Zelliger Alajos

(1863–1942) római katolikus pap, nagyszombati érsekhelynöki titkár, kanonok, szentszéki jegyző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. november 3.

Zelliger Alajos Pál (Zohor (Pozsony vármegye), 1863. június 27.[1]Nagyszombat, 1942. március 27.) római katolikus pap, nagyszombati érsekhelynöki titkár, kanonok, szentszéki jegyző és levéltárnok.

Zelliger Alajos
Élete
Született1863. június 27.
Zohor
Elhunyt1942. március 27. (78 évesen)
Nagyszombat
Nemzetiségmagyar
Pályafutása
Fontosabb művei• Egyházi írók csarnoka
A Wikimédia Commons tartalmaz Zelliger Alajos témájú médiaállományokat.

Zelliger József kántortanító, később nagyszombati tanítóképző intézeti igazgató és Schilhanek Katalin fia. Zelliger Vilmos öccse és Zelliger Arnold bátyja.

A gimnáziumot Nagyszombatban, a bölcseletet és teológiát Esztergomban végezte. Mint szerpap fővárosi hitoktatónak nevezték ki. 1885. december 16-án fölszenteltetett. 1888. június 22-től 1897-ig Nagyszombat káplánja és 1888-1895 között káptalani karkáplán, 1888. augusztus 29-től 1895-ig egyúttal királyi katolikus tanitóképzőintézeti tanár, 1895. március 26-tól helyettes igazgató tanár volt. 1891. június 11-én a katolikus legényegylet elnökévé nevezték ki. (Az intézet az 1895-1896. tanév végével megszűnt). 1896. január 31-én a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagjává választatott, 1915-ben pedig a II. osztályú tagja lett. 1897. július 6-án a hercegprímás kinevezte a nagyszombati érseki helynökség titkárává, egyúttal levéltárnokává és szentszéki jegyzővé. 1909. október 6-án a katolikus népnevelők egyesülete tiszteletbeli tagjává választotta.

1913-ban születésének ötvenedik évfordulója alkalmából 15 ezer koronával leányrokonai javára alapítványi helyet létesített a nagyszombati Orsolya-szűzek nevelőintézetében (internátus). 1916-ban nagyszombati plébános és kanonok lett, 1922-ben a helynök helyettese, 1931-ben pedig pápai prelátus.

Már mint növendékpap az irodalommal kezdett foglalkozni s több pályadíjat nyert; írt cikkeket, könyvbirálatokat sat. a Népiskolai Tanügybe, a Figyelőbe, a Népnevelőbe, Magyar Államba, Magyar Koronába, Hazánkba sat., beszédeket a Külföld Szónokaiba. Főbb cikkei: István bácsi Naptárában (1884. Kubinszky Mihály püspök), a Magyar Katholikusban (1885. Majer István), a Hazánkban (1887. Kubriczky Endre), a Figyelőben (1888. Rényi Rezső). a Népnevelőben (1888. Cselka Nándor, Zádori János, Somogyi Károly, Hornyik Károly, Lonkai Antal), a kath. Egyh. Közl.-ben (1890. Balásfi Tamás 1580-1625).

  • Simor János, herczegprimás, bíbornok és esztergomi érsek vázlatos élet- és jellemrajza. Budapest, 1886. (Különny. a M. Katholikusból)
  • Esztergom vármegyei írók, vagyis Esztergom városában és vármegyében született, vagy működött írók koszorúja. Pályadíjjal koszorúzott mű. Budapest. 1888
  • Egyházi írók csarnoka. Esztergom főegyházmegyei papság irodalmi munkássága. Nagyszombat, 1893. (Ism. Kath. Szemle) elektronikusan elérhető
  • Útmutató a magyar nyelv tanításához a direkt módszer alapján. Többekkel. Budapest, 1898
  • Üdvösségünk. Imádságoskönyv. Pozsony, 1911
  • Emlékbeszéd Jedlicska Pálról. Budapest, 1922 (A SZIA emlékbeszédei I. 2.)
  • Pantheon Tyrnaviense... Nagyszombat, 1931

Szerkesztette a Népnevelőt 1886. szept. – 1888. jún. 15-ig. Munkatársa volt a Pallas és a Révai nagy lexikonának, adatközlője Szinnyei József és Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái című műveknek.

Zohori A., -er Alajos, -os Pál sat, a Magyar Államban, Magyar Koronában, Népisk. Tanügyi Figyelőben és a Népnevelőben.

További információk

szerkesztés
  • Beke Margit: Az esztergomi (esztergom-budapesti) főegyházmegye papsága 1892–2006. Bp., Szent István Társulat, 2008
  • Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  • Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7  
  • Zelliger Alajos: Egyházi írók csarnoka. Esztergom főegyházmegyei papság irodalmi munkássága. Nagyszombat, Szerző, IV, 1893
  • Eva Benková 2013: 150. výročie narodenia Alojza Zelligera. Zohorský hlas 7.