Waterloo International
A Waterloo International vasútállomás volt az Eurostar nemzetközi vasúti járat londoni végállomása 1994. november 14-i megnyitásától 2007. november 13-i bezárásáig, amikor is a London St Pancras International váltotta fel a nemzetközi vasúti járatok végállomásaként a High Speed 1 (HS1) megnyitása után. A pályaudvar a London Waterloo főpályaudvar nyugati oldalán volt, de külön kezelték és külön márkanévvel látták el.
| Waterloo International | |
 | |
| Ország | Egyesült Királyság |
| Hely | Bermondsey |
| Megnyitás | 1994 |
| Felhasználási terület | |
| Peronnal rendelkező vágányok száma | 5 |
| Része ennek | London Waterloo pályaudvar |
| Szomszédos állomások |
|
| Elhelyezkedése | |
 Waterloo International
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
| |
 é. sz. 51° 30′ 11″, ny. h. 0° 06′ 53″51.502972°N 0.114808°WKoordináták: é. sz. 51° 30′ 11″, ny. h. 0° 06′ 53″51.502972°N 0.114808°W | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Waterloo International témájú médiaállományokat. | |
2017 augusztusában az épületeket és a peronokat egy hónapra újra megnyitották, miközben a főpályaudvaron belüli peronokat átépítették. Az átépítési időszakot követően a 20-22. peronok 2018 decemberében a főpályaudvar részeként nyíltak meg újra, majd 2019 májusában a 23. és 24. peronok.
Története
szerkesztés
Az állomást a Grimshaw Architects tervezte, a Sir Alexander Gibb & Partners nevezte ki tanácsadó mérnököknek.[1] 1990 októberében a Bovis Construction kapta meg az építési szerződést.[2] 1993 májusában készült el, időben a Csatorna-alagút tervezett befejezéséhez. A pályaudvart 1993 májusában fejezték be. Az alagút építése azonban késett, és az állomás csak 1994 novemberében nyílt meg, amikor is elnyerte az Európai Unió Kortárs Építészeti Díját, valamint a Royal Institute of British Architects „Az év épülete” díját.[3][4]
A Waterloo International öt peronnal rendelkezett, amelyek száma 20-tól 24-ig terjedt, egy (20-as) a főpályaudvarról átvett, négy pedig új peron volt. A főpályaudvar peronjaitól eltérően ezek elég hosszúak voltak ahhoz, hogy akár 20 kocsiból álló vonatok is elférjenek rajtuk (teljes hosszuk 394 méter). A peronokat egy 400 méter hosszú,[1] 36 ívből álló, prizmás szerkezetet alkotó üveg- és acélboltozat fedte, amelyet az Anthony Hunt Associates tervezett. Az öt boltozatot hengeres betonoszlopok rácsa tartja, amelyek a parkoló szintjéről a forgalmi szinteken át a peronokig emelkednek. A meglévő Waterloo pályaudvart egy szerkezeti üvegfal választotta el a Nemzetközi pályaudvartól.[1]
A főpályaudvar előtere előtt egy kétszintes fogadóteret alakítottak ki. A tető íve a nyugati oldalon meredekebb, és itt a vonatok közel haladtak el a szerkezethez. A tető íveit két különböző, háromszög keresztmetszetű, ívelt gerendaváz alkotja, csőacélból (CFS) készült nyomógerendákkal és tömör acélból készült húzógerendákkal. Mind a nyomó-, mind a húzógerendák íveltek - Anthony Hunt statikus mérnök „banán alakúnak” nevezte a gerendákat. Az ívelt, kúpos fürtös fürtösöket később nagyszerűen alkalmazták a huddersfieldi Kirklees Stadionban.[1]
Az első Eurostar indulás 1994. november 14-én volt, az utolsó járat 2007. november 13-án indult.[5][6][7] A következő naptól az Eurostar járatok az új londoni végállomást, a St Pancras International-t használták.[8]
Az Eurostar után
szerkesztésA Waterloo International állomás tulajdonjoga a London & Continental Railways-től a BRB (Residuary) Limited-re szállt át, és nem voltak egyértelmű tervek az Eurostar peronok jövőbeli használatára vonatkozóan.[9] Egyes jelentések szerint üzlethelyiségek céljára használnák őket,[10] de egy 2008. június 4-i parlamenti írásbeli válasz szerint a 20. peront 2008 decemberétől a South West Trains egyes járatai fogják használni.[11] A bezárás idején a Network Rail-nek nem voltak azonnali tervei a másik négy korábbi nemzetközi peron belföldi használatra történő felhasználására,[12] és 2007 novemberétől használaton kívül voltak.[13]
2010. július 4. és 2011. január 2. között a használaton kívüli peronok közül kettő színházi előadásoknak adott otthont Edith Nesbit The Railway Children című művéből,[14][15] a közönség a tényleges vasúti pálya mindkét oldalán ült. Az előadásban egy gőzmozdonyt is használtak, amelyhez az 1970-es film egyik eredeti kocsiját kapcsolták, amelyet egy British Rail 08 sorozatú tolatómozdony tolt ki és be a színházi területre, ahogyan az szükséges volt.
