Wikipédia:Az ideális admin
 |
Ez egy esszé. Nem feltétlenül a konszenzust tükrözi, csak a megalkotói véleményét; a célja az, hogy ugyanazokat az érveket ne kelljen újra és újra elismételni. Ha egyetértesz az alapvető mondanivalójával, nyugodtan módosíthatod vagy átfogalmazhatod. Ha nem értesz egyet vele, írd meg egy külön esszében a saját véleményedet, és linkeld be a lap aljára. |
Az ideális adminnal (a továbbiakban: IDA) szemben nincs különösebb fiziológiai követelmény: működjenek a mutatóujjai, és lásson. Képzettségileg mindenképpen elvárás, hogy tudjon olvasni, de nem fontos, hogy gyorsan. Az IDA-ról (barátainak és rokonainak: Idácskáról) sokféle kijelentést tehetünk. Lássuk:
- Az ideális admin tartalmi kérdésekben nem foglal állást, hiszen ez nem adminisztrátori feladat, viszont mindenkinél okosabb, ha véletlenül vita alakul ki valahol. Nem árt azonban, ha pontosan el tudja különíteni egymástól a különböző enciklopédiai szakterületeket: nem mindegy, hogy valamit szakmai kérdésnek állít be, vagy éppen helyesírásinak. Az IDA tévedhetetlen az ilyesmiben.
- Az IDA szereti a rendet, hiszen a takarítás van rábízva. Igaz, hogy a "rend" definíciója adminonként más és más, de a saját maga által definiált rendet minden admin szereti. Az IDA azonban objektíven képes eldönteni valamiről, hogy hulladék vagy pedig az utókor esetleges érdeklődésére számot tartó ereklye, és ennek fényében képes rögvest átdefiniálni saját rendfelfogását, saját genetikai programját.
- Az IDA nem adja fel. Hiszen nem képes hibázni, mert keveset csinál, legalábbis látványosan, ezért el sem kell ismernie, hogy hibázott. A vita feladása pedig ezzel volna egyenlő. Az IDA ilyenkor látványosan nem vitázik tovább, a legjobb megoldást választva a konfliktusból: a vitát is abbahagyja, és nem is veszíti el. Igaz, hogy nem is nyeri meg. De hát az IDA tudja, hogy a részvétel a fontos, mert abból jön az autoritás. (Innen származik az ars longa, vita brevis – magyarul: a művészet hosszú, a vita rövid – mondás is.)
- Az IDA mindig egyetért admintársaival. Még akkor is, ha azok különböző véleményen vannak. Ilyenkor először az egyikkel, utána meg a másikkal ért egyet.
- Az IDA a blokkolásban a legjobb. Fölényesen blokkolja a történelemtanárt a kunmadarasi általános iskolából, hiszen nem jelentkezett be, és olyan cikket szerkesztett, amit nem kéne, pl. Sztálin. Az IDA azt is tudja, hogy ilyenkor teljesen felesleges vesződni az értesítéssel, mert kicsengetés után már más fogja használni ugyanazt a gépet. Ugyanakkor az IDA-n mindjárt kifog a blokkolás, ha bejelentkezett, netán a közösségi oldalakon is aktív, száját kinyitni merészelő szerkesztővel van dolga. Az IDA ilyenkor - a semlegesség jegyében - riaszt egy másik IDA-t, hogy az blokkolja a renitenset.
- Az IDA lapvédelemben a legjobb. Tévedhetetlenül dönti el, hogy melyik lapváltozatot kell levédeni a szerkesztői megnyugvás eléréséig, ehhez kapcsolódva melyik szerkesztőt kell blokkolnia (hogy ne tudja kifejteni véleményét, így megnyugvást találni), és azt a lapvédelmet mennyi ideig kell fenntartania.
- Az IDA természetesen ellene van az adminisztrátorok megválasztási idejének korlátozásának. Annak viszont nincs, hogy az inaktív adminokat váltsuk le. Ha a fenti kijelentés bármelyik részében más álláspontot képvisel, nem lehet IDA (hiszen az mindig egyetért a többi adminnal).
- Az IDA mindig résen van és az itt-ott felvetődő hasznosítható ötleteket felkarolja, továbbfejleszti. Itt az sem zavaró, ha az ötlet rövidesen már mint a saját ötlete van kezelve, hiszen az IDA képes szintetizálni és integrálni, majd a végleges, használható javaslatot megfogalmazni. Az IDA szerényen elhúzódik az eredmény méltatása elől, hiszen a jótettekkel dicsekedni nem illik.
- Az IDA ismeri a szerzői jogi szabályozást. De nemcsak ezt a provinciális magyart, hanem az USA és Zimbabwe szerzői jogi szabályozását is. Ennek elsősorban akkor van nagy haszna, amikor nem használt, senkit nem érdeklő képek törléséről vagy megtartásáról alakul ki késhegyre menő vita.
- Az IDA tudja minden társáról, hogy milyen technikai hozzáférései vannak, valamint azt is, hogy kiket ismer személyesen a Wikipédia-konglomerátum potentátjai közül. Éjjel, álmából felkeltve is el tudja fújni azon magyar szerkesztők névsorát, akik már voltak egy légtérben Jimbo Wales-szel.
- Az IDA nem tesz fel felesleges kérdéseket, sem a Wikipédián, sem a levlistán. Magánban sem, mert akkor lelepleződne. Inkább úgy hal meg, hogy nem tudja a választ.
- Az igazi IDA egyébként leiratkozik az adminisztrátorok levelezőlistájáról, mert nem engedheti meg magának, hogy a részletek ismerete befolyásolja döntésének tisztaságát.
- Az IDA letolja a többi admint, ha azoknál nem tapasztalja a kellő elragadtatást a munka iránt. Viszont pontosan érzékeli, ha vele szemben kezd gyűlni a viharfelhő azonos okokból, és máris kész a válasszal.
- Az IDA mindig az enwikivel/dewikivel/frwikivel/ruwikivel/vendwikivel példálózik. A még IDA-bb pedig kijelenti, hogy az neki nem mérce.
Természetesen nem mindegyik adminisztrátor ideális is egyben (IDA ≠ 1 konkrét admin), de mindegyikben van nagy adag idealizmus (esetleg: IDA-lizmus).