Zöld tarlósáska

rovarfaj, sáskafaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 8.

A zöld tarlósáska (Omocestus viridulus) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos sáskafaj.

Zöld tarlósáska
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Család: Sáskafélék (Acrididae)
Nem: Omocestus
Tudományos név
Omocestus viridulus
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Zöld tarlósáska témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld tarlósáska témájú médiaállományokat és Zöld tarlósáska témájú kategóriát.

Megjelenése

szerkesztés

A zöld tarlósáska testhossza a hím esetében 13-17 mm, a nőstény 17-22 mm. Viszonylag kis termetű, közepes alkatú faj. Alapszíne a szürkésbarnától a sárgászöldön keresztül az olívzöldig változhat; néha ibolyás. A potrohszelvények töve fekete, a széle világos; a potrohvég sötét, soha nem vöröses. A nőstények háta többnyire zöldes, oldaluk barnás. Az ajaktapogatók végig világosak. A torpajzs oldalélei hosszuk negyedénél közepesen erősen befelé ívelnek; itt a köztük lévő távolság kb. a fele a torpajzs hátsó szélességének. Az éleket sötéten keretezett világos vonal hangsúlyozza. A füstös szárnyak a nőstények esetében elérik, a hímeknél meghaladják a hátsó térdet. A világos stigma kb. a szárny háromnegyedénél található és nem annyira feltűnő mint a jajgató rétisáska esetében.

Erős, 20 méterig is elhallatszó éneke hasonlít a vöröshasú tarlósáskáéra, de általában hosszan, 20-40 másodpercig kitartja a cirpelést, amely egy gyors vekker hangjára emlékeztet. Az ének halkan indul, gyorsan erősödik, majd sokáig maximális erejű, aztán hirtelen elhallgat.

Hasonló fajok

szerkesztés

A vöröshasú tarlósáska és a jajgató rétisáska hasonlít hozzá.

Elterjedése

szerkesztés

Eurázsiában honos, Észak-Spanyolországtól egészen a Távol-Keletig. Európában a Brit-szigeteken és Skandináviában is megtalálható gyakori sáska, de délen inkább csak a hegyvidékekre korlátozódik. Magyarországon ritka, csak helyenként fordul elő, de ahol életkörülményei megfelelőek (pl. Kőszegi-hegység, Aggteleki-karszt) akár tömeges is lehet.

Életmódja

szerkesztés

Üde gyepek, láprétek, hegyi kaszálók, nedves vagy legfeljebb közepesen száraz legelők, tisztások lakója. Az Alpokban 3000 méterig megtalálható. Petéi fejlődéséhez sok nedvességre van szüksége, ezért a száraz élőhelyeket kerüli. Főleg különféle füvekkel táplálkozik.

Kifejlett egyedeivel június elejétől októberig találkozhatunk, imágói viszonylag korán megjelennek. A nőstények a talajba vagy a füvek gyökérszövedékébe rakják petéiket. A tavasszal kikelő lárvák hímjei négyszer, a nőstények ötször vedlenek.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek

szerkesztés