Vombat

Vombat
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Alosztályág:	Erszényesek (Marsupialia);
Rend:	Diprotodontia;
Alrend:	Vombatalkatúak (Vombatiformes);
Család:	Vombatfélék (Vombatidae);
Nem:	Vombatus; É. Geoffroy, 1803
Faj:	V. ursinus;
Tudományos név
	Vombatus ursinus; (Shaw, 1800)
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vombat témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vombat témájú médiaállományokat és Vombat témájú kategóriát.

A vombat vagy más néven csupaszorrú vombat (Vombatus ursinus) az emlősök (Mammalia) osztályának erszényesek (Marsupialia) alosztályágába, ezen belül a diprotodontia rendjébe és a vombatfélék (Vombatidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Ausztrália és Tasmania nagyobb erdőségeinek lakói.

Alfajai

A vombatnak három alfaját különböztetik meg:

Az alapalfaj (Vombatus ursinus ursinus), amely a Bass-szoros szigetein él. Mára betelepítették a Flinders-szigetre is. Ez a legkisebb a három alfaj közül.
Az ausztrál vombat (Vombatus ursinus hirsutus), mely az ausztrál kontinensen él.
A tasmán vombat (Vombatus ursinus tasmaniensis), mely Tasmániában fordul elő.

Megjelenése

Külső megjelenése a medvefélékre emlékeztet: robusztus felépítésű, csökevényes farkú állat. Szőrzete igen dús, talpa széles és csupasz, karmai lapítottak és erősek, ásásra alkalmasak. A testhossza 70–110 cm, a kifejlett állatok testtömege 20–35 kg.

Életmódja

Tág üregeket, és hosszú folyosókat ásnak, a nappalt ezekben töltik. Csak az est beállta után bújnak elő odújukból.

Mozgása lassú, nehézkes. Egy vombatot igen nehéz szándékától eltéríteni. Ha akadály kerül elébe, azon fáradságot és időt nem kímélve hatol át. Tápláléka elsősorban kemény, szívós levelű fűfélékből áll, de kiásott gyökereket is szívesen fogyaszt. Fogai és karmai alkalmasak védekezésre is, de erre ritkán használja. Akár hónapokig is kibírja víz nélkül.^[1]

Szaporodása

Erszényes emlősök. Vemhességi idejük rövid, 20-21 nap. Az anya kétévente egyszer, egyetlen utódot ellik. Az utódok igen fejletlenül jönnek világra, ezért akár három hónapig is^[1] anyjuk hátrafelé nyíló erszényében maradnak.

Felhasználása

Valaha nagy számban vadászták más vombatokhoz hasonlóan a bundájáért és a húsáért. Valaha Ausztráliában népszerű volt a vombatpörkölt. Ma már ez a fogás végleg eltűnt a gasztronómiából, miután a vombatot védettnek nyilvánították.^[2]

Képek

Vombat egy ausztráliai állatkertben
Kitömött vombat a Londoni Természettudományi Múzeumban

Források

Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0-8018-5789-9
Ronald Strahan: The Mammals of Australia. Australian Museum – Reed New Holland, 2000 ISBN 1-876334-01-0

További információk

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 7.)
Angol nyelvű fajleírás

Jegyzetek

↑ ^a ^b Whitfield, Philip. Nagy, Márta: Állatvilág : Scolar kalauz gyerekeknek. 2000. ISBN 963-9193-39-9 Hozzáférés: 2021. augusztus 17.
↑ International Recipes from Balmain. The Canberra Times (1977). 10. o.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[worldcat.org-1] Whitfield, Philip. Nagy, Márta: Állatvilág : Scolar kalauz gyerekeknek. 2000. ISBN 963-9193-39-9 Hozzáférés: 2021. augusztus 17.

[2] International Recipes from Balmain. The Canberra Times (1977). 10. o.

[1]

[2]