A főpályaudvar 2013 karácsonyától kezdődő felújítása során az összes korábbi nemzetközi peront átmenetileg regionális járatok számára használták.[16] 2014 májusában a 20-as peron ismét rendszeres használatba került a menetrend szerinti járatok számára.[17][18]
2016 márciusában bejelentették, hogy a peronokat és a terminálépületet egy 800 millió fontos felújítás részeként beépítik a főpályaudvarba.[19] 2017 augusztusában a peronokat ideiglenesen használták, amíg más peronokat korszerűsítettek, majd egy további, felújítás miatt történő lezárás után 2018 decemberében (20, 21 és 22) és 2019 májusában (23 és 24) véglegesen újra használatba vették őket.[20][21][22] A terminálépület 2022 végén „The Siding” nevű bevásárlóközpontként kezdett új életet.[23]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d Waterloo International Terminal. engineering-timelines.com. [2014. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 28.)
- ↑ Around the Regions Rail issue 134 1 November 1990 page 23
- ↑ Bunting, Madeleine. „Few passengers and trains but Waterloo's tunnel vision wins award for elegance”, The Guardian, 1994. december 2. (Hozzáférés: 2007. november 14.)
- ↑ Waterloo International - Building of the Year Rail issue 242 21 December 1994 page 10
- ↑ Faultless start for Eurostars Rail issue 240 23 November 1994 page 9
- ↑ „Waterloo International: 1994-2007”, The Guardian , 2007. november 13.. [2017. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. november 18.)
- ↑ Farewell to Waterloo International The Railway Magazine issue 1281 January 2008 page 6
- ↑ „St Pancras Eurostar service opens”, BBC News, 2007. november 14.. [2009. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. november 14.)
- ↑ Bell, Dan. „Terminal faces uncertain future”, BBC News, 2006. november 14.. [2007. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. november 14.)
- ↑ Murray, Dick. „Shops plan for Waterloo International”, Evening Standard, 2005. április 6.. [2008. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. november 14.)
- ↑ Waterloo Station: 4 June 2008: Hansard Written Answers. TheyWorkForYou
- ↑ „8-year wait till commuters can use all Waterloo Eurostar platforms”. [2009. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.)
- ↑ „Waterloo International terminal platform reopening delayed”. [2009. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.)
- ↑ Gritten, David. „The Railway Children: weepie that will never run out of steam”, The Daily Telegraph, 2010. június 29.. [2018. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 2.)
- ↑ „Full steam ahead for The Railway Children at Waterloo International”, 2010. június 30.. [2018. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 11.)
- ↑ „Waterloo Station improvements to begin over Christmas”, TRL. [2013. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. december 8.)
- ↑ South West Trains launches 10-car Windsor line trains International Railway Journal 11 March 2014
- ↑ First significant step in re-opening Waterloo International. South West Trains, 2015. szeptember 24. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ „More platforms and longer trains for Waterloo station”, BBC News, 2016. március 23.. [2017. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. február 19.)
- ↑ Old Eurostar Platforms Reopen at Waterloo Station. Londonist, 2018. december 10. [2019. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 8.)
- ↑ Horgan, Rob. Waterloo opens revamped Eurostar terminal in £800M upgrade
- ↑ Wessex improvement programme. Network Rail. [2017. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 19.)
- ↑ „Go-ahead to turn iconic Waterloo terminal into shopping mall”, 2016. november 3.. [2017. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. február 24.)
További információk
szerkesztés
