Egyetlen állatnak sem esett baja jelen esszé elkészítése közben.

Eljön minden vitában egy olyan pillanat a Wikipédián, amikor a vita elérte természetes végkifejletét. Lehet, hogy megnyerted a vitát, lehet, hogy elvesztetted, esetleg egy tiszteletreméltó döntetlennel végződött. Ennél a pontnál ideje, hogy eldobd a botot és szép lassan lépj hátra a ló tetemétől, magyarul ne kösd tovább az ebet a karóhoz.

Ha egy vita, beszélgetés, vagy általános véleménycsere természetes végkifejletéhez érkezett az egyik fél „győzelmével”, vagy (nagyobb valószínűséggel) a közösség elvesztette az érdeklődését a téma iránt, függetlenül attól, hogy melyik oldalon álltál, hagyd el a helyszínt.

Ha nem teszed, ha kötöd az ebet a régi vitához, ha megpróbálod újra feléleszteni, ha folyamatosan utalsz a régi hírekre, ha belevered a győzelmed mások képébe... akkor nem igazán szerzel új barátokat vagy befolyásolsz embereket.

  • Ha „nyertél”: örülj neki. Most pedig menj a dolgodra, ne emlékeztesd folyton az „ellenfeled”, hogy ő nem „nyert”.
  • Ha „vesztettél”: bocsi, kemény az élet. Most pedig menj a dolgodra, ne emlékeztess minket állandóan a tényre, hogy az „ellenfeled” valójában nem is győzött, mert... akármi.
  • Ha a vita természetes halált halt: hagyd békében nyugodni. Vége van, engedd el. Senkit nem érdekelt, csak téged. Nehéz megemészteni, de el kell fogadnod.

Tehát, legközelebb ha egy lótetem mellett találod magad: kérlek, ne ütögesd tovább. Nem fog segíteni.

Lásd még

szerkesztés