Vita:Szereposztó dívány

A Tolnai Világlapja 1924. okt. 1-je számában is már írnak róla, egy Jávor Mária nevű színésznő és egy Szathmáry nevű író kapcsán, akinek volt egy Primavera nevű darabja. Többet nem látok belőle, arcanum előfizetéssel rendelkezőkek hozzáférhető. Gyurika ^vita 2017. október 21., 06:52 (CEST)

A századforduló táján keletkezhetett valamikor. Jó lenne az első nyomtatott példányát megtalálni a "szereposztó dívány" kifejezés megjelenésének. Szerintem a francia elnevezés alapján ötlötte ki valami intim pista zsurnaliszta– – –Dencey ^vita 2017. október 21., 11:13 (CEST)

Az Arcanumban a jelenleg digitalizált lapok között az 1924-es a legkorábbi említés arra a kifejezésre, hogy "szereposztó dívány", itt, a Hungaricanán pedig 1979-es. Szereposztó pamlagra, -ágyra, -heverőre, -sezlon(y)ra nincs találat, szereposztó kanapéra is csak három van, azok közül is 1992-es a legrégebbi. Vagy karakterfelismerési hiba van a digitálizált szövegben és azért nem hoz régebbi találatot, vagy ki tudja milyen helyesírással és milyen szókapcsolatban kell keresni. Gyurika ^vita 2017. október 22., 08:12 (CEST)

Régi íróknál kerestem. Karinthy Frigyes így írt a dívány környezetéről a színházról: Ebben az állapotban a színésznő közveszélyes jellegű, s jogi és közbiztonsági értelemben a környezettől való, négy fal általi elzárást s különválasztást igényel. Bizonyos üzletág emberei (színigazgató, rendező), ama látszólagos céllal, hogy ezt a közbiztonsági műveletet magukra vállalják, üzletileg felhasználják ezt az állapotot, amennyiben a közbiztonsági követelményeket korlátozva, nem négy, hanem csak három fallal zárják el az akut színésznőt, úgyhogy a negyedik fal hiányozván, a f. e. csődület mégis összeverődhetik, s bizonyos ellenérték fejében tanulmányozhatja a betegség lefolyását. Mialatt a színésznő szaladgál és kiabál, gyorsan három falat tesznek köréje; előre súgó címen egy embert alkalmaznak, aki megakadályozza, hogy a színésznő elöl kifuthasson. Ez az egészségügyi mutatvány egy erre alkalmas egyén, az ún. drámaíró közreműködésével történik, ki is a színésznő artikulátlan s a zoológiából ismert, nemi vágyakat kifejező ordítozásait szavakkal helyettesíti be, s e szavaknak értelmet s jelentőséget tulajdonít. Evégből a színésznőt dresszírozzák és preparálják, ami úgy történik, hogy például ha a szenvedő színésznő ezt ordítja: "au! vau! adjatok egy férrrfit!", ezt a drámaíró így fejezi ki például: "Igen, Aurél, asszonynak érzem magam", vagy "Az Élet, a nagy Élet hív engem, György", vagy "Távoli borzongások rebbentik meg lelkemet, én téged nem tudlak szeretni, férjem; Oktávé e szív", vagy egyéb kifejezésekkel. E szavakat azután rászoktatják a nyers színésznőre, és eredeti hangjai helyébe begyakoroltatják vele.– – –Dencey ^vita 2017. október 22., 12:15 (CEST)

Erre gondolsz Gyurika [1]? Bár a szöveg pontosításra szorul (Magyarország színház, Ids), mert közvetett úton néztem meg, azért valamiféle elképzelést ad a szövegről, a félkövér jelleg nem a szövegben volt, hanem én emeltem ki:

A teritett asztalon vázában gyönyörű piros szegfűk pompáztak. A szép leány letépett egyet közülük és a ko­ponya ép fogsorai közé helyezte. Mind a ketten nevettek ezen a furcsa ötleten, a Halál megcsufoltatásán. Jávor Mária a Magyarország színház hires színész­nője volt, akit imádói az isteni Riának hivtak. Szath­máry nagy uj darabjának, a Primaverának főszerepét szánta neki. Mikor egy-egy uj darabjáról tudomást szerzett, a művé­szek világa megindult hozzá, a szinészek vándorlása a sze­repekért. Dolgozószobája nagy díványát már csak a sze­reposztó diványnak nevezték a színészek és irók. Boldog volt mindenki, akit Szathmáry meghívott a szereposzló díványra. Most Ria jött el, az isteni Ah valóban isteni. A haja gyökerétől Ids lába rózsás körmöcskéjéig isteni volt ö. Éjszaka felébredt az iró. Ria, az isteni csöndesen aludt a szereposztó diványon. Szép testének körvonalaira bámult az iró. De vágya már kiégett. Fázott. Megfordult. Ekkor megpillantotta a néhai emberfejet csupasz csontjai között a piros szegfüvel. Az a piros szegfű. Oly irtózatos ledérséggel viháncolt bele abba a csufságos nagy szent harmóniába. Megbor­zongott.

