Wynton Marsalis
Wynton Learson Marsalis (New Orleans, Louisiana, 1961. október 18. –) többszörös Grammy-díjas amerikai trombitás és zeneszerző.
Wynton Marsalis | |
2009-ben | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Wynton Learson Marsalis |
Született | 1961. október 18. (63 éves) New Orleans, Louisiana USA |
Szülei | Ellis Marsalis |
Iskolái |
|
Pályafutás | |
Műfajok | dzsessz, komolyzene |
Aktív évek | 1980 – napjainkig |
Híres dal | School Boy |
Hangszer | trombita |
Díjak |
|
Tevékenység |
|
Kiadók |
|
Wynton Marsalis weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Wynton Marsalis témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
1961. október 18.-án született New Orleansban. Napjaink egyik kiemelkedő dzsessz és komolyzenei előadója, a New York-i Jazz at Lincoln Center művészeti központ zenei igazgatója.
Életpályája
szerkesztésÖt fiútestvére közül Branford, Delfeayo és Jason is zenészek. Wynton nyolcévesen egy helyi baptista templomban adott elő trombitával tradicionális számokat. Tizennégy évesen meghívták a New Orleans Philharmonic zenekarba, nem sokkal később a New Orleans Symphony Brass Quintetnek és a helyi koncertzenekarnak is tagja lett, hétvégente pedig a Creators jazz-zenekarban kapcsolódott ki. 1978-ban New Yorkba költözött, hogy a Juilliard Zeneművészeti Iskolában tanuljon, és hamarosan itt is magára irányította a figyelmet. 1980-ban belépett Art Blakey Jazz Messengersébe, és megújulást hozott a legendás együttesnek. A következő évben Herbie Hancockkal turnézott az Egyesült Államokban és Japánban, felléptek a Newport Jazz Festivalon is. Tíz éven át évi 120 koncerten vett részt zenekarával, emellett szerepelt többek között Sarah Vaughan, Dizzy Gillespie és Sonny Rollins mellett. 1982-ben vette fel első komolyzenei albumát (Trumpet Concertos), amellyel egyből a legkiválóbb klasszikuszenei előadók közé emelkedett.
Eleinte Freddie Hubbard volt a példaképe, de mikor már saját zenekara volt, inkább Miles Daviséhez hasonló hangszínen játszott, ráadásul igen virtuózan. A kritikusok biztosítottnak látták személyében a jazz jövőjét, és valamelyest túlértékelték Marsalis szerepét. Hamarosan fény derült arra a nézetére, hogy az 1965. utáni avant garde stílusirányzatot és a fúziós zenét nem tartja a jazz részének, csak érdektelen vadhajtásként tekint rájuk. Ez sokakban visszatetszést váltott ki, és megosztotta a jazzrajongókat, egyesek Miles Davis-imitátornak is nevezték, ők viszont figyelmen kívül hagyták, hogy Marsalis hangszíne és elképzelései még változásban voltak. Az 1990-es Tune in Tomorrow albumon hallható addigra kialakult, egyedi hangja. Ekkoriban sokat fejlődött zeneszerzőként (Duke Ellington hatott rá jelentősebben), és szeptetje megfelelő megnyilvánulási terepnek bizonyult hangszereléseihez. A 90-es évek során Marsalis jelentősége – mint trombitás, vezető, zeneszerző – egyre nőtt. 1997-ben ő lett az első jazz-zenész, aki a zenei Pulitzer-díjat elnyerte, Blood on the Fields című oratóriumáért. Tanári tevékenysége nemzetközileg is elismert, több egyetemtől is díszdoktori címet kapott. 2004-től a New York-i Jazz at Lincoln Center művészeti központ zenei igazgatója.
Díjai, elismerései
szerkesztésGrammy-díjak
szerkesztés- 1983: Legjobb Komolyzenei Előadás, Szólista (Best Classical Performance - Instrumental Soloist Or Soloists (With Orchestra)), Haydn: Trumpet Concerto In E Flat/L. Mozart: Trumpet Concerto In D/Hummel: Trumpet Concerto In E Flat
- 1983: Jazz Legjobb Hangszeres Előadás, Szólista (Best Jazz Instrumental Performance, Soloist), Think Of One
- 1984: Legjobb Komolyzenei Előadás, Szólista (Best Classical Performance - Instrumental Soloist Or Soloists (With Orchestra)), Wynton Marsalis-Edita Gruberova-Handel, Purcell, Etc
- 1984: Jazz Legjobb Hangszeres Előadás, Szólista (Best Jazz Instrumental Performance, Soloist), Hot House Flowers
- 1985: Jazz Legjobb Hangszeres Előadás, Csoport (Best Jazz Instrumental Performance, Group), Black Codes From The Underground
- 1985: Jazz Legjobb Hangszeres Előadás, Szólista (Best Jazz Instrumental Performance, Soloist), Black Codes From The Underground
- 1986: Jazz Legjobb Hangszeres Előadás, Csoport (Best Jazz Instrumental Performance, Group), J Mood
- 1987: Jazz Legjobb Hangszeres Előadás, Csoport (Best Jazz Instrumental Performance, Group), Marsalis Standard Time - Volume I
- 1999: Legjobb Élőszavas Album Gyerekeknek (Best Spoken Word Album For Children), Listen To The Storyteller
Pulitzer-díj
szerkesztés- 1997: Zenei Pulitzer-díj, Blood on the Fields, oratórium
Diszkográfia
szerkesztés- 1981 Wynton Marsalis
- 1982 Fathers and Sons
- 1983 Trumpet Concertos (Haydn, Mozart, Hummel)
- 1983 Think of One
- 1984 Haydn: Three Favorite Concertos
- 1984 Baroque Music for Trumpet (Purcell, Handel, Torelli, stb.)
