Zseny József
Zseny József (Kiskunhalas, 1860. augusztus 12. – Budapest, 1931. augusztus 29.) jogász, Pest vármegye aljegyzője, az Országos Rákóczi Szövetség és a Magyar Iparművészeti Társaság egyik alapítója.
| Zseny József | |
| Született | 1860. augusztus 12.[1][2] Kiskunhalas[1][2] |
| Elhunyt | 1931. augusztus 29. (71 évesen)[3] Budapest[1][3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (1880–) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésKiskunhalasi református nagybirtokos család sarja. 1880-tól a Királyi Magyar Tudományegyetem joghallgatója volt.[4] Egyetemi évei alatt egyik vezére volt az ifjúságnak. 1883-ban Kiskunhalason Pest megyei aljegyzővé választották.[5] 1896-ban, megbetegedése miatt lépett ki a vármegyei szolgálatból.[6]
Aktív szervezője és részt vevője volt a kiskunhalasi kulturális és közéletnek. Majd országos vezetője volt több magyar kulturális mozgalomnak, szervezetnek. 1927-ben megalakította az Országos Rákóczi Szövetséget, és egyik alapítója volt a Pusztaszeri Árpád Egyesületnek és dísztagja volt 36 amerikai magyar egyletnek.[7] A régi magyar tánc-, öltözködés- és zenekultúra egyik kiemelkedő képviselője, a vármegyei bálok főszervezője, valamint a kuruc romantika elkötelezett híve volt. Egyik fő irányítója annak a nemzeti irányú mozgalomnak, amely a magyar viseletnek és magyar táncoknak felújítását célozta. Mint a magyar dal és zene hivatott művelőjét, az Országos Dalár Egyesület alelnökévé választották. Dalokat írt, és saját csárdásokat alkotott,[8] legismertebb művei: Esti dal, Volt nekem egy szép szeretőm, Csütörtök esti nóták, Huszár toborzó, Harci riadó. A Tárogató hangok cím alatt összefoglalta kuruc dalait és a Rákóczi a határon című karéneket a fejedelem hamvainak hazahozatala alkalmából irta. Ezen a nagy nemzeti gyászünnepélyen Zseny vezette a gyászmenetet, kuruc diszben, fehér mén lován, heroldok, csatlósok és apródok kíséretében.[6]
Létesítője volt a Népligeti Sporttelepnek és hosszabb ideig elnöke volt az ottani kaszinónak. Legnagyobb érdemű munkásságát az Országos Nemzeti Szövetség társelnöki székében fejtette ki és amelynek később ügyvezető igazgatói teendőit is ellátta. 1902-ben amerikai körúton vett részt, útját a Nemzeti zászlónk Amerikában című könyvében írta le.[9] Amerikai útjához kapcsolódik a halasi csipke nemzetközi megismertetése, mivel a küldöttség vezetőjeként ezt vitte magával protokollajándékként az akkori amerikai elnök, Theodore Roosevelt lányának, Alice Rooseveltnek.[10] Megalapította a Magyar Amerikai Szövetséget, amely elnökévé választotta majd 1919 után megszervezte a Magyar Amerikai Társaságot, amelynek igazgatója lett. A Hollós Mátyás Társaság alelnöke és a történelmi szakosztály elnöke volt. A szegedi Pusztaszeri Árpád Egyesület örökös díszelnöke és számtalan egyesület vezetőségében foglalt helyet.[6]
Halála és temetése
szerkesztés1931. augusztus 29-én 71 éves korában agyvérzést kapott, összeesett az utcán, és a Rókus kórházban meghalt. 12 tárogató hangja mellett szeptember 2-án délután búcsúztatták a Kerepesi temető halottasháza mellett a szabad ég alatt. Koporsóját este szülővárosába, Kiskunhalasra szállították, ahol szeptember 3-án délután temették el.[11] Sírja a kiskunhalasi új református temetőben található.
Temetéséről írták: „Tizenhat szónok, barátok, tisztelők mellett ott voltak például ők is és kurucnótákat játszottak Zseny Józsefnek, a szövetség alapító elnökének 1931. augusztus 31. temetésén, hogy mielőtt a kiskunhalasi családi kriptába vinnék az elhunyt alapító díszelnök holttestét, a temetési menettel együtt a Keleti pályaudvarig kísérjék. (Az életét és munkásságát méltató nekrológok hangsúlyozottan szóltak arról, hogy alapító elnökük, aki több kevesebb sikerrel, a zeneszerzéssel is megpróbálkozott, mennyire szerette, és éjszakákon át fáradhatatlanul hallgatta a színmagyar zeneszerzők Fráter Zoltán, Kacsóh Pongrácz, Dankó Pista stb.) szerzeményeit, s hogy ő maga, aki mindig magyar ruhában járt, valóságos apostola volt a magyaros ruházkodásnak."[12]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Petőfi Irodalmi Múzeum
- ↑ a b Révai Nagy Lexikona, 732, 19
- ↑ a b Révai Nagy Lexikona, 856, 21
- ↑ A BUDAPESTI KIRÁLYI MAGYAR TUDOMÁNYEGYETEM ALMANACHJA MDCCCLXXX–LXXXI-RŐL (1881)
- ↑ (1883. október 8.) „A tisztújítás Pest megyében”. Pest Megyei Hírlap 3 (277), 6. o.
- ↑ a b c szerk.: Szentmiklóssy Géza: A magyar feltámadás lexikona, 1148. o. (1930)
- ↑ Révai Nagy Lexikona 21. kötet Kiegészítés, 856. o. (1935)
- ↑ (1884. január 20.) „A pestmegyei bál”. Pesti Napló 35 (20), 3. o.
- ↑ Tolnai Új Világlexikona 18. kötet, 261. o. (1930)
- ↑ Szentei Anna, Vermes Tibor (2018. január 3.). „Hattyú fehérben – Érték és szépség: 115 éves a hagyományos halasi csipke”. Magyar Demokrata 22 (1), 60–61. o.
- ↑ (1931. szeptember 3.) „Zseny József tárogatós búcsúztatása a Kerepesi temetőben”. Pesti Napló 82 (199), 9. o.
- ↑ Jegyzetek 63.. [2010. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 11.)
Források
szerkesztés- szerk.: Szentmiklóssy Géza: A magyar feltámadás lexikona, 1148. o. (1930)
- Zseny József a Nemzeti Örökség Intézetének oldalán (Hozzáférés: 2020. augusztus 29.)
- Kiskunhalas Almanach - Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002.
- Egy elfeledett halasi Zseny (Végső István - blog)