Tovább is van, mondjam még? Apród ^vita 2017. október 23., 01:55 (CEST)

Köszönöm a kimásolt-idemásolt réges-régi szöveget kedves Apród szerki. Ki írta az újságcikket? – – –Dencey ^vita 2017. október 23., 15:45 (CEST)

Ez az, ennek a Szathmárynak a keresztnevét nem tudtam kideríteni hozzáférés nélkül. Gyurika ^vita 2017. október 23., 15:35 (CEST)

Akkor továbbkeresek a szövegben előre is, hátra is (most már a teljeset). Apród ^vita 2017. október 23., 20:25 (CEST)

Apród, azt lehet-e tudni, hogy az idézett rész miből van (értem én, hogy a Tolnai Világlapja 24. évfolyam - azaz 1924. - 19–31. számainak valamelyikében... de hogy ki írta, mi a címe, az oldalszámok, amin található)? Fauvirt ^vita 2017. október 24., 16:30 (CEST)

Adalékok

Kellér Andor: Bal négyes páholy: Jöttek a színinők, s köztük sok tejfehér bőrű, hamvasszőke, molett, s egyik-másik az igazgató úr díványára, a szereposztó díványra pislogott. Beöthy kellető mosollyal csörgette kulcsait.

– Nem vagyok én Nopcsa...Az bizony mint intendáns sorra berendelte a balerinákat. Ha valamelyik tiltakozni próbált, konokul csak ennyit mondott: „Il faut passer par la”: ezen át kell esni. De azért hatalmi helyzetének ezt az előnyét is szívesen kiaknázta, tápot adva a fejcsóváló és főleg irigy suttogásoknak. ([2])

Faludy György: Nopcsa báró az Operaház intendánsa volt és a balettkar fiatal táncosnőit kerítette a Nemzeti Kaszinó arisztokratáinak. „Erre vezet az út a színpad felé”, szokta mondani. Fényes cikket írt ellene és még egy cikket, de nem használt. A harmadik cikkre menesztették Nopcsa bárót, pedig pártfogója Ferenc József volt. (http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/FALUDY/faludy00691_kv.html)

Itt Nopcsa Elekről van szó, az eszperantó wikiben van róla egy kurta szócikk. A Fényes nevű egyén Fényes László.

Petrovics Emil: A színházban természetesen nincs demokrácia, nincs igazság, megértés, kifogás, csak teljesítmény, meg… elfogultság, protekció, szereposztó dívány. (462. p.) (http://mek.oszk.hu/07900/07942/07942.pdf) Apród ^vita 2017. október 24., 12:46 (CEST)

Angol irodalma

Néhány érdekesség a kifejezés angol megfelelőjéről: a casting couch

• angol nyelvű források szerint az amerikai színházi rendező, producer és drámaíró David Belasco (1853-1931) nevéhez fűződik (nálunk a Pillangókisasszony c-ű drámájáról ismert elsősorban, de számos technikai újítást is bevezetett a szcenikában), aki gyakran hívta meg - az 1910-es években a maga által tervezett színházátépítéskor kivitelezett saját apartmanjába, - a szereposztó díványára a "feltörekvő színésznőcskéket" (pl. L'Aura Hladik: Ghosthunting New York City, Clerisy Press, 2010. 158. old.)
• 1924-ben mutatták be Amerikában a The Casting Couch című (korai erotikus) filmet

- ezekről a net nem hoz (vagy én nem találok) korabeli írásos dokumentumokat.

