Vitalij Lazarevics Ginzburg

Vitalij Lazarevics Ginzburg (oroszul: Виталий Лазаревич Гинзбург; Moszkva, 1916. október 4. – Moszkva, 2009. november 8.) fizikai Nobel-díjas orosz elméleti fizikus és asztrofizikus, az Orosz Tudományos Akadémia tagja, Igor Jevgenyjevics Tamm utódja az FIAN (Lebegyev Fizikai Kutatóintézet) igazgatói posztján.

Vitalij Lazarevics Ginzburg
Életrajzi adatok
Született	1916. október 4. Moszkva
Elhunyt	2009. november 8. (93 évesen) Moszkva
Sírhely	Novogyevicsi temető
Ismeretes mint	fizikus asztrofizikus feltaláló egyetemi oktató tudós elméleti fizikus
Házastárs	Olga Zamsha Ginzburg Nina Yermakova Ginzburg
Iskolái	MSU Faculty of Physics Moszkvai Állami Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Moszkvai Állami Egyetem
Pályafutása
Tudományos fokozat	a fizikai és matematikai tudományok doktora (1942)
Szakmai kitüntetések
Nobel-díj (2003)
Akadémiai tagság	Orosz Tudományos Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Vitalij Lazarevics Ginzburg témájú médiaállományokat.

Élete és munkássága

Egy zsidó családba született Moszkvában. Édesapja, Lazar Jefimovics Ginzburg mérnök volt, míg édesanyja, Avguszta Venyiaminovna Vildauer, orvos. A Moszkvai Állami Egyetemen diplomázott a fizika fakultáson 1938-ban. 1940-ben védte meg a kandidátusi, 1942-ben a doktori disszertációját. 1940-től haláláig a P. N. Lebegyev Fizikai Intézetben dolgozott, Moszkvában.

Eredményei között találjuk a szupravezető-képesség fenomenológiai elméletét, amit Lev Davidovics Landauval közösen fejlesztettek ki 1950-ben; a plazmabeli elektromágneses hullámterjedést (pl.: az ionoszférában), és a kozmikus (háttér)sugárzás eredetének elméletét. Az 1950-es években kulcsszerepet játszott a szovjet hidrogénbomba kifejlesztésében.

Elismerései

• Szovjetunió Állami Díja (1953)
• Lenin-díj (1966)
• a Királyi Asztronómiai Társaság Arany Medálja (1991)
• Fizikai Wolf-díj (1994/5)
• Lomonoszov Arany Medál
• Fizikai Nobel-díj (2003) Alekszej Alekszejevics Abrikoszovval és Anthony James Leggett-tel megosztva.

Világnézete

Ateista volt. Beismerte filozófiában való járatlanságát, majd közölte, hogy a materializmus csak egy "intuitív álláspont", amelyet soha nem lehet sem bebizonyítani, sem megcáfolni. Egyébként a tudományos materializmust találta kielégítő nézetnek.

„Ateista vagyok, úgy gondolom, semmi sem létezik a természeten kívül, vagy felett.”

"Nem látok helyet egy Istennek, ami felette áll a természetnek, és megteremtette azt. De nyilvánvalóan lehetetlen bizonyítani, hogy Isten nem létezik. Ez vezet ahhoz a következtetéshez, hogy a gondolkodás szabadságának alapelve alapján az embereknek elidegeníthetetlen joguk van hinni Istenben, és ha kívánják, gyakorolhatnak vallást. (Természetesen nem a szélsőségesen fanatikus szektákról és nézetekről beszélek, melyek banditaságot és terrorizmust hirdetnek). "

A panteizmust az ateizmussal azonosította („...nem látok különbséget az ateizmus és Spinoza panteizmusa között”).

Politikai nézetei

Bár 1942-től tagja volt a kommunista pártnak, miután szembesült annak elnyomó mivoltával, a demokráciát tartotta kielégítő államformának.

Hivatkozások

• Vitaly L. Ginzburg – Biographical