Wagner István (kertészmérnök)

(1932–2017) erdélyi magyar kertészmérnök, növénynemesítő, gyümölcstermesztési és kertészeti szakíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 10.

Wagner István (Felvinc, 1932. február 1.Arad, 2017. december 13.[2]) erdélyi magyar kertészmérnök, növénynemesítő, gyümölcstermesztési és kertészeti szakíró.

Wagner István
Született1932. február 1.
Felvinc
Elhunyt2017. december 13. (85 évesen)[1]
Arad
Állampolgárságaromán
Nemzetiségemagyar
HázastársaTörök Judit, elhunyt 1993-ban
Foglalkozásakertészmérnök,
növénynemesítő,
gyümölcstermesztési és kertészeti szakíró,
főiskolai tanár
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen, a Kertészeti Középiskolában végezte (1951), kertészmérnöki diplomát a bukaresti Kertészeti Főiskolán szerzett (1956). Doktori tézisét, amely az almaalanyok nemesítési technikájának javításával és gyorsításával foglalkozott, 1971-ben védte meg a craiovai egyetemen.

1956-tól a kolozsvári Gyümölcsészeti Kutatóállomáson dolgozott, ahonnan I. fokú főkutatóként vonult nyugalomba 1997-ben. Közben 1980–85 között a kolozsvári Kertészeti Főiskola előadótanára is volt.

Munkássága

szerkesztés

Kutatómunkájának eredményeit több mint 100 tudományos dolgozatban, tanulmányban: a Lucrările Ştiinţifice ale Institutului de Pomi­cultură, Lucrările Ştiinţifice ICHV, Grădina, Via şi Livada, Berichte der DAL (Berlin), Canadian Rose Annual szakfolyóiratokban és nemzetközi szakkonferenciákon (Budapest, Toronto, Brüsszel, Oszaka, Drezda, Frankfurt am Main) közölte. Öt gyümölcs- és 42 rózsafajtát nemesített, amelyekért külföldön díjakat kapott (Róma 1973, Hradec Králové 1978).

Társszerkesztőként működött közre A gyümölcstermesztő kézikönyve (Bukarest, 1975), a Pomologia R. P. R. (Bukarest, 1967–72), az Îndrumătorul pomi­cultorului (Bukarest, 1975), a Pepi­niera de pomi (Bukarest, 1986) című munkákban. Társszerzőként (Réthy Bélával) jegyzi: A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Keszthelyi Mezőgazdaságtudományi Karának nemesített növény-, és állatfajtái; Agrártudományi Egyetem, Keszthely, 1978. Főműve a rózsákról írott közel 300 oldalas monográfia (Tranda­firul – de la mit la mileniul trei. Bukarest, 2002), ezt az illatos rózsákról szóló kötet követte (Tranda­firi cu parfum. Kolozsvár, 2010.)

Alapítója és főszerkesztője a Rosarium c. rózsaszaklapnak, amelyben szintén számos írása jelent meg.

1990-ben megalapította a kolozsvári székhelyű Rózsabarátok Romániai Egyesületét (Asociaţia Amicii Rozelor din România), amelynek mint civil, nonprofit egyesületnek negyedszázadon át alapító-elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. A szervezet 1400 tagot számlál és 14 fiókja van az egész országban; tagja a Rózsatársaságok Világszövetségének.

Részt vett a Baden-Badenben (1983), Torontóban (1985), Christ­church-ben (Új-Zéland, 1994), Brüsszelben (1997), Houstonban (2000), Glasgow-ban (2003), Oszakában (2006), Vancouverben (2009), Sandtownban (2012) és Lyonban (2015) tartott rózsa-világkongresszusokon, több alkalommal mint meghívott előadó. Dél-Afrikába és Ausztráliába szervezett szakmai kirándulásokat (2007-ben, 2008-ban).

A Rózsatársaságok Világszövetsége a houstoni (2000) kongresszusán Rózsa Világdíjjal tüntette ki hosszas és eredményes tevékenységéért, 2006-ban pedig, az oszakai világkongresszuson, egyik alelnökévé választotta.

  1. Gyászjelentés, Szabadság, 2017. december 14., https://digiteka.ro/publikacio/szabadsag/2017-xxix-evfolyam/83501/
  2. Archivált másolat. [2017. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 15.)