• szerepel a Daily News Max Lief 1929-es kiadású Hangover: A Novel of Broadway Manners novellájáról írt kritikájában is
• az amerikai történelmi szlengszótár (Historical Dictionary of American Slang) szerint 1931-ben már (megj.: érdekes egybeesés, hogy ez Belasco halálának éve) definíciószerűen (rendezői/vezetői irodában olyan fiktív vagy valódi kanapé, amelyet nemi aktusra használnak olyan színésszel, aki szerepet remél.) jelen van az Egyesült Államok szlengjében

Fauvirt ^vita 2017. október 24., 15:26 (CEST)

Felmerülő kérdések a szócikk 2017. október 24-i állapotában

Azt szabadna megtudnom, hogy miért fontos épp franciául kiírni?... sehol nem látom a szócikkben, hogy onnan/abból a szóból eredne a világszerte használt kifejezés. Továbbá rendkívül magyar-orientáltnak látom a szócikket, mintha csak itt lett volna a Weinstein-ügyig jelentősen benne a "kultúrában"... ami nagyon nem igaz. Tehát a Wikipédia:Semleges nézőpont alapján jó lenne megszüntetni ezt az egyoldalúságot, vagy legalább jelezni... Fauvirt ^vita 2017. október 24., 15:31 (CEST)

Teljesen jogos, benne van a csonk sablon, szerkessz bátran és alkotó módon, kutatható a világ. Franciáulazért van, mert a magyar kanapéhoz hasonló canapé szó fogott meg, ami hasonmás fogalma a díványnak. – – –Dencey ^vita 2017. október 24., 16:47 (CEST)

És ezért kiemelten kell a bevezetőben hozni azt sugallva (a WP:FELÉP/WP:BEV alapján), mintha ez lenne a szó eredete?... és akkor már megkérdezném, hogy az "előléptető kanapé" kifejezés honnan ered (értsd mi a forrása)? (ami a szerkesztést illeti, néhány apróságot - szvsz - helyre billentettem, de nincs most időm arra, hogy ez után böngésszek... már az eddigiek is meghaladták a lehetőségeimet, de fontosnak tartottam... Fauvirt ^vita 2017. október 24., 17:00 (CEST)

Rendben. Megvár a szócikk téged, de persze nagyon pörög a mostani díványos-kanapés Víg-botrány, lehet kifinomítanod később is.– – –Dencey ^vita 2017. október 24., 17:15 (CEST)

Dencey, erre nem kaptam választ: az "előléptető kanapé" kifejezés honnan ered (értsd mi a forrása)? Fauvirt ^vita 2017. október 24., 17:49 (CEST)

A műfordítást a párizsi költő unakuhúgom e-mailban küldte. Miután valaki összekapcsolta a szócikket a francia wikivel. De mondom, hogy szerkeszd bátran – – –Dencey ^vita 2017. október 24., 17:56 (CEST)

Ezt írta a levelében: Composé simplifié des mots promotion et canapé se réfère à l’avantage qui n’est pas obtenu par le travail de bureau mais par une action de charme, assis ou couchés sur un improbable canapé de bureau. Fait implicitement référence au sexisme qui attribue à des femmes des attitudes de séductions envers leurs supérieurs masculins plutôt qu’un travail appliqué et professionnel.– – –Dencey ^vita 2017. október 24., 18:13 (CEST)

Wikipédia:A Wikipédia nem az első közlés helye....

A SzB-zésed hatására parancsolj, ennyit tudtam, de az egész átnézéséhez és kidolgozásához rengeteg idő kéne, az meg nekem nincs... de rettentően ráférne a szócikkre. :o( Fauvirt ^vita 2017. október 24., 19:15 (CEST)

Rendben, bízom benne, hogy jut reá energiád és időd. Talán kiemeltté tehetnéd a szakértelmeddel és a helyismereteddel. Fontos szócikk lehet a jövő naivái és anyukáik számára. – – –Dencey ^vita 2017. október 24., 19:50 (CEST)

Marton

Dencey, elolvastam Urfi Péter cikkét, amiben beszámol a Sárosdi Lillán kívül meghallgatott további nyilatkozók eseteiről... egy (vagy talán kettő) kivételével azonban nem a szócikk témáját érintő esetek. A nevezett cikkben, amit nyilván ismersz, hiszen idéztél is belőle (de ha jól látom a Wikipédia szellemével ellentétes módon nem forrásoltad...), le is írták, hogy a történt esetek az abúzus fogalomkörébe tartoznak, szexuális visszaélések, zaklatások, ám - az egy vagy talán kettő kivételével - egyik sem "szereposztó" szituáció, ugyanis azok nem munkaviszonyra irányultak. A rajongásból figyelmet/szerelmet remélő lányok az elmesélt esetek alapján - az említett kivétel(ek)től eltekintve - nem abban reménykedtek és/vagy nem azzal hívták őket, hogy megkapjanak/megkaphassanak egy munkát. E szerint kellene át- és újragondolni a "Marton-ügy" taglalását ebben a szócikkben. És kérlek ne dobj ide egy SZB-t... ha te nem akarsz ezzel foglalkozni, akkor szívesen hívok segítséget kocsmafalon keresztül ehhez. Fauvirt ^vita 2017. október 25., 08:14 (CEST)

