Dieballa Géza

(1867–1926) magyar belgyógyász
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. december 31.

Fehérvári Dieballa Géza (Ercsi, 1867. december 20.Budapest, 1926. június 26.)[4] belgyógyász, kórházi főorvos, egészségügyi főtanácsos, egyetemi magántanár, szakíró.

Dieballa Géza
SzületettDieballa Géza György Sándor[1]
1867. december 20.[1][2]
Ercsi[1]
Elhunyt1926. június 26. (58 évesen)[3]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • belgyógyász
  • egyetemi magántanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (1885–1891, orvostudomány)

Dieballa György (1837–1926) gyógyszerész, tiszteletbeli tanácsos és Limbeck Mária (1846–1916) fiaként született. Középiskolai tanulmányait 1876 és 1884 között a Zirc-Ciszterci rend Székesfehérvári Katolikus Főgimnáziumában végezte, és jeles eredménnyel érettségizett. A Bécsi Egyetemen és a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán tanult. 1891-ben avatták orvosdoktorrá. 1891 és 1894 között a II. sz. Belgyógyászati Kóroda gyakornoka, 1894 és 1899 között II. és I. tanársegéd Kétly Károly mellett. Közben egy évet utazási ösztöndíjjal nyugat-európai egyetemeken töltött (Strasbourg, Párizs, Berlin). 1899-ben a vér-, vese- és anyagcserebetegségek kór- és gyógytana című tárgykörből magántanári képesítést szerzett.[5] 1904-től a Szent Rókus Kórház Kun utcai fiókosztályának[6], 1907-től a Szent István Kórház VIII. sz. (belgyógyászati) osztályának főorvosa. 1914 novemberében kinevezték a Zita Közkórház belgyógyászati osztályának főorvosává[7] – a Szent István Kórházban betöltött állása mellett. 1918-ban a közegészségügy terén teljesített szolgálata elismeréséül megkapta az egészségügyi főtanácsosi címet.[8] Főként az anémia, a rák klinikumával, a Bright-kórral kapcsolatos vér-, vese- és anyagcsere-betegségek kérdéseivel foglalkozott.

1926. június 26-án Kecskeméti utca 11. szám alatt lévő lakásában önkezével vetett véget életének; szíven lőtte magát.[9] Székesfehérváron, a családi sírboltban helyezték végső nyugalomra.

Főbb művei

szerkesztés
  • A ferratinról. (Orvosi Hetilap, 1895, 14–15.)
  • A haemoglobin tartalom és vérsejtszám befolyása a vér fajsúlyára anaemiásoknál. (Magyar Orvosi Archívum, 1896, 5.)
  • Chlorosis és papilloretinitis. (Orvosi Hetilap, 1896, 10.)
  • Anyagcserevizsgálatok Bright-kóros betegeken pajzsmirigy behatása alatt. Illyés Gézával. (Magyar Orvosi Archívum, 1897, 6.)
  • Haematologiai tapasztalatok a chlorosisról. Budapest, 1898
  • Anaemia perniciosa esete myeloid léptumorral és excessiv hydraemiával. (Budapesti Orvosi Újság, 1906, 49.)
  • Heredonegeneratio és lues congenita. (Orvosi Hetilap, 1909, 1.)
  • Egy 13 év előtt gyógyult anaemia perniciosaesetnek további sorsáról. II. Anaemia perniciosa remissiójának esete gümőkór kapcsán. (Orvosi Hetilap, 1910, 49.)
  • Leukaemiaszerű vérkép rosszindulatú daganat kapcsán. Entz Bélával. (Orvosi Hetilap, 1912, 50.)
  • Védekezés a typicus-fertőzés ellen hadikórházunkban. (Budapesti Orvosi Újság, 1915, 17.)
  • Trichinosis halálos esete. Zalka Ödönnel. (Orvosi Hetilap, 1924, 25–26.)
  1. a b c FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2024. december 31.)
  2. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2024. december 31.)
  3. a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2024. december 31.)
  4. Halotti bejegyzése a Budapest IV. (belvárosi) kerületi polgári halotti akv. 200/1926. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2024. december 30.)
  5. Orvosi Hetilap, 1899. június 25. (43. évfolyam, 26. szám)
  6. Gyógyászat, 1904. július 10. (44. évfolyam, 28. szám)
  7. Fővárosi Közlöny, 1914. november 6. (25. évfolyam, 72. szám)
  8. Orvosi Hetilap, 1918. április 28. (62. évfolyam, 17. szám)
  9. (1926. június 27.) „Semmi magyarázata Diabella Géza professzor öngyilkosságának”. 8 Órai Újság 12 (143), 3. o. (Hozzáférés: 2024. december 31.) 

További információk

szerkesztés