Volszkok

A volszkok (latinosan volscusok) ókori itáliai nép volt. Lazio déli, dombos vidékein laktak az auruncusok, hernicusok és szamniszok szomszédságában. Nyelvük az italikus nyelvek szabell (oszk-umber) csoportjába tartozott.

A volscusok területei

A Római Köztársaság legveszélyesebb ellenségei közé számítottak, gyakran szövetkeztek az aequiculikkal. I. e. 338–329 között a rómaiaknak sikerült legyőzniük őket. A volszkok elleni háborút örökítette meg Caius Martius Coriolanus római konzul és tábornok legendája, aki bevette Corioli várost i. e. 493-ban, majd a volszkok mellé állt. Innen kapta a Coriolanus cognoment.

Velitrae (ma Velletri) városban találtak egy vésett bronztáblát. A rövid felirat Declunus istennek vagy Decluna istennőnek szóló ajánlás.

Források

• Sztrabón: Geógraphika V. könyv

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Volsci című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.