Nem. Csinálj a cikkel, amit akarsz. A botrány lefutott és engem már nem érdekelnek a színészek, sem a sleppjük többé, mert a szexipartól undorodom. – – –Dencey ^vita 2017. október 25., 09:25 (CEST)

Sajnálatos ez az általánosító hozzáállás... ennyiből az egész világ és benne minden férfi és nő is "a szexiparról" szól... de nem. Akkor felvetem az egyebes kocsmán. Fauvirt ^vita 2017. október 25., 09:38 (CEST)

Ne vesd meg ezért a művészeket, hiszen ők is csak gyenge emberek. Persze attól még undorító az egész és megoldhatatlan ősi téma– – –Dencey ^vita 2017. október 25., 09:53 (CEST)

Néhány megjegyzés

Ennek a nők egyenlősége szövegnek mi köze a szereposztó díványhoz? Egy online lexikonban mit jelent a "manapság" és honnan tudjuk, hogy mikor kezdődtek a férfiakkal szembeni szereposztó-visszaélések? Magyarországon intézményes formában sokkal több színházművészettel foglalkozó oktatás folyik, felsőfokú képzés is min. 2 működik, de ha nem színészképzésről, hanem színházművészetről beszélünk, akkor még több egyetem is akadhat... Aztán van még ez, honnan tudjuk, hogy a gyönyörkeltés és a kapott "előny" - ez is relatív - milyen "arányban" áll egymással? Én most inkább levettem a figyelőmről a szócikket, mert túl sok energiát emészt. Remélem a felvetéseimet lesz, aki helyrerakja. Fauvirt ^vita 2017. október 26., 14:06 (CEST)

Szerkessz bátran, rengeteg energiát beleöltél a szöveg elemzésébe és a magyar szavak értelmezésébe, kár lenne elveszni hagyni a hasznos észrevételeidet. – – –Dencey ^vita 2017. október 26., 15:37 (CEST)

Még egyszer az 1924-es szövegről

@Fauvirt:, @Dencey:, @Gyurika: Végre hozzájutottam az OSZK-ban a Tolnai Világlapja 1924-es számához (kiderült meglepetésemre, hogy az OSZK-ban ingyen hozzá lehet jutni az arcanumos szövegekhez, nem kell a mikrofilmolvasóba menni érte, ha jól értettem őket). A szöveg az 1924. október 1-jei számból való. 33-34. oldal. Szathmáry szerintem képzeletbeli alak, ahogy a "Magyarország" színház is. Azt nem tudom, hogy mennyi volt abban a szándékosság, hogy pont egy olyan színésznő nevét választotta az írónő, aki valóban létezett.

Halál őfelsége

Irta Galambosné Paál Erzsi

Az iró magábarogyva ült karosszékében. Igy, amint lehámlott róla mindaz, amil az embereknek mutatnia kellett, veszedelmesen hasonlitott legrégibb őséhez: egy kaukázusi ősmajomhoz. Nem a szép, finom gondolkozó fej volt ez, amely meghódította a nőket. Durvaság és fájdalom volt az arcán. Furcsa, kissé ferdevágású szemeinek sarkából egy pontra bámult szüntelen: az íróasztalon hevert a nyitott biblia, ezen pedig egy emberi koponya vigyorgott. Ez vonzotta delejes erővel gondolatait. Egy idő óta folyton a Halál nagy titokzatossága izgatta képzeletét.

Mig ifjú volt és nélkülözésekkel teli életét elfoglalta a gond, a kenyérharc, a gazdagság és a dicsőség utáni sóvárgás, mindig csak az Élet feladatai foglalkoztatták. A Halál nagy távolságban állott előtte, nem félt tőle. Néha szomorú napjaiban megváltóul hivta magához, de akkor nem jött. Aztán ismét elfeledte őt.

Végre mindent elért! Írásai közkézen forogtak, elhozva néki a jól megérdemelt jutalmat: dicsőséget, gazdagságot, az asszonyok királynőinek szerelmét. Ott állott az élet teljességének csúcsán.

