William Henry Harrison
William Henry Harrison (1773. február 9. – 1841. április 4.) az amerikai hadsereg tisztje, politikus, az Amerikai Egyesült Államok 9. elnöke, az utolsó, aki a függetlenségi nyilatkozat aláírása előtt született. Ő az első, aki hivatali ideje alatt hunyt el, mindössze 32 nappal beiktatása után, így a legrövidebb elnökség is hozzá köthető. Ahogyan az is, hogy 1981-ig, Ronald Reaganig ő számított a legidősebbnek, akit beiktattak ezen hivatalba.
| William Henry Harrison | |
 | |
| Az Amerikai Egyesült Államok 9. elnöke | |
| Hivatali idő 1841. március 4. – 1841. április 4. | |
| Alelnök(ök) | John Tyler |
| Előd | Martin Van Buren |
| Utód | John Tyler |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | brit–amerikai háború |
| Született | 1773. február 9. Virginia, Charles City megye |
| Elhunyt | 1841. április 4. (68 évesen) Washington |
| Sírhely | William Henry Harrison Tomb State Memorial |
| Párt | Whig |
| Szülei | Elizabeth Bassett Benjamin Harrison V |
| Házastársa | Anna Symmes Harrison |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Vallás | episzkopális |
| Díjak |
|
 | |
| William Henry Harrison aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz William Henry Harrison témájú médiaállományokat. | |
Életrajza
szerkesztésA Hampden-Sydney kollégiumban tanult és 1792-ben mint zászlótartó a hadseregbe lépett. 1794-ben hadnagy, 1797-ben kapitány lett.
Harrison az Északnyugati Territórium (a Mississippi, az Ohio és a Nagy-tavak közti terület) kongresszusi delegáltja, az Indiana Territórium kormányzója és később Ohio képviselője és szenátora az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusában. Mint e tartomány képviselője a kongresszusban keresztülvitte az állami birtokok kis részletekben való eladásáról szóló törvényt, miáltal a nyugatnak gyors felvirágzását hathatósan előmozdította. Mint Indiana kormányzója az indiánokkal kötött szerződések útján körülbelül 200 000 km² területet szerzett az államnak.
Hírnevet akkor szerzett, amikor amerikai csapatokat vezetett a Tippecanoe-i csatában az indiánok ellen.[1] A brit–amerikai háborúban tábornokként szolgált, a Thames folyó menti csatában sikerült stratégiailag fontos győzelmet aratnia.[2] 1811-ben mint az amerikai csapatok vezére az angolok ellen, nagy katonai tehetségről tett tanúbizonyságot. Az angol csapatokat több ízben megverte, több erődítést elfoglalt, de mivel a washingtoni kormány rendeleteivel nem igen törődött, a fővezérségtől megfosztották, mire ő 1814-ben a magánéletbe vonult vissza.
A háború után Harrison Ohióba költözött, ahonnan beválasztották az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházába, majd 1824-ben a szenátusba. Nem töltötte ki a teljes ciklust, mivel 1828 májusában kinevezték diplomáciai küldöttnek Kolumbiába. Hazatérése után Ohióban élt farmján amíg 1836-ban nem jelölték az elnöki posztra, a választást azonban elvesztette. Ismét visszatért farmjára, ott élt egészen addig, míg 1840-ben a whig-párt az elnökválasztásnál győzelemre vitte. 1841. március 4-én foglalta el hivatalát, de egy hónappal később meghalt. Hirtelen halálát szokták a sóni átokhoz kötni, illetve azzal magyarázni.
Elődök és utódok
szerkesztés| Elődje: Martin Van Buren |
Utódja: John Tyler |
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésA hivatali idejük alatt elhunyt állam- és kormányfők listája
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Buescher, John: Tippecanoe and Walking Canes Too. TeachingHistory.org. [2019. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 11.)
- ↑ Freehoff, William Francis (1996. október). „War of 1812: Battle of the Thames”. Military History, Kiadó: Historynet. (Hozzáférés: 2013. január 11.)
Források
szerkesztés- Hahner Péter. Az Egyesült Államok elnökei. Maecenas Könyvkiadó, 94–97. o. (1998). ISBN 963-9025-80-1
- Bokor József (szerk.). Harrison, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Életrajza a Fehér Ház honlapján Archiválva 2008. június 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
