kisebb vízfolyások tényleges vízemésztő képessége. Hidrológiai Közlöny, 1990/6 (p. 357-358)

Tanulmányai

szerkesztés
  • Virág Mihály - Eszéky Ottó: Dél-Dunántúl lefolyási viszonyainak jellemzése. Vízgyűjtők hidrológiai feltárása XX. Pécs, 1981. október.
  • Beke Sándorné - Virág Mihály - Eszéky Ottó: Árvízi lefolyás. Vízgyűjtők hidrológiai feltárása XXI. Pécs, 1983. április.
  • Beke Sándorné - Virág Mihály - Eszéky Ottó: Kisvízi lefolyás. Vízgyűjtők hidrológiai feltárása XXII. Pécs, 1986. június.
  • Virág Mihály: Mértékadó árhullám. Vízgyűjtők hidrológiai feltárása XXIII. Pécs, 1986. szeptember.