A csúcsról azonban már csak lefelé vezet az ut. Lassan, szinte észrevétlenül... le... le ... a sirba ... Gyakran, ha örömmel, büszkeséggel tekintett végig élete kiküzdött kincsein, agyába nyilamlott a kinos gondolat, hogy mindez csak pára, belehull a semmibe, az idők végtelenségébe, a halálba és... nincs tovább...

De ha mégis van?... Ha meg kell állni egyszer a Biró előtt?... Ez nem vigasz. Ez még tán rosszabb, mint a megsemmisülés. Rossz élni, rossz meghalni. Oh, milyen tragédia!

... A csengő idegesen berrent meg. Egyszerre lehullott róla a kinos lidércnyomás. Sietett ajtót nyitni.

Igen, ő volt: Jávor Mária, az isteni Ria. Édes, bóditó illat szállt utána, amint belibegett az iró szobájába.

Hirtelen felsikoltott és megragadta barátja karját: a sötétedő szobában ott fehérlett a halálfő ...

Néha ő is gondolt már rá. Bár haja még feketén borult üde arcába, szeme babonásan fényes és termete is kívánatosan szép volt, de ha tükrébe nézett egy szörnyű látomás incselkedett vele: a halál utáni Jávor Mária. És a halott Jávor Mária igy szólt az élőhöz:

— Asszonyom, ön egyszer meg fog halni. Szép teste az enyészeté lesz. Mi marad meg abból, amit egykor igy hivtak: „isteni Ria"?... Egyedül tán a haja, asszonyom, mely hasznavehetetlen a nagy Átalakító számára...

Oh! Minden porcikája tiltakozott e szörnyű végzet ellen!

Szathmáry felcsavarta a villanyt. A világosságban már nem volt oly félelmetes a koponya, a Halál őfelségének szimbóluma.

A teritett asztalon vázában gyönyörű piros szegfűk pompáztak. A szép leány letépett egyet közülük és a koponya ép fogsorai közé helyezte. Mind a ketten nevettek ezen a furcsa ötleten: a Halál megcsufoltatásán.

Jávor Mária a „Magyarország" színház hires színésznője volt, akit imádói az „isteni Riá"-nak hivtak. Szathmáry nagy uj darabjának a „Primaverá"-nak főszerepét szánta neki.

Mikor egy-egy uj darabjáról tudomást szerzett a művészek világa, megindult hozzá a szinészek vándorlása a szerepekért. Dolgozószobája nagy díványát már csak a , "szereposztó divány"-nak nevezték a színészek és irók. Boldog volt mindenki, akit Szathmáry meghívott a szereposzló díványra. Most Ria jött el, az isteni... Ah, valóban isteni!

A haja gyökerétől kis lába rózsás körmöcskéjéig isteni volt ő.

Éjszaka felébredt az iró. Ria, az isteni, csöndesen aludt a szereposztó diványon. Szép testének körvonalaira bámult az iró. De vágya már kiégett. Fázott. Megfordult... Ekkor megpillantotta a néhai emberfejet csupasz csontjai között a piros szegfüvel.

Az a piros szegfű! Oly irtózatos ledérséggel viháncolt bele abba a csufságos, nagy, szent harmóniába! Megborzongott. Tekintete az alvó leányra esett.

— Hát ez a nyomorult teremtés mit keres itten? — Dühösen rázta meg a leány vállait.

Az felriadt.

— Mi történt? — kérdezte ijedten.

— Ki innen! — orditott a férfi.

— Megbolondultál? — csodálkozott amaz.

A következő percben kiesett az ajtón s leroskadt a sötét, hűvös folyosóra. Valaki utánadobta a kalapját, köpenyét.

Ria, az isteni „Primavera", nem tudott magához térni meglepetéséből. Fogait csikorgatva, dühösen ment ki a nyitott kapun. Már reggel volt. Hűvös szellő fújdogált. Forró, szégyentől égő homlokát meg-meglegyezte. őt kidobták, őt! De miért? Nem értette.

Egyszerre csak megállott és nézett, nézett... Világosan látta maga előtt a tegnapesti jelenetet, amikor a Halált kicsúfolta.

— Igaza volt — rebegte. — A nagy Uralkodót nem szabad kigúnyolni.

Busán botorkált haza a reggeli hűvös szürkületben.

