Worcestershire-mártás
A Worcestershire-mártás (IPA: ⓘ), közkeletű nevén Worcester-szósz közismert, sötétbarna, ecet alapú, markáns ízű és illatú ízesítőszer, az angol konyha egyik alapfűszere. Alapszósz jellegének megfelelően megszámlálhatatlan változata létezik, helyi jellegűek és egyéniek[1] egyaránt. Elkészítésének valóságos iskolái alakultak ki. A nagyobb élelmiszerboltok ízesítő részlegében többnyire több fajtája is fellelhető — ezek között vegetariánus, sőt, vegán változatok is előfordulnak. Házi előállítását Magyarországon némely összetevőjének ritkasága megnehezíti.
Worcestershire-mártás | |
Az „autentikus”, Lea&Perrins-féle változat | |
Névadó | Worcestershire (historic county of England) |
Alapanyagok | hal |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Worcestershire-mártás témájú médiaállományokat. |
![](http://up.wiki.x.io/wikipedia/commons/thumb/4/4e/Image_from_page_1021_of_%22Canadian_grocer_January-June_1908%22_%281908%29_%2814598533169%29.jpg/300px-Image_from_page_1021_of_%22Canadian_grocer_January-June_1908%22_%281908%29_%2814598533169%29.jpg)
Az autentikusnak tekintett változatot két worcesteri kémikus, John Wheeley Lea és William Henry Perrins alkotta meg; az általuk alapított és önmagukról elnevezett Lea&Perrins vállalat a szószt 1837. augusztus 28. óta gyártja és forgalmazza.[2]
Nevének eredete
szerkesztésA Lea&Perrins által kidolgozott és terjesztett legenda szerint egy Indiából hazatért angol úr (bizonyos Lord Sandys, Bengál volt kormányzója) Worcester városában felkért két gyógyszerészt, hogy másolják le kedvenc ízesítőjét. A legenda egyik változata szerint a főzet oly katasztrofálisra sikeredett, hogy a pincébe száműzték, ahonnan csak évek múlva került elő. Ezalatt azonban beérett, és gyorsan nagy kedvenccé vált.
Történészek idővel kimutatták, hogy Bengálnak sosem volt Sandys nevű kormányzója. Jóval valószínűbb, hogy a szószt kifejlesztő kémikusok a terméket egyszerűen lakhelyükről, Worcestershire megyéről nevezték el.
Összetétele
szerkesztésErjesztett halszószokkal — amint ezt az idősebb Plinius Historia Naturalis című főművében ismerteti — már a régi görögök és rómaiak is ízesítettek egyes ételeket. Az általuk használt szósz volt a garum.
Alapleve a borecet, amit az alábbiakkal egészítenek ki:
- szardella,
- árpamaláta,
- szójaszósz,
- vöröshagyma,
- melasz,
- fokhagyma,
- tamarind,
- só,
- különféle fűszerek (az eredeti recept titkos, de gyaníthatóan van benne
- koriander és
- szegfűbors).
Elkészítése
szerkesztésA hagymát és a fokhagymát külön-külön malátaecetben egy évig, a szardellát sóban három évig pácolják. Ezeket pépesítik, majd további ecettel, tamarinduszpéppel, cukorral, malátával, szójaszósszal és fűszerekkel keverik. Ezután hónapokig (a Lea & Perrins-félét pl. 8 hónapig) érlelik.[3] Nem főzik, az ízek harmóniáját az erjedés adja meg.
Felhasználása
szerkesztésFőleg húsok grillezéséhez, illetve pácolásához használják, de teszik húslevesbe, sőt, sonkás-sajtos melegszendvicsre is.
Számos ital és étel, egyebek közt a Bloody Mary, a walesi nyúl, a Kirkpatrick-kagyló és a Caesar-saláta fontos alkotórésze.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Worcestershire sauce című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Iluska receptje: Worcestershire szósz házilag
- ↑ Lea & Perrins Worcestershire Sauce , leaandperrins.co.uk
- ↑ How Is Worcestershire Sauce Made? | How Do They Do It? - YouTube. www.youtube.com. (Hozzáférés: 2021. január 10.)