Viselkedési közgazdaságtan

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 1.

A viselkedési közgazdaságtan az emberek és intézmények döntéseinek pszichológiai, kognitív, emocionális, kulturális és társadalmi faktorainak hatásait vizsgálja, és ezek a döntések változását.[1][2]

A közgazdaságtan egyik alapvető iskolája, egyben a közgazdaságtan és a pszichológia határterülete. Interdiszciplináris tudományág. Lényegi mondanivalója, hogy szemben a főáramú neoklasszikus közgazdaságtan alapvetésével, az embereket nem lehet racionális homo oeconomicusokként elképzelni.

Nobel-díjasok

szerkesztés

A viselkedés-közgazdaságtan több Nobel-díjast is adott.

Közöttük van Daniel Kahneman, aki a Gyors és lassú gondolkodást vizsgálta, azt a kérdést, hogy milyen heurisztikákat használunk a gazdasági életben.

Szintén Nobel díjas Richard Thaler.

Alapfogalmai

szerkesztés

A viselkedés-közgazdaságtan lényegi alapfogalma a korlátozott racionalitás. Ez arra utal, hogy szemben például a matematikával, vagy a neoklasszikus közgazdaságtannal, a valódi gazdaságra nem jellemző a teljes racionalitás, azaz nincs meg minden információnk a pontos döntéshez, és általában nem áll rendelkezésünkre megfelelően hosszú idő sem a probléma végigszámolására.

Ezért általában leegyszerűsítéseket, hüvelyk- vagy könyökszabályokat, úgynevezett heurisztikákat használunk a teljes racionalitású kalkuláció helyett. A viselkedés-közgazdaságtan ezeket a heurisztikákat tárja fel és elemzi.

Ismert alapfogalom még az ösztönzés, angol eredetiből átvéve a nudge. Ez azt jelenti, hogy a közösség nem feltétlenül kell kötelezze a tagját valamire, illetve nem feltétlenül kell tiltania sem valamit, elég, ha megfelelő ösztönzőkkel motiválja őket bizonyos választásokra, döntésekre, viselkedésre.


  1. Lin, Tom C. W. (2012. április 16.). „A Behavioral Framework for Securities Risk”. Seattle University Law Review, Kiadó: SSRN. 
  2. (2018. március 30.) „Research Handbook on Behavioral Law and Economics”. Books.