Zsoldos Andor

Zsoldos Andor (Szentes, 1893. december 9. – Budapest, 1970. december) Földbirtokos, első- és második világháborús, századosi rendfokozattal rendelkező katonatiszt, református presbiter.

Zsoldos Andor
Zsoldos Andor arcképe 1914-ben
Született	1893. december 9. Szentes
Elhunyt	1970. december (77 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Stammer Berta
Foglalkozása	földbirtokos, tartalékos főhadnagy
Kitüntetései	Világ Igaza díj (1965. május 18.)
Sablon • Wikidata • Segítség

1942–43-ban Délvidéken egy zsidó munkaszolgálatosokból álló alakulat parancsnoka volt. Minden erejével beosztottjainak életét védte. Humánus, embermentő tevékenységéért 1965-ben Jeruzsálemben megkapta a Világ Igaza kitüntetést. Kisebbik leánya, Zsoldos Zsuzsanna a világhírű filmrendező és operatőr, Homoki Nagy István második felesége volt.

Származása, iskolái, katonai rangja

Neves szentesi család leszármazottja. Nagyapja ifj. Zsoldos Ferenc, a szentesi nagyipar megteremtőjeként lett a város megbecsült polgára, hasonló nevű édesapja gépészmérnök volt, az első szentesi kenyérgyár tulajdonosa, a város közéletének egyik jeles szereplője. Édesanyja Nagy Vilma.

Zsoldos Andor középiskolai tanulmányait a szentesi gimnáziumban végezte, 1912-ben érettségizett. Ezt követően a Budapesti Kereskedelmi Akadémiára iratkozott be, ahol kereskedelmi oklevelet szerzett. 1914-ben behívták katonának a 101. közös gyalogezredhez Békéscsabára. Nemsokára Nagyváradra került, ahol a tartalékos tiszti képzést 1915 januárjában fejezte be. Egy év múlva hadnagyi, 1917 novemberében tartalékos főhadnagyi rangot kapott. 1918 novemberében szerelt le, és hazatért Szentesre a családi birtokra. Megnősült, felesége Stammer Berta lett. Két lányuk született: Berta és Zsuzsanna. 1926-ban századossá léptették elő.

A munkásszázad parancsnoka

1942. június 15-étől egy éven át parancsnoka volt a szegedi V. honvéd hadtest állományába tartozó 105/6. tábori munkásszázadnak, ahová 264 zsidó származású magyar, szerb és horvát állampolgár volt beosztva. Századával a Délvidéken lévő Zomborra irányították. Emberséges személyisége, humánus cselekedetei miatt gyorsan megkedvelték beosztottjai. Jellemző rá, hogy amikor szabadságra hazament, a hithű református Zsoldos többször mondta feleségének: „Krisztus arcát látom bennük.”

A felsőbb utasításokat figyelmen kívül hagyva mindent elkövetett, hogy az emberfeletti megerőltetést végző brigád tagjainak élete elviselhető legyen: fékezte a hajcsárkodó keretlegényeket, nem engedte csorbítani az élelmezést, de az is előfordult, hogy a kimerültségtől összeeső munkásokat kocsijával vitte el a barakkokig, ahol ápolásban részesülhettek. Egy alkalommal két munkaszolgálatosára – "hanyag, kárt okozó munkavégzésük" miatt – a hadbíróság halálos ítéletet mondott ki. Zsoldos meghagyta, hogy az ítéletet csak jegyzőkönyvileg hajtsák végre. Ezeken túl is több alkalommal mentette meg a biztos haláltól századának tagjait. Közülük hárman írásba foglalták századosuk érdemeit.

Részletek a Jad Vasem intézetben őrzött dokumentumból:

Mi nevezettek esküvel valljuk, hogy 1942. június 7-én ismertük meg Zsoldos Andor magyarországi, szentesi származású tartalékos m. kir. századost. Fent említett Zsoldos úr századához lettünk beosztva, mint magyar közmunkaszolgálatosok a 105/6. munkaszolgálatos alakulatba, Zomborba. Az első kontaktusunk Zsoldos úrral bizonyította, hogy egy humánus, tisztalelkű, becsületes ember kezeibe kerültünk a sors kegyeiből. A megismerkedés pillanatában, ismerve az akkori helyzetet, meg voltunk rémülve, emberi méltóságban meggyalázva éreztük magunkat, vártuk a sorsunkat. Míg megjelent Zsoldos úr tisztikarával és keretlegénységével átvenni századát. Ő, látva a rémült szemeket, sorba járta a felsorakozott századot, egyénről, egyénre kezet fogott az alárendelt zsidó munkaszolgálatosokkal és megnyugtatott bennünket: „Emberek, nem kell félni, nem vagyok emberevő, éppen olyan húsból és vérből vagyok, mint ti. Igyekezni fogok hatalmam határain belül emberséges bánásmódban részesíteni benneteket.” … Gondoskodott róla, az ő százada és a mellettünk élő 105/5. ikerszázad emberséges körülmények között legyen elszállásolva, élelmezve, orvosi segélyben részesülve és szanitáris szempontból ellátva. Személyi befolyásával, igyekezetével odahatott, hogy átplántálta a humánus szellemet tiszttársára, Asbót Sándor százados úrra, aki hajlamos volt a szélsőséges kilengésekre.

Egy napon, pontos dátumra nem emlékszünk, a hadtestparancsnokságtól megjelent egy tiszti bizottság, azzal a feladattal, hogy szelektálják a század ötven százalékát, mely század 264 zsidó lélekből állt. Szedjék ki a legénység színe javát a Bori Szerbiában lévő rézbányák részére, amely német megszállás parancsnoksága alatt állott. Rettenetes halálfélelem és rémület viharzott át a fejünk felett. Tudtuk, hogy akit elragad a szelekció tőlünk, az egyenlő a halálos ítélet meghozatalával. … Zsoldos századosnak sikerült elhitetnie a tiszti bizottsággal, hogy ez egy olyan század, mely csupa betegeskedő öregekből tevődik össze, és a bizottság dolgavégezetlenül távozott.

1944-ben a végső likvidáció kezdetén koncentrálták a délvidéki zsidóságot a szegedi gettóban. A szegedi vasúti pályaudvaron a kivagonírozás alkalmával véletlenül Zsoldos százados úr, aki abban az időben a szegedi hadtestparancsnokságnál szolgált mint beosztott szárnysegéd, egy általunk ismeretlen magas rangú tiszt kíséretében Hahnt felismerte a tömegben, és másnap egy tisztet zászlósi rangban elküldött a gettóba, hogy keresse meg és vezesse hozzá Hahnt. … Végül megtalálták, mire a tiszt elrendelte, hogy kövesse. Szörnyű félelem közepette megérkeztek a Royal szálloda szalonjába. „Parancsoljon helyet foglalni, azonnal hívom a százados urat, ki önt óhajtja látni.” Egy szemben lévő ajtó kitárult, és kilépett rajta Zsoldos Andor százados úr az ő megszokott, jóságos tekintetével. … „Te vagy az öreg Hahn szakács” és én álltam zokogva, mint amikor egy eltévedt kisgyerek rátalál az édesapjára. Megkérdezte tőlem, kik vannak még a volt századunkból. Mire felsoroltam ötöt-hatot. A százados úr magához hívatta őket, bevitt minket egy szobába, bezárta az ajtót kulccsal, megvigasztalt bennünket kétségbeesésünkben. … Előszedte hazai csomagját, minket kiéhezett embereket a maga élelmével jól tartott, és engem személyileg kiemelt, és beajánlott tiszti szakácsnak és így nem kerültem Auschwitzba. Bajtársaimmal együtt túlértük a szörnyűségeket, és ezzel a vallomással igyekszek örök hálámat a magam és megmentett bajtársaim nevében Zsoldos százados úrnak kifejezésre juttatni.

Mi bizonyítjuk, hogy ez az ember … minden cselekedetét, irántunk tanúsított jóságát és filoszemita énjét, makulátlan tisztasággal, minden egoizmustól mentesen, minden anyagi érdek nélkül, csupán kizárólag ember-, zsidó- és irántunk való szeretetből tette. Kérjük az ő megmentettjei, hogy ezen írás, vallomás maradjon meg hitelesen örök időkre, a mi Zsoldos százados urunk iránti hálánk, szeretetünk, megbecsülésünk emlékére.

Zsoldos Andor és tiszttársa, Asbóth Sándor ellen – filoszemita magatartásuk miatt – feljelentést nyújtott be egy magas rangú katonatársuk. A fennmaradt beadványban Nagy János főhadnagyi rangban szolgáló mérnök arról panaszkodik, hogy a fent említett személyek „családias viszonyt” ápolnak a zsidókkal, nem tartják be az élelmezéssel kapcsolatos szigorú szabályokat, több élelmet juttatnak a munkaszolgálatosoknak a megengedettnél, nem elég szigorúak a munkafegyelem betartásánál, korlátlanul fogadhatnak látogatókat, csomagokat a beosztottak, akiket betegápolásra is alkalmaznak. A feljelentés nem ért célt.

