Virágh László (Kispest, 1939. március 8. –) magyar zeneszerző, költő, műfordító, énekművész. A magyarországi régizenei mozgalom egyik elindítója.

Virágh László
2006-ban, a Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika konferencián
2006-ban, a Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika konferencián
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásazeneszerző
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Az ELTE BTK olasz–pszichológia szakán diplomázott 1963-ban. Közben Geszler Györgynél zeneszerzést tanult, és az ELTE Bartók Béla Énekkarának másodkarnagya volt. 1963–1968 között az I. László Gimnázium, majd az Ihász Dániel Gimnázium olasztanára. 1962–63-ban részt vett Szőke Péter (1910–1994) ornitomuzikológiai kutatásaiban.

1971-ben megalapította az Ars Renata szólóének-együttest a régi magyar és európai (kiváltképp a reneszánsz és a korai barokk) zene korhű előadása céljából. Repertoárja a régi korok zenéjének és irodalmának összefüggésében, Virágh László kutatásainak eredményeként kerül színpadra.

1976-ban megtalálta Balassi nótajelzésének zenei forrását, a Gianetta Padovanát, ennek nyomán az MTA Irodalomtudományi Intézete Reneszánsz és Barokk kutató-csoportjának külső munkatársa lett. Kutatási területe: zene és költészet a reneszánszban és a manierizmus énektechnikája korabeli dokumentumok alapján. Mint kutatót interdiszciplináris szemlélet jellemzi.

Zeneszerzőként a régi magyar zene rekonstruktív feldolgozója. 1998-tól kezdte el Balassi verseire írt polifón műveinek komponálását, melyeket az Ars Renatával mutatott be.

1998-tól az ELTE BTK, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem olasz tanszékén oktatott megbízott előadóként. Mindkét helyen ő indította el az olasz zenetörténet oktatását.

Az Ars Renatával kapcsolatosan elsősorban a manierizmus énektechnikájával foglalkozik a korszak írásos dokumentumainak (Bovicelli, Rognoni, Caccini stb.) alapján, ill. ezeknek a magánének oktatásában való gyakorlati alkalmazásával

Nemzetközi konferenciák (Gorizia, Tours) ismert előadója, kurzusokat vezetett itthon (Budapesti Zeneakadémia, Hódmezővásárhely, Pécs) és külföldön (Tours, Csíkszereda).

1994-ben a Magyar Régizenei Társaság alapító elnöke.

Házastársa Zádori Mária Kossuth-díjas énekművész. Lányuk Virágh Anna Lavínia énekművész (1978).

Költői munkássága

szerkesztés

Versei és műfordításai jelentek meg a Muravidék és a Napút c. folyóiratban, az Alterra Kiadó Megérint, rád talál és Advent, valamint a RÍM Kiadó Arcok és énekek című köteteiben. Szerelmes verseit és olasz reneszánsz költők műfordításait önálló kötetekben adta közre.

  • Ars renata. Olasz reneszánsz versek Virágh László fordításában; Magyar Kultúra, Győr, 2011
  • Hát én immár... Szerelmes versek; Magyar Kultúra Győr, 2016
  • Ars renata 2. Európai reneszánsz versek Virágh László fordításában; Magyar Kultúra, Győr–Vámosszabadi, 2015

Interneten olvasható művei

szerkesztés

Diszkográfia

szerkesztés
  • Angyalkoncert. Az Ars Renata Szólóénekegyüttes és Zádori Mária karácsonyi hangversenye (1993, VBP 013)
  • Adriano Banchieri: Sinfonie Ecclesiastiche; Ars Renata, Dinyés Soma, Virágh László (2003, Hungaroton HCD 32194)
  • Áldott Júlia. Madrigálok Balassi Bálint verseire (2005, Magyar Kultúra, DLCD 253)
  • Magyar Magnificat. Ökumenikus énekek (2013, Magyar Kultúra, HCD429)

Díjai, elismerései

szerkesztés
  1. Archív: Virágh László kapta az idei Tinódi-lant díjat (magyar nyelven). kultúra.hu, 2008. október 20. (Hozzáférés: 2023. augusztus 15.)
  2. A magyarországi vokális régizene-mozgalom elindításában vállalt szerepe, valamint a régi magyar versek rekonstrukciójára irányuló, a Balassi-féle nótajelzés zenei forrásának felfedezését is magába foglaló kutatómunkája elismeréseként.[1]

További információk

szerkesztés