- 1984 Hot House Flowers
- 1985 Black Codes (From the Underground)
- 1985 J Mood
- 1986 Marsalis Standard Time, Vol. I
- 1986 Live at Blues Alley
- 1986 Tomasi: Concerto for Trumpet and Orchestra (Tomasi, Jolivet)
- 1987 Carnaval
- 1989 The Majesty of the Blues
- 1989 Best of Wynton Marsalis
- 1989 Copland/Vaughan Williams/Hindemith - Eastman Wind Ensemble
- 1989 Portrait of Wynton Marsalis
- 1989 Crescent City Christmas Card
- 1989 The Majesty of the Blues
- 1989 Baroque Music for Trumpets
- 1990 Tune In Tomorrow... The Original Soundtrack
- 1990 Standard Time Vol. 3: The Resolution of Romance
- 1991 Thick In The South: Soul Gestures In Southern Blue, Vol. 1
- 1991 Uptown Ruler: Soul Gestures In Southern Blue, Vol. 2
- 1991 Levee Low Moan: Soul Gestures In Southern Blue, Vol. 3
- 1991 Standard Time Vol. 2: Intimacy Calling
- 1992 Concert for Planet Earth Blue Interlude
- 1992 Baroque Duet - Kathleen Battle-lel
- 1992 Citi Movement
- 1993 On the Twentieth Century: Hindemith, Poulenc, Bernstein, Ravel
- 1994 In This House, On This Morning
- 1994 Greatest Hits: Handel
- 1995 Why Toes Tap: Marsalis on Rhythm
- 1995 Listening for Clues: Marsalis on Form
- 1995 Sousa to Satchmo: Marsalis on the Jazz Band
- 1995 Greatest Hits: Baroque
- 1995 Joe Cool's Blues
- 1996 In Gabriel's Garden
- 1997 Liberty!
- 1997 Jump Start and Jazz
- 1997 Blood on the Fields
- 1998 Classic Wynton
- 1998 The Midnight Blues: Standard Time, Vol. 5
- 1999 Reeltime
- 1999 Mr. Jelly Lord: Standard Time, Vol. 6
- 1999 Listen to the Storyteller
- 1999 Sweet Release and Ghost Story: Two More Ballets by Wynton Marsalis
- 1999 Los Elefantes - Arturo Sandovallal
- 1999 At the Octoroon Balls - String Quartet No. 1; A Fiddler's Tale Suite (Haydn)
- 1999 Big Train - The Lincoln Center Jazz Orchestra
- 1999 Marsalis Plays Monk: Standard Time, Vol. 4
- 2000 The London Concert
- 2000 The Marciac Suite
- 2001 Classical Hits,
- 2001 Popular Songs: The Best Of Wynton Marsalis
- 2002 All Rise
- 2002 Trumpet Concertos
- 2002 Classic Kathleen Battle: A Portrait
- 2003 Half Past Autumn Suite
- 2003 Mark O'Connor's Hot Swing Trio: In Full Swing
- 2004 The Magic Hour
- 2004 Unforgivable Blackness: The Rise and Fall of Jack Johnson
- 2005 Live at the House of Tribes
- 2007 From the Plantation to the Penitentiary
- 2008 Standards & Ballads (1983-1999 összeállítás)
- 2008 Two Men With The Blues - Willie Nelsonnal
- 2009 Christmas Jazz Jam
- 2009 He&She
- 2011 Wynton Marsalis & Eric Clapton Play The Blues - Eric Claptonnal[1]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Rhino kiadó hivatalos honlap. [2011. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 9.)
Források
szerkesztés- http://turigabor.hu/node/837 (magyarul)
- Wynton Marsalis Biography[halott link], allmusic.com
További információk
szerkesztés- Wynton Marsalis a Lincoln Centerben, jazzatlincolncenter.org