Zsoldos Andor a háború végén Ausztriában hadifogságba esett.

A háborút követő évek

Zsoldos Andor nyughelye a szentesi Szeder temetőben.

1945-ben tért haza Szentesre és saját birtokán kezdett gazdálkodni, ám az államosítások során minden vagyonát elvesztette. Hivatalos katonai papírján a személyére vonatkozó megjegyzés: „osztályidegen, megbízhatatlan.” Végzettségének, tudásának megfelelő beosztást nem kaphatott, ezért 1950-ben Budapestre költözött feleségével, ahol alkalmi munkákból élt: volt éjjeliőr, plakátragasztó, mosogató egy presszóban, ápoló az állatkertben, végül a Filmgyárhoz került raktárosként, ahol akkor már világhírű vejével és kisebbik leányával, Zsuzsannával dolgozhatott. Főleg természetfilmek forgatásánál segédkezett. Így pl. munkatársa volt a Homoki Nagy István által rendezett Cimborák Hegyen-völgyön c. filmnek. (Zsoldos Andor nem tévesztendő össze a vele egykorú és szintén a Filmgyárban dolgozó gyártásvezető névrokonával, aki 1956-ban emigrált Ausztriába) 1958-ban ment nyugdíjba.

Mindeközben a háborút túlélő és Izraelbe kivándorolt egykori beosztottjai Jeruzsálemben a Jad Vasem intézetben tettek tanúságot volt századosuk embermentő tetteiről. Az intézet bizottsága pozitív elbírálásban részesítette Zsoldos Andor ügyét, s a Világ Igaza kitüntetés átadásának ünnepélyes szertartására Izraelbe invitálták. Az állam meghívóját egyik régi munkaszolgálatosa, dr. Székely György adta át. Zsoldos Andor és felesége 1965-ben – a kormány hivatalos vendégeként – három hónapot tölthetett Izraelben. A magas kitüntetést május 18-án az államelnök személyesen nyújtotta át. A világon ő volt a 138. személy, Magyarországról a hetedik.

Hazaérkezése után Papp Lajos református lelkipásztor kereste fel otthonában, s készített vele interjút. „Magammal kerültem volna súlyos összeütközésbe, ha nem azt teszem, amit tettem.” – nyilatkozta az akkor 72 éves presbiter, majd szerényen hozzátette: „Ma is azt kérdezem, hogy mivel érdemeltem ezt meg? Szerintem semmi különöset nem tettem.” Megvallotta, hogy a szülői házban kapott lelki nevelés mellett a szentesi lelkipásztorának és hittantanárának, Papp Lajosnak köszönheti a legtöbbet.

Budapesten halt meg, ám sírja Szentesen a Szeder temetőben, a ravatalozóval szemben található. Vecseri János gyógyszerész családi sírboltjában nyugszik feleségével és kisebbik leányával, Zsuzsannával.

Elismerései

• Signum Laudis
• Magyar Kis Ezüst Vitézségi érem
• Károly-csapatkereszt
• Sebesülési érem
• Világ Igaza plakett

Róla szóló irodalom

• Papp Vilmos: „Maradj mindig Ember…” Reformátusok Lapja 1965. aug. 29. 1. p.
• Dr. Homoki-Nagy Istvánné Zsoldos Zsuzsanna = Vallomások Szentesről. Szerk.: Bodrits István. Szentes, 1990. p. 115-118.
• Papp Vilmos: Emlékezetes presbiterek. Zsoldos Andor (1893-1970) = Presbiter 2001. május–június 11. p.
• Jeney Attila: A magyar százados, akit „cádik”-ká emeltek = Jeney Attila: A vád, ami védőbeszéd lehetett volna. Budapest, Kairosz Kiadó, 2013. p. 35-46.
• The Righteous Among The Nations. Zsoldos, Family. Rescue story
• The Righteous Among The Nations Zsoldos Andor (1893 - ? ) Personal Information
• Vágvölgyi Zoltán: Zsoldos Andor. Egy szentesi polgár a Világ Igazainak névsorában. Szentes, 2017.