Vitigis keleti gót király
Vitigis, más írásmóddal Vitiges, Witiges, Wittich (470/480 k.[2] – 541[3]/542[2][4]) 536 és 540 között az osztrogótok királya. Végzetes háborúba bonyolódott a Bizánci Birodalommal.[5]
| Vitigis | |
 | |
| Keleti gót és itáliai király | |
| Uralkodási ideje | |
| 536 – 540 májusa[1] | |
| Elődje | Theodahad |
| Utódja | Hildibad |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Amálok |
| Született | 470 körül Konstantinápoly |
| Elhunyt | 541 vagy 542 (kb. 70-72 évesen) Konstantinápoly |
| Édesapja | nem ismert |
| Édesanyja | nem ismert |
| Házastársa | Matasuntha |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vitigis témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésAmalasuintha egyetlen leányának, Matasuinthának férje, az osztrogót sereg hadvezére. A lemondatott és meggyilkolt Theodahadot követte a trónon;[5] e véres eseményre akkor került sor, amikor a sikeres bizánci hadvezér, Belisarius előretört Róma felé.[5]
Az új uralkodó csupán kis helyőrséget hagyott hátra az Örök Városban, és erőit Ravennában gyűjtötte össze, ahol uralmának legitimálása érdekében feleségül vette Matasuinthát Nagy Theuderich unokáját.[5] Szilvériusz pápa azonban Vitigis távollétében Rómát átadta Belisariusnak.[5] Az osztrogótok 537-ben tértek vissza, és ostrom alá vették a várost[6] (537–538[7]). Belisarius védőseregét a vízvezetékek elvágásával akarta Vitigis legyőzni, de a víz a gót tábort változtatta maláriás mocsárrá.[6] Amikor I. Justinianus keletrómai császár erősítést küldött, Vitigis kénytelen volt három hónapos fegyverszünetben megállapodni.[6] Ezt viszont Belisarius szegte meg: Picenum megszállása után mind közelebbről fenyegette Ravennát.[6] 538 márciusában a gótok kénytelenek voltak felhagyni Róma ostromával.[6] Még két évig tartották magukat Észak-Itáliában, de 540 tavaszára már csak a ravennai erődítmény maradt a kezükön.[6] Az osztrogót állam megmentése érdekében Vitigis hajlandó volt lemondani, mire a gót törzsfők magát Belisariust hívták meg a trónra.[6] A bizánci hadvezér az ajánlat elfogadásának ürügyén bevonult Ravennába, elfogatta Vitigist, Matasuinthát és a gót előkelőségeket, elkobozta Theuderich kincstárát, és a foglyokkal együtt Konstantinápolyba küldte.[6] Miután Konstantinápolyban ariánus hitét megtagadván, az Atanáz-féle hitvallomást magáévá tette,[7] a császár megbocsátott neki[7] és Kis-Ázsiában nagy birtokokat és a szenátor és patricius címet ajándékozta neki.[7] Vitigis itt halt meg még ebben az évben, anélkül, hogy utódot hagyott volna hátra. Halála után neje, Matasuintha férjhez ment a bizánci császár unokaöccséhez, Germanus hadvezérhez.[8]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Ekkortól volt fogságban (Vö.: Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 48. oldal)
- ↑ a b Vitiges, Witiges, Wittichis König der Ostgoten (536-540) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. [2007. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
- ↑ Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott?, 48. oldal
- ↑ Ostrogoths (Ostrogothi) (angol nyelven). History Department Home Ian Mladjov's Resources. (Hozzáférés: 2010. június 17.)[halott link]
- ↑ a b c d e Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 687. oldal
- ↑ a b c d e f g h Uralkodók és dinasztiák, 688. oldal
- ↑ a b c d Bokor József (szerk.). Vitiges, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Matasuentha
Egyéb
szerkesztésKapcsolódó szócikkek
szerkesztés
| Előző uralkodó: Theodahad |
Következő uralkodó: Hildibad |