Apród ^vita 2017. október 28., 17:25 (CEST)

@Apród: ki az a Jávor Mária?.. tényleg létező színésznő?... honnan és mit lehet tudni róla? Fauvirt ^vita 2017. október 28., 19:36 (CEST)

Jávor Mária operaénekes (Rákosliget, 1889. X. 11. - Honolulu, USA, Hawaii, 1976. VII. 9.) [3] Aztán vagy róla írnak vagy nem. Lehet, hogy ez is olyan, mint a Színházi Élet Intim Pista rovata, fele igaz, fele fikció. Gyurika ^vita 2017. október 28., 19:46 (CEST)

Ahha, és a szálak összeérnek https://www.google.hu/search?biw=1536&bih=759&tbm=bks&ei=z8T0WcvhHInLwAKM47PYDw&q=%22Unis.%2BLa%2Bjeune%2BAstrid%2Btravaille%2Ble%2Bchant%22 "New York, Yew York" és zenés színház... Fauvirt ^vita 2017. október 28., 20:04 (CEST)

De igen, egyet értek, van-alapja-katyvasz. Fauvirt ^vita 2017. október 28., 20:05 (CEST)

megindult hozzá a szinészek vándorlása a szerepekért úgy tűnik ez nem Amerikában volt. Lehet, hogy mégiscsak magyar találmány ez a mágikus dívány.– – –Dencey ^vita 2017. október 28., 17:39 (CEST)

...Van, hogy párhuzamosan történnek dolgok. De azon sem lepődnék meg, hogy ha már az 1910-es évek környékén lettek volna magyarok a Broadway környékén aztán hogy a kifejezés honnan hova vándorolt (az amerikaiak ugye azt monják, hogy a Schubert testvérek és D. Belasco 1907-1931 közötti tevékenysége alatt alakult ki az angol szlengszó), ki tudja. Az erotika jelenléte színházak körül is színháztörténeti jelenség, de maga a morál nem színházspecifikus... ha csak azt nézem, hogy a házasság és gyerekvállalás, a szeretői státusz is hatalmi pozíciót jelenthetett már embereknek (noha ne legyünk álszentek, az állat- és növényvilágban sincs ez másképp), mióta világ a világ... de ez már messzire megy. Fauvirt ^vita 2017. október 28., 19:36 (CEST)

Az biztos, hogy nagyon sok színházi és filmipari szakemberünk is kitántorgott anno Amerikába. A kifejezés tükörfordításnak tűnik. Esélyes a magyar eredet is, akár egy csintalan magyar színházi kifejezés is meghonosodhatott Párizsban vagy Hollywoodban az igazgatói díványok és kanapék körül (couch, canapé). – – –Dencey ^vita 2017. október 28., 19:57 (CEST)

Ahogy ugyanez igaz lehet fordítva is... szóval csak óvatosan az eredeztetésekkel... Fauvirt ^vita 2017. október 28., 20:22 (CEST)

"The term casting couch first appeared in Variety on Nov. 24, 1937, in a story poking fun at a Chicago Tribune reporter for misusing it because he wasn’t cool enough to already know what it meant." Matthew Dessem: In 1956, a Fan Magazine Published a Four-Part Casting Couch Exposé. It Didn’t Go Well Oct 13, 2017. Ennek ellentmond egy 1931-es említés: Ben Zimmer: 'Casting Couch': The Origins of a Pernicious Hollywood Cliché Oct 16, 2017 Gyurika ^vita 2017. október 28., 20:29 (CEST)

Ajánlom elolvasni a forrásolt amerikai vonatkozásos részt... kezdjük azzal, hogy újságcikkben már 1929-ben is használták, 1931-ben pedig Peter Tamony etimológus gyűjtötte be hangszalagon, mint a közbeszédben jelen levő szleng... khm. Fauvirt ^vita 2017. október 28., 20:48 (CEST)

Belasco esetében pedig egy konkrét szobájának a bútoráról beszélnek, amit halála után el is árvereztek.

Nem azt mondom, hogy nem lehet igaz, csak óvatosságra intek a következtetéseket illetően. Amúgy meg jobban örülnék, ha egy ilyen szó nem épp a magyar színház "hírnevét" öregbítené... Fauvirt ^vita 2017. október 28., 20:51 (CEST)

Sándor Erzsi után miért Gellért Andor-idézet jön?

Sándor Erzsi után miért Gellért Andor-idézet jön? Apród ^vita 2024. október 1., 22:07